Európában a mezőgazdaság által hasznosított földterületek az összes földterület több mint egyharmadát (38,4 százalék) teszik ki. A unió mezőgazdasági területének nagy részét kisbirtokos gazdaságok kezelik. Az Európai Bizottság Az európai élelmiszerlánc fő számai címet viselő tanulmányának 2023-as kiadása szerint a gazdaságok átlagos mérete 2020-ban 17,1 hektár volt. 

A nagy gazdaságok szerepe 

Becslések szerint mintegy 8,6 millió ember dolgozik a mezőgazdasági ágazatban, ami az EU összfoglalkoztatásának 4,2 százalékát teszi ki. Románia (1,76 millió) és Lengyelország (1,46 millió) messze a legnagyobb foglalkoztató – állapította meg a francia Courrier International lap összefoglalójában. 

Ezek a számok azonban nem adnak teljes képet, mivel a betakarítás szezonális tevékenység, amely sok embert ideiglenes, részmunkaidős szerződéssel foglalkoztat. Ha ezeket a sajátosságokat is figyelembe vesszük,  

az Eurostat 17 millió főre teszi a munkaerő számát, amely megfordul az agrárágazatban. 

A gazdálkodók 157 millió hektár mezőgazdasági földterületen dolgoznak, amely 9,1 millió gazdaságra oszlik. Ez a megoszlás azonban rendkívül egyenlőtlen. A birtokviszonyokban a túlnyomó többség (63,8 százalék) kicsi, 5 hektárnál kisebb, míg a legalább 100 hektáros gazdaságok az összes gazdaság 3,6 százalékát teszik ki. Más szóval, az európai mezőgazdasági modell lényegében a mezőgazdasági összterület 51,8 százalékát működtető maroknyi nagygazdaságon alapul. 

Erős koncentráció 

A földterületek ilyen mértékű koncentrációja a mezőgazdaság iparosodását tükrözi, ahol néhány vállalat megengedheti magának, hogy fejlett technológiát, gépeket és módszereket alkalmazzon a nagyüzemi termesztés és a globális szintű értékesítés érdekében. Ez a tendencia tovább erősödött: 2010 és 2020 között mindenekelőtt a nagy gazdaságok növekedtek, lényegében a kisebbek elnyelésével – közölte az Euronews páneurópai hírcsatorna. 

Az ágazatot főleg egyre öregedő férfiak vezetik. A mezőgazdasági