A transzatlanti szövetségi rendszer 14 országában végzett átfogó kutatásból kiderült, hogy bár a nyugati országokban jellemzően kedvező az USA és a NATO megítélése, már közel ugyanannyian vannak, akik úgy vélik, hogy öt éven beül Kína lesz az első számú globális hatalom, mint akik szerint az USA megőrzi vezető pozícióját. A nyugati fiatalok a leginkább kiábrándultak az amerikai külpolitikából, és a fiatalabb generáció egyre inkább arra számít, hogy a világrend a multipolaritás felé tolódik, ami fontos jelzőként szolgálhat a jövőbeni politikai döntések meghozatalakor.
A válaszadók Kína felemelkedésére számítanak
Oroszország ukrajnai háborúja, az USA és Kína versengése, valamint a növekvő instabilitás Európa déli szomszédságában mind-mind egy mély geopolitikai és geoökonómiai átalakulás tünetei, amelyek egy kevésbé együttműködő, többpólusú világrend felé mutatnak. Ezek a kihívások többrétegű válaszokat igényelnek nemzeti, európai, transzatlanti és globális szinten.
A közprioritások megértése kulcsfontosságú a hatékony közpolitika kialakításához egy változó stratégiai környezetben.
Az amerikai German Marshall Fund kutatóintézet minden évben 14 nyugati országot magában foglaló reprezentatív felmérést végez az országok közvéleményeinek geopolitikai attitűdjeiről. Ebből kiderült, hogy a transzatlanti országok körében 2023-ban is az Egyesült Államok számít a legbefolyásosabb globális hatalomnak (37 százalék, változatlan az előző évhez képest) Kína (30 százalék, +5 százalékpont) és az EU (14 százalék, –1 százalékpont) előtt. Ugyanakkor a következő öt évet nézve már a válaszadók az USA befolyásának erőteljes csökkenésére számítanak, és azt jósolják, hogy Kínáé utol fogja érni az Egyesült Államokét. Azoknak az aránya, akik arra számítanak, hogy Kína a világ legbefolyásosabb országává válik, megközelíti azoknak az arányát, akik az USA pozíciójának a megtartásában hisznek (1. ábra). Az Egyesült Államok megítélése még viszonylag stabil: 58 százaléknak kedvező, 30 százaléknak kedvezőtlen a véleménye – utóbbiak aránya egyedül Törökországban van többségben.
A fiatalok körében viszont drámaian csökken az USA kedvező megítélése, ők nagyobb valószínűséggel jósolják a világ multipolaritás irányába való elmozdulását a következő öt évben,
ahol Kína váltja fel az Egyesült Államokat a világ legbefolyásosabb szereplőjeként. A generációs különbség Hollandiában a leglátványosabb, ahol közel 30 százalékpontos az eltérés nemzedékek között az amerikai befolyás ügyében. A fiatal generáció nemcsak az USA, hanem Oroszország kapcsán is meglepő eredményeket hozott, ugyanis a legfiatalabb korosztály kedvezőbbnek ítéli meg Oroszország befolyását a világban. Amíg az összes megkérdezett 18 százaléka pozitívnak tekinti az orosz befolyást, addig több országban ez a szám sokkal magasabb a 18–24 éves korosztály körében: kiemelendő a különbség Amerikában és Németországban, ahol a nyugdíjasok 5, valamint 7 százalékával szemben a fiatalok 30, illetve 37 százaléka tekint kedvezően Oroszországra.
A lengyelek az USA legszorosabb, a törökök a legszkeptikusabb szövetségesei
A megkérdezett államok egymás iránti attitűdjének a vizsgálata megmutatta, hogy a válaszadók többnyire Kanadát, Németországot és Svédországot tartják a legmegbízhatóbb, míg a Litvániába, Romániába és Törökországba fektetett bizalmuk volt a legkisebb (2. ábra). Érdekesség, hogy míg Törökország bizalma az összes többi állam iránt 10-20 százalékponttal nőtt a két évvel ezelőttihez képest, Romániának többi országba vetett bizalma ugyanilyen mértékben csökkent. Az USA megítélése konzisztens maradt az előző évhez képest.
A török közvélemény 14 százalékpontos javulása ellenére is a legszkeptikusabb: csupán 31 százalékuk tartja megbízhatónak Amerikát,
ami a török–amerikai kapcsolatok romlásában is tetten érhető. Az idén az USA-ba vetett bizalom a német, a spanyol és a román válaszadók körében is romlott, miközben Lengyelország bizalma a legerősebb 79 százalékkal, amely jól tükrözi a közelmúltban szorosabbra fűzött lengyel–amerikai kapcsolatokat. A német és francia megkérdezettek közötti erős kölcsönös bizalom romlott, de így is jobban áll, mint viszonyulásuk az Egyesült Államokhoz. A diplomáciai kapcsolatok minősége Joe Biden elnök külpolitikájának megítélésében is megmutatkozott, ahol szintén a legnagyobb támogatás Lengyelországból érkezett, míg a török és az amerikai válaszadók voltak a legelutasítóbbak.
