Az Economist Intelligence Unit (EIU) friss előrejelzése három forgatókönyvet vázolt fel az orosz–ukrán háború lehetséges kimenetelére. A The Economist testvérvállalata szerint Ukrajnát tárgyalóasztalhoz kényszeríthetik, főként akkor, ha Donald Trump vagy valamelyik republikánus jelölt nyeri az elnökválasztást 2024-ben. A másik lehetőség, hogy Oroszország elfoglalhatja Ukrajna keleti és déli területeit, ha elapad a nyugati katonai támogatás. Ezzel párhuzamosan az oroszok felpörgetik a fegyvergyártásukat és még több katonát vezényelnek a frontra. Végül, az EIU szerint, Oroszország veresége is benne van a pakliban. 

Az Economist Intelligence Unit (EIU) a minap előrejelzést készített az orosz–ukrán háború lehetséges forgatókönyveiről, amelyben három szcenáriót vázolt fel. Szerintük bármelyik forgatóköny valósul is meg, Oroszország ukrajnai háborúja várhatóan egy elhúzódó konfliktusként vonul be a történelembe. Az EIU szakértői úgy látják, hogy legfejlebb a konfliktus intenzitása fog változni az elkövetkező években, és végső soron amolyan befagyott konfliktussá válik. Jelenleg egyelőre a béketárgyalások valószínűtlenek, mivel mindkét fél létkérdésnek tekinti a háborút, és mind Oroszország, mind Ukrajna nehezen fog döntő győzelmet aratni a csatatereken. A kilátásokat illetően nagyfokú bizonytalanság uralkodik, ismeri el az EIU, majd megállapítja, hogy három alternatív forgatókönyv lehetséges: 

1. Ukrajnát, csökkenő nyugati támogatás közepette, tárgyalóasztalhoz kényszerítik.  

2. Oroszország megszilárdítja ellenőrzését Kelet- és Dél-Ukrajna felett, miközben a nyugati támogatás csökken. 

3. Oroszország veresége rendszerváltást idéz elő Moszkvában. 

Az EIU alapprognózisa szerint ahogy a kimerültség és a súlyos veszteségek mindkét félnél növekednek, a konfliktus intenzitása fokozatosan csökken, és a harcok a kelet-ukrajnai Donbász régió körüli néhány területre koncentrálódnak majd. Azzal, hogy mindkét fél a Krím, valamint Donyeck, Herszon, Luhanszk és Zaporizzsja régió egyes részeinek ellenőrzéséért küzd. Az érdemi tárgyalások továbbra is valószínűtlenek, mivel a szóban forgó kérdések nem képezik kompromisszum tárgyát: Ukrajna az önrendelkezési jogáért harcol, miközben az orosz rezsim túlélése szempontjából kulcsfontosságú, hogy győztesnek lássák odahaza. 

Mindeközben a nyugati katonai, pénzügyi és humanitárius támogatás Ukrajnának folytatódik, hogy más hatalmakat (például Kínát) visszatartsa hasonló lépések megtételétől (például Tajvan ellen). A katonai támogatás összege azonban valószínűleg fokozatosan csökken, ahogy a konfliktus elhúzódik, és a nyugati közvélemény belefárad a háborúba, miközben a fegyveripar nehezen tud lépést tartani az erős kereslettel, mivel az európai országok a saját hazai arzenáljuk feltöltésére törekednek. A háborúk azonban kiszámíthatatlanok, és a helyzet gyorsan változhat.  

A háború tárgyalásos úton történő befejezése 

Jelenleg egyik fél sem hajlandó tárgyalni. Donald Trump (vagy egy másik republikánus jelölt) esetleges 2024-es megválasztása az Egyesült Államok elnökévé azonban az Ukrajnával kapcsolatos politika éles változásához vezethet, a protekcionista intézkedések nagyobb prioritást kaphatnak, és a nemzetbiztonság fókusza az indo-csendes-óceáni térségre helyeződhet át. Ez a Kijevnek nyújtott katonai és egyéb támogatások erőteljes csökkentésével vagy akár leállításával is járhat. Ebben az esetben az Egyesült Államok tárgyalásokat szorgalmazhatna a két hadban álló fél között, ami a területi veszteségek formalizálását eredményezné. Ukrajnának nem sok lehetősége lenne a tiltakozásra, mivel a hadsereg amerikai felszerelésre támaszkodik. 

