Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

Először is nézzük meg dióhéjban, hogy az elmúlt hosszú évtizedekben hogyan változott Ázsia és Észak-Amerika viszonya.  Mint ismert, a második világháború vége után az alapfelállás a következő volt: a világ a kommunizmus és a kapitalizmus ideológiái mentén két részre szakadt. A Szovjetunió vezette a kommunista, míg az Egyesült Államok a kapitalista blokkot. 

1945 és a Szovjetunió 1991-es felbomlása között a világ különböző, érdekesebbnél érdekesebb eseményt élt meg, amelyek közül érdemes kiemelni a kapitalista Egyesült Államok és a kommunista Kína közötti kapcsolat alakulását. Kínában Mao Ce-tung hatalomra kerülését követően az USA megszakította kapcsolatait az ázsiai országgal, egyúttal megtagadta annak elismerését, amivel többek között azt is megakadályozta, hogy a Kínai Népköztársaság az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez csatlakozzon. Az USA korábban elismerte a Kínai Köztársaságot (ROC), amelyet ma Tajvan néven ismer a világ. Ez a helyzet 1972-ben változott meg, amikor az Egyesült Államok 37. elnöke, a republikánus Richard Nixon Kínába látogatott. Ezt követően, 1979-ben diplomáciai kapcsolatokat létesített a Kínai Népköztársasággal (KNK), elfogadva az „Egy Kína politikáját” is, amelynek értelmében Amerika elismerte Tibetet és Hszincsiangot legitim kínai területként, amelyeket az 1950-es években katonai erővel szereztek meg. 

A végeredmény: Kína megnyitotta a piacát a világ többi része előtt, és feladta a kommunista gazdasági stratégiáját, lehetővé téve, hogy az ország az Egyesült Államok legnagyobb kereskedelmi partnerévé váljon.  

Ez a jó kapcsolat egészen Donald Trump elnökségéig kitartott. 

Trump vámok és egyéb kereskedelmi korlátozások kivetésébe kezdett az ázsiai országból érkező importtal szemben. Ezzel akarta rávenni Kínát, hogy módosítsa az USA szerint régóta fennálló tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatát és a szellemi tulajdon ellopását.  

Donald Trump ilyen lépései az amerikai nemzetgazdasági érdekekből levezethetők: az Egyesült Államok Kínával szembeni kereskedelmi deficitje 2017-ben 375,6 milliárd dollárra nőtt, és várhatóan tovább emelkedik.  

Ráadásul Kína most az USA hegemóniáját fenyegeti világszerte, ezért Donald Trump örökségét a Joe Biden vezette adminisztráció viszi tovább. 

Forrás: US Census 

Ennek eredményeként Mexikó megelőzte Kínát, és az Egyesült Államok legnagyobb kereskedelmi partnere lett, ahogy azt a fenti ábra is szemlélteti. Jól látszik, hogy eléggé kinyílt az olló: a Kínával való amerikai kereskedelem összértéke 47 milliárd, míg a Mexikóval való kerekeskedelemé 68 milliárd dollár. Ez soha nem látott, 22 milliárdos különbséget jelent. Az amerikai–kínai konfrontáció ugyanúgy megváltoztatja a világot, mint ahogy az amerikai–szovjet konfliktus két tömbre osztotta azt – mi, a Makronóm Intézetnél ezért beszélünk hidegháború 2.0-ról. 

Hidegháború 2.0: a történelem mintha megismételné önmagát a világ vezető két nagyhatalmának szembenállása kapcsán, de az alaphelyzet mégis más. A második világháború lezárásával az Egyesült Államok és a Szovjetunió között hidegháború alakult, amely az utóbbi 1991-es bukásáig tartott. Most hasonló elhidegülésnek lehetünk szemtanúi a jelenlegi hegemón szuperhatalom, az USA és a második vonalból felemelkedő új kihívó, Kína között. Mi, a Makronóm Intézetben a hidegháború 2.0 alatt többek között a két ország közötti fegyverkezési, technológiai és űrversenyt, a befolyási övezetek és szövetséges blokkok létrejöttét, a kulturális és ideológiai szembenállást, a proxyháborúkat, valamint a kereskedelmi korlátok és a protekcionizmus új korszakát értjük. Ezeken a diemenziókon keresztül fog eldőlni az USA hegemón szerepének fennmaradása vagy bukása. 

