A német kormány a legnépszerűtlenebb utat választotta, és forráscsökkentéssel, illetve adóemeléssel oldja meg a költségvetési hiányt. A kormánykoalíció nem boldog, de jelenleg annak is örülhet, hogy nem bukott bele saját hibáinak sorozatába.

Óriásit küzdött a német kormány annak érdekében, hogy összetákoljon egy olyan büdzsét, amelyen el tudta tüntetni a saját hibájából ütött lyukakat. A költségvetési válság akkor tört ki, amikor a legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a Scholz-kormány trükközését a különböző büdzsén kívüli alapok (hitel)pénzeinek tologatásával, átcsoportosításával. A robbanást okozó szikra a Covid–19-alapba nyúlkálás lett, onnan ugyanis 60 milliárd eurót akart a kabinet a klímaalapba átvarázsolni, vagyis egyik hitelzsebből egy másikba tuszkolta a pénzt, hogy onnan tudja finanszírozni a zöldátálláshoz szükséges energiaterveket.

Az Alkotmánybíróság aztán az egészet elkaszálta, a kormány pedig ott maradt, tehetetlenül bámulva az óriási lyukakat, és heteken keresztül fogalma sem volt, hogyan tüntesse el a jövő évi költségvetés 17 milliárd eurós hiányát. Olaf Scholz végül december 13-án jelentette be büszke félszegséggel, hogy sikerült „átállítani a jövő évi büdzsétervezet prioritásait”, így már nem lehet akadálya az elfogadásának.

Csökkentések és megtakarítások

A kancellár rögtön sietett leszögezni, hogy a kormány céljai nem változtak, és ki is tartanak mellette. Prioritásként a zöldátállást, a szociális kiadásokat és Ukrajna folyamatos támogatását jelölte meg, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy ezek elérését lényegesen kevesebb pénzből tudják majd finanszírozni, mint eddig, amikor költségvetésen kívüli hitelalapokból varázsolták elő a pénzt.

Tisztáznunk kell, mit engedhetünk meg magunknak és mit nem. Ez a büdzsé tehát a csökkentésekről és a megtakarításokról szól

– mondta Scholz, utalva arra, hogy egyszerre fogják lehúzni az állami kiadásokat és remélnek több pénzt a speciális adókból.

A német adósságfékre hivatkozva a jövő évi büdzsé éppen az energiaátállás területén fog karcsúsítani, vagyis pont azon, amely a kormány – Habeck zöldgazdasági miniszter vezetésével – programjának egyik alappillérét jelentette. Csökkentik többek között a napenergia támogatási összegeit, emellett jelentősen visszahúzzák azokat az ösztönzőket is, amelyekkel eddig az elektromos autót vásárlókat segítették. Habeck szerint a döntés fájdalmas volt, de a legnagyobb volumenű átállási projektek nem állhatnak le, így kénytelenek voltak meghozni azt.

Ha már fájdalom: a kormány megszünteti azt az 5,5 milliárd eurós támogatást is, amellyel az elszabadult villamosenergia-árak miatt segítette a fogyasztókat, vagyis 2024-ben a német polgárok már a megbolydult piac szabályai szerint fogják nyitogatni a pénztárcájukat.

Bárhonnan, de sokat!

Bár a részletes költségvetési tervezet csak annak véglegesítése, vagyis parlamenti jóváhagyása után áll rendelkezésre, az világos, hogy a kormány alapvetően az adók és hozzájárulási kötelezettségek növelésével kívánja betömködni a 17 milliárd eurós rést a német gazdaság furcsán manőverező hajóján.

Az energiaválság miatt a mezőgazdasági ágazatban adott fosszilis energiatámogatásokat eltörlik, ezzel párhuzamosan pedig adót vetnek ki a belföldi repülőgépek üzemanyag-fogyasztására. Az EU-s rendelet alapján fizetett műanyagcsomagolási adó 1,4 milliárd euróját igyekeznek majd egy az egyben áthárítani a gyártókra és a kereskedőkre, de a legellentmondásosabb húzás a szén-dioxid-adó emelése lesz: ez az intézkedés ugyanis mind az üzemanyag-, mind a fűtési költségeket növelni fogja.

A kormány érthető módon görcsösen ragaszkodik a nagy chipgyártók beruházásaihoz ígért összegek biztosításához, így az aláírt szerződéssel rendelkező félvezetőipari beruházások állami részéhez nem nyúlnak, ahogyan az ipari létesítmények tiszta energiára való átállásához vállalt összegeket sem bolygatják.

A legjobban nyikorgó kiskapu

A német alkotmányban rögzített adósságfék, ami miatt a költségvetés és a kormány is majdnem megbukott, egyféle módon kerülhető ki: vészhelyzet hirdetésével. Az elmúlt esztendőkben a kabinet folyamatosan élt ezzel a lehetőséggel, először a világjárvány, majd az energiaválság kedvezőtlen gazdasági hatásaira hivatkozva. Az idén ezt csak visszamenőleg tették meg, miután kipattant a botrány, ám Scholz tájékoztatása szerint jövőre már nem kívánnak ezzel az eszközzel élni… kivéve ha Ukrajna érdekei úgy kívánják.

Amennyiben jövőre a háború eszkalálódna, a vészhelyzetkártyát nemcsak lehetősége, de kötelessége is lenne a kormánynak használni, Scholz magyarázata azonban bőven túlmutat ezen. A német kabinet abban az esetben is előhúzza majd, ha kiderül, hogy az USA segélyezése drasztikusan csökken, vagy teljesen leáll. Berlin máris bejelentette, hogy egy ilyen forgatókönyv esetén ugrásszerűen növelni akarja a saját segélyeit, „válaszul az Európát fenyegető veszélyre”.

Odáig azonban még hosszú az út. Jelenleg a kormány legnagyobb mutatványa az lesz, hogy megtalálja a kényes egyensúlyt az ipari átalakítást célzó kiemelt beruházások folytatása és az adósságfék tiszteletben tartása között. Amennyiben ugyanis még egyszer a mostanihoz hasonló zsákutcába szalad, garantáltan meg fog bukni. De elképzelhető, hogy ennyi sem kell neki már hozzá.

***

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan