Az orosz zárolt vagyon elkobzására és felhasználására még mindig nincs lehetőség. Amit Brüsszel szeretne, azt rablásnak nevezik. És ez nem érzelmi, hanem vegytiszta jogi kérdés.
Az Európai Bizottság továbbra sem tett le arról, hogy elkobozza a külföldön zárolt orosz állami és magánvagyonokat.
Kolosszális ötlet
A Politico a minap hozzájutott egy dokumentumhoz, amely megerősíti von der Leyen szavait: az EB valóban vizsgálódik az ügyben, hogy miként lehetne az orosz állami és magánvagyon elkobzásából Ukrajna segélyezését és újjáépítését finanszírozni. Brüsszeli bürokrata nyelven a cél valahogy így hangzik: „az orosz vagyon nyomon követésének, azonosításának, befagyasztására és kezelésére szolgáló módszerek meghatározása az esetleges kisajátítás előzetes lépéseként”. A vizsgálódás magát a 300 milliárd dollárnyi befagyasztott jegybanki vagyont, valamint az orosz oligarcháktól elkobzott mintegy 40 milliárd dollár értékű vagyontárgyakat és szintén befagyasztott külföldi számlákat érintené.
A nemzetközi jog szerint a vagyonzárolások alapfeltétele, hogy az azt elrendelő állam (vagy közösség) meg is őrzi a vagyont, és abban az esetben, ha követelései teljesülnek, visszaszolgáltatják azt.
Ennek önkényes és erkölcsi alapokra helyezett felrúgása éppen olyan üzenetet közvetítene, amilyennel Oroszországot vádolják: a nemzetközi jog semmibe vételét. Mind az USA, mind az EU jogsértő módon járna el, ha elkoboznák és felhasználnák akár az orosz állami, akár az oligarchák esetében befagyasztott vagyont.
Stephan Schill, az Amszterdami Egyetem nemzetközi és gazdasági jog professzora a befagyasztott orosz jegybanki összegekkel kapcsolatban kihangsúlyozta, hogy az ilyen pénzekre általában véve is mentelmi jog vonatkozik, így – mint fogalmazott – nemzetközi jogi szempontból elég egyértelmű, hogy Oroszország beleegyezése nélkül nem lehet felhasználni az orosz központi bank pénzeszközeit.
Az orosz állami pénzek elkobzásának ötletét maga Janet Yellen is elhessegette, pedig ő semmi rossznak nem az elrontója. Az amerikai pénzügyminiszter az érzelem vs. jog csatájában az utóbbi mellett tette le a voksát. Mint mondta: „Teljesen természetes, ha az ukrajnai pusztítás után az újjáépítés költségeit Oroszországtól várja valaki, az orosz jegybanki vagyon elkobzása ugyanakkor jogilag nem lehetséges az Egyesült Államokban”.
Nullum crimen sine lege praevia
A legfőbb problémát a zárolt orosz magánvagyonok elkobzásának tekintetében az országok eltérő jogrendszere jelenti. A vagyonkisajátítás ugyanis nemzeti joghoz kötött, így egységes uniós jogi keret jelenleg nem létezik hozzá. Ilyen jellegű rendeletet tehát az EU nem hozhat, legfeljebb irányelveket fogalmazhat meg, amelynek megvalósítását az egyes tagországokra bízná, amelyeknek saját jogrendjükbe kellene beleszuszakolni az újítást.
Az oligarchák zárolt vagyonának esetében – beleértve az ingatlanokat és vállalatokat is – az eszközök külföldi befektetésnek minősülnek, azokat pedig a nemzetközi szerződések (amelyeket számos EU-tagország is kötelező jelleggel érvényesnek tekint) külön védelemmel látják el, többek között éppen a kisajátítások ellen. És ha még ez sem lenne elég, a hatóságoknak minden egyes esetben minden kétséget kizáróan bizonyítaniuk kellene, hogy az elkobozandó eszköz, ingatlan vagy bármi egyéb tulajdonosa és az orosz-ukrán háború között egyértelmű kapcsolat áll fenn. És ide kevés lesz az, ha valakire rámutatnak, és azt kiabálják: „boszorkány!”.
Mindig áll egy jogász a stoptábla mellett
Az EU másik ötlete a belső piac védelmén alapuló tőkekivonási adó lenne, amelyet akkor léptetnének életbe, ha a brüsszeli szankciós listán szereplő személy vagy vállalat az EU-n belül jegyzett nyereségét, vagy eszközeit azon kívülre próbálná mozgatni vagy átruházni, azaz minden ilyen után extra adót fizettetnének. Ez azonban a nemzetközi jog diszkriminációs részeit és alapvetően a tulajdonhoz való jogot sértheti, nem véletlen, hogy a kiszivárgott információk is óvatosan csak lehetőség-kezdeményként emlegetik.
Brüsszel kétségbeesetten próbál megoldást találni, azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy a jogi keretek határozottan és élesen rendelkeznek a vagyonelkobzások ügyében. Ráadásul az eddig felvázolt megoldási ötletekre egyáltalán nem létezik precedens, így az Európai Bizottság a lehető legingoványosabb talajon lépked, amely magában rejti az elsüllyedés lehetőségét is. Schill professzor tömören fogalmazott: miután a jelenleg hatályos jogszabályok nem használhatóak, az EU éppen új büntetőjogot próbál kreálni.
Nyitókép: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.