Ez két szempontból is előnyös lenne Oroszország számára:  

• Lehetővé tenné, hogy megszilárdítsa az ellenőrzését a megszállt ukrán területek felett.  
• Az USA Ukrajnával kapcsolatos politikájában bekövetkező ilyen hirtelen fordulat aláásná az Egyesült Államok biztonsági garanciáiba vetett bizalmat nemcsak Európában, hanem a világ más részein is.  

Ezek támogatnák Oroszország szélesebb körű geopolitikai céljait, vagyis az USA és a nyugati befolyás aláásását világszerte, és felbátorítaná Oroszországot, hogy folytassa agresszív, expanzív és Nyugat-ellenes politikáját. Tovább erősítené Putyin rezsimjét, és megnyitná az utat a Kreml kiszámíthatatlan külpolitikai döntései által vezérelt hosszú távú instabilitás előtt. Ha ilyen tárgyalásokra kerülne sor, azok meghatároznák Ukrajna határait, és heves viták alakulnának ki a Krím státusza körül. 

Oroszország elfoglalja Kelet- és Dél-Ukrajna nagyobb részét 

Ez akkor valósulhat meg, ha Oroszország a szankciók sikeres kijátszásával felpörgeti a hazai fegyvergyártást, és még több katonát mozgósít a frontra, másfelől pedig az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatás erőteljesen csökken. A Kijev által kapott amerikai katonai támogatás olyan mértékű csökkenésével lehet ez lehetséges, amikor más nyugati szövetségesek nem képesek pótolni a hiányt. Ez ahhoz vezethet, hogy Oroszország teljes mértékben megszállja Kelet- és Dél-Ukrajnát, nevezetesen azokat a területeket, amelyeket 2022 szeptemberében állítólag elcsatolt (Donyeck, Herszon, Luhanszk, Zaporizzsja). Oroszország a moldovai szakadár Dnyeszteren túli köztársaság felé is elmozdulhat, és megszállhatja Ukrajna Ódézsa és Mikolajiv régióit, teljesen elzárva az országot a Fekete-tengertől. 

Oroszország legyőzése 

Jelentős kudarcok a szárazföldön, súlyos veszteségek és katonai zűrzavar Oroszország vereségét eredményezhetik. A nyugati szankciók megnehezítik Moszkva számára a háború finanszírozását és katonai készleteinek feltöltését, különösen a csúcstechnológiás felszerelések tekintetében. A mikrochipek és más fegyveralkatrészek hiánya miatt a nagyszabású offenzívák kevésbé valószínűek, és idővel az oroszok kelet felé való visszavonulását kényszeríthetik ki, legalább részben helyreállítva Ukrajna területi integritását (esetleg a 2014 előtti határokig – vagyis a Krímet is beleértve). Oroszország megalázó veresége rendszerváltáshoz vezetne az országban, mivel Putyin nem élné túl az általa kirobbantott háború elvesztését. A puccs akár az elit, akár a hadsereg részéről érkezhet. Putyin rendszerének összeomlása a háború azonnali befejezését jelenthetné, akár belpolitikai válság, akár egy pragmatikusabb új vezető megjelenése közepette, de azt is eredményezhetné, hogy a konfliktust egy radikálisabb utód még intenzívebben folytatná. Ez is megvalósulhat, ha Putyin hirtelen meghal, vagy puccsal megbuktatják, és Oroszország destabilizálódik, mivel akkor képtelen lesz fenntartani a belföldi stabilitást vagy katonai jelenlétét Ukrajnában. Továbbá, a Putyint követő új vezetés, bár még mindig nyíltan nacionalista és Nyugat-ellenes, pragmatikusabb lehet a tekintetben, hogy Oroszország hosszú távon fenntartja-e a megszálló erőt Ukrajnában, és hogy ez milyen hatással lesz az orosz gazdaságra. Ez a forgatókönyv tehát a csapatok ellenőrzött és fokozatos visszavonását és/vagy a konfliktus tárgyalásos úton történő lezárását eredményezheti.

Borítókép: MTI/AP/Evan Vucci