Az orosz–ukrán háborúban az Egyesült Államok számos szankcióval sújtotta az orosz gazdaságot, Kína esetében azonban nem engedhette meg magának ugyanezt, mert az ázsiai ország összefonta a gazdaságát, és az ázsiát meghatározó, földrésznyi ország több kontinensen is gazdasági nagyhatalomként kezdi felváltani az Egyesült Államokat. Ennek eredményeképpen az USA lépéseket tesz az ázsiai nagyhatalom gazdaságának kisiklatására, ami kritikus fontosságú a világ többi része számára, tekintettel ellenséges magatartására szomszédaival szemben – különösen Tajvannal, amelyet Kína megpróbál annektálni, hogy ellenőrizni tudja a legfejlettebb chiptechnológiát. 

Igaz, hogy az Egyesült Államoknak Mexikóval is vannak problémái – kábítószer-kereskedelem, illegális bevándorlás –, ezek közül egyik sem olyan, mint amivel az USA-nak Kína részéről kell szembenéznie. Az ázsiai ország több szempontból is közvetlenül fenyegeti Egyesült Államokat, Mexikó viszont nem, ráadásul a közép-amerikai ország fontosvásárló és beszállító egyben. 

Az idén Mexikó valutája hihetetlenül jól teljesített. A peso 2020 óta folyamatosan erősödött, köszönhetően az ottani központi banknak, amely gyorsabban emelte a kamatlábakat, mint a Federal Reserve. A Bank of Mexico három hónapja változatlanul 11,25 százalékon tartja a kamatlábakat. Még mielőtt a Tesla Inc. megkezdené a várhatóan 5 milliárd dolláros létesítmény építését, a közvetlen külföldi befektetések már több mint 40 százalékkal emelkedtek 2023-ra. 

Amikor a Tesla két évvel ezelőtt egy texasi gyár építésére készült, olyan beszállítót keresett, amely az elektromos járművei „agyát”, a műholdakhoz csatlakozó processzorokat – amelyek lehetővé teszik az autonóm vezetést – helyben gyártja, ahelyett, hogy Kínából szállítaná őket. A tajvani székhelyű Quanta Computer Inc. lépett elő, hogy a Nuevo León állam fővárosában, Monterreyben található üzeméből teljesítse a keresletet. A Tesla a márciusi befektetői napján jelentette be a Gigafactory Mexico terveit, de az építkezés még nem kezdődött el, és a Reforma mexikói híroldal szerint csak 2026 körül kezdődhet meg. 

Elon Musk hatalmas Tesla Gigafactory akkumulátorgyártó üzeme Texasban Forrás: Shutterstock 

A közép-amerikai állam azóta nem ért el ilyen eredményt, hogy az 1990-es években szabadkereskedelmi megállapodást kötött az Egyesült Államokkal az észak-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás keretében. A Santander Bank szerint Mexikó jelenleg a világ kilencedik legnagyobb kedvezményezettje a közvetlen külföldi tőkebefektetések tekintetében. 

A Bloomberg jelentése által elemzett adatok szerint Amerika déli szomszédja júliusban a tengerentúli import 15 százalékát adta, megelőzve a 14,6 százalékos Kínát. Az adatok továbbá a behozatal 12,4 százalékos csökkenését mutatják, ami aláhúzza, hogy a kormányzó kommunista pártnak milyen nehézségekbe ütközik a pandémiát követő gazdasági visszaesésből való kilábalás. 

Kína azonban megpróbálja kompenzálni veszteségét az Oroszországgal folytatott kereskedelemmel, és Vlagyimir Putyin elnök a Vlagyivosztokban tartott Keleti Gazdasági Fórumon tartott beszédében kijelentette, hogy a Kína és Oroszország közötti kereskedelem meghaladta a 200 milliárd dollárt. 

Összességében tehát ilyen turbulens időkben az Egyesült Államoknak meg kell határoznia a prioritásait, és jól kiszámított döntéseket szükséges hoznia. 

Borítókép: Shutterstock