A NATO népszerűbb lett az ukrajnai háború nyomán
A biztonsági kihívások terén a klímaváltozás vezet átlagosan 19 százalékos részesedéssel, és főként a háborútól távoli, nyugat-európai válaszadók tartják a legfőbb kockázatnak. A második helyen álló bevándorlást nem meglepő módon a német megkérdezettek harmada és a török válaszadók közel fele véli a legnagyobb biztonsági kockázatnak. A háborúk és Oroszország is magasan szerepelt az idén a veszélyek listáján, és elsősorban a keleti, az ukrajnai háborúhoz közeli országok (Lengyelország, Litvánia és Románia) jelölték az első helyeken. A válaszadók 77 százaléka tartja fontosnak a NATO működését, és ebben az esetben is a háború közelében fekvő országok dominálnak. Mind a 14 vizsgált államban az idősebb generációk nyilatkoznak pozitívabban a szervezetről, míg a fiatalok szerint az kevésbé játszik fontos szerepet az országuk biztonságában.
Az EU a NATO-hoz hasonlóan 79 százalékos arányban számított fontosnak válaszadók körében a nemzetbiztonság szempontjából.
A legnagyobbrészt itt is a portugál, a litván és a román válaszadók domináltak. A lengyelek kedvező véleménye csökkent a legnagyobb mértékben, de még így is 78 százalékuk tartja nélkülözhetetlennek az uniót. A válaszadók 71 százaléka az Egyesült Államok európai védelmi és biztonsági beavatkozását is támogatja. A legtámogatóbb ismét a portugál, a litván és a lengyel közvélemény volt, míg a törököknek alig több mint a fele látná szívesen Amerika beavatkozását. Az olaszok és a franciák is hasonlóan szkeptikusak ezen a téren.
Kínát egyre inkább elfogadja partnerként a nyugati közvélemény
Kínát mint a következő évek egyik legfontosabb szereplőjét a transzatlanti országok közül átlagosan többen tekintik partnernek (23 százalék) mint riválisnak (19 százalék). A legbarátságosabb államok közé Törökország és Portugália tartozik, ahol a megkérdezettek több mint 40 százaléka tekinti partnernek Kínát, míg Észak Amerikában és Nagy-Britanniában tekintik a legtöbben riválisnak.Megfigyelhető, hogy a fiatalok megítélése Kínával kapcsolatban sokkal kedvezőbb, és jóval nyitottabbak a távol-keleti nagyhatalommal való együttműködésre, mint az idősebbek.
A tavalyi évhez képest minden téren nőtt a kooperációs hajlam. A technológiában, a kereskedelemben, az energia- és nyersanyagszállításban való együttműködés iránti érdeklődés pedig nagyobb támogatottságú, mint a Pekinggel szembeni szigorúbb megközelítés, és csupán az emberi jogok, valamint a klímapolitika terén szeretnének keményebb fellépést Kínával szemben. A klímapolitika esetén a válaszadók a negyede szerint Kína nem tesz semmit a karbonsemlegesség és a globális felmelegedés megállítása érdekében. Ebben a kérdésben a megkérdezettek a tudományos közösséget látják a legaktívabbnak, megelőzve az egyes országok és blokkok vezetőit. Ha a katonai fellépésre kerül szó Kínával kapcsolatban, akkor a legégetőbb kérdés egy esetleges tajvani katonai invázió bekövetkezéséről szól. Az eredmények alapján a transzatlanti országok nyilvánossága óvakodik Tajvan fegyveres és katonai támogatásától, és inkább szankciók, illetve a diplomácia formájában látnák szívesen a segítségnyújtást.
A válaszadók felének fontos a demokrácia-autokrácia felosztás
A kutatásból kiderül az is, hogy a transzatlanti államok lakóinak többsége úgy érzi, hogy átlagosan demokratizálódott az országuk, ezzel szemben a francia és az amerikai válaszadók kevesebb mint a fele véli úgy, hogy jó állapotban van a demokráciájuk, az amerikaiak 27 százaléka pedig egyenesen veszélyeztetettnek érzi azt. A megkérdezettek 53 százaléka a globális kihívások terén kizárólag demokratikus államokkal működne együtt. Ez az arányTörökországban, Portugáliában és Svédországban a legmagasabb, ahol ez a szám eléri a 62 százalékot, míg az Egyesült Államokban a legalacsonyabb, ahol a megkérdezettek többségének mindegy, hogy országa demokráciával vagy autoriter rezsimmel működik-e együtt. A közvélemény megváltozása egyértelműen jelzi az USA korábban „demokráciaexportra” épülő külpolitikájának pálfordulását, ahol a közös értékek helyett már leginkább a közös érdekek dominálnak.
(Címlapkép: Shutterstock)
