Szappanoperává nőtte ki magát a Scholz-kormány 200 milliárdos terve. Két uniós biztos berágott, véleményezett, von der Leyen pedig mindenkitől elhatárolódott.

Ami eddig történt

Az elmúlt héten Olaf Scholz szövetségi kancellár, Robert Habeck gazdasági miniszter és Christian Lindner pénzügyminiszter okosnak vélt tervet jelentett be: a gázárféket brutális hitelfelvétellel próbálják behúzni, így maximalizálva az egekben járó energiaárakat. Miután egy ekkora, 200 milliárd eurós nagyságrendű kölcsön felvétele teljesen szembemegy Németország alkotmányban is rögzített adósságpolitikájával, a kormány egy külön árnyék-költségvetési zsebet, a Gazdasági Stabilizációs Alapot tömné ki vele, így kerülve el, hogy költségvetési összegnek tűnjön.

A német állami számvevőszék elnöke, Kay Scheller már nem látta ilyen tisztának és egyszerűnek az ügyletet, és élesen bírálta Scholzék tervét. Mint mondta, a speciális alapok esetében ugyanúgy adósságról van szó, mindegy, milyen köntösbe csomagolják és milyen kifejezést aggatnak rá.

A java még csak ezután következett. Több uniós állam is botrányosnak nevezte, hogy Németország gyakorlatilag a saját gazdaságát menti meg a hitellel, cserben hagyva a többi uniós államot, kiélezve ezzel a megosztottságot a gazdagabb és a szegényebb országok között. A kritikusok szerint az egyik legnagyobb veszélyét a tervnek az jelenti, hogy a 200 milliárd eurós mentőötlettel a németek minden erejüket a gázbeszerzésre fordíthatják, akár azon az áron is, hogy rálicitálnak más országok ajánlatára, ezzel tovább emelve a gázárakat, óriási feszültséget teremtve az Unióban.

Édeshármas

A terv bejelentése az Európai Bizottságban is azonnali felhördülést okozott. Ursula von der Leyen alapból egy rendkívül kellemetlen helyzetben találta magát: Németország – amely most határain belül gyakorlatilag ársapka bevezetésére készül, hogy aztán a 200 milliárdos hitelből kompenzáljon – volt az egyik legerősebb ellenzője az orosz gázra kivetett ársapkának, és

a tény, hogy az EB vezére nem vette fel a 15 uniós tagállam által támogatott ötletet a szankciós lehetőségek listájára, sokakban azt a gyanút ébresztette, hogy von der Leyen honfitársai legnagyobb hatalmú lobbistája Európában.

Aztán robbant a bomba: a leghangosabban két uniós biztos tiltakozott a német terv ellen. Thierry Breton belső piacért és Paolo Gentiloni gazdaságpolitikáért felelő uniós biztosok közös cikkben magyarázták el, mennyire problémás a német lépés. Breton úgy fogalmazott: „míg Németország megengedhet magának egy 200 milliárd eurós hitelt, addig más tagállamok ezt nem tehetik meg”. A francia-olasz páros szerint Németország éppen a közös piac értékeit ássa alá azzal, hogy állami finanszírozással juttat előnyökhöz német vállalatokat a riválisokkal szemben, egy olyan szituációban, amikor a tét – a szükséges gázmennyiség biztosítása – így is minden eddiginél magasabb.

Von der Leyen kétségtelenül cudar helyzetbe került önjáró biztosai miatt. Így fordulhatott elő az a történelmien kínos pillanat, hogy az Európai Bizottság szóvivője a biztosok nyilatkozatát személyes véleménynek titulálta, amely semmire nem kötelezi az EB-t – azaz gyakorlatilag a Bizottság elhatárolódott saját, legmagasabb rangú munkatársaitól.

Expect no mercy

A hétvégi EU-csúcson minden bizonnyal ez lesz az egyik legforróbb téma, eddig azonban a német kormány sziklaszilárdan kiáll elképzelése mellett. Scholtz maga dacosan-büszkén nyilatkozta, hogy tervük rendkívül határozott, bölcs és kiegyensúlyozott, a gigahitel ötletgazdája, Christian Lindner pénzügyminiszter ugyanakkor kedden úgy nyilatkozott: „nyitottak vagyunk más eszközök megvitatására, de ez a válság nagyon különbözik a koronajárványtól”. Lindner ezzel Angela Merkel két évvel ezelőtti, hasonló speciális alapra épülő „önmegmentő” tervére célzott, amely ugyanekkora felháborodást váltott ki. Az a történet akkor Merkel visszavonulásával és egy óriási, közös EU-s járványalap létrehozásával ért véget.

A két uniós biztos is célzott egy ilyesféle megoldásra a jelenlegi krízis kapcsán, amikor úgy fogalmaztak: közös európai eszközökben kell gondolkodni. Konkrétan megemlítették a SURE-programot, mint működőképes modellt,

amelyet a járvány idején kedvező kölcsönök biztosításának formájában, 100 milliárd eurós alappal hoztak létre a tagállamok munkahelyeinek megőrzése és a foglalkoztatás finanszírozására.

A német terv sorsa az EU-csúcson mindenképpen véglegesedni fog. A közös piacon belüli, állami hátszéllel támogatott versenyhelyzet kiélezése jelen pillanatban nagyon nem tesz jót a Scholz-kabinet megítélésének, de – a két biztos szándékainak megfelelően – elindíthat egy olyan folyamatot, amely az energiaválság megközelítését közös platformra emeli.

Fotó: Thierry Breton, az Európai Bizottság belső piacért felelős biztosa
MTI/EPA/Stephanie Lecocq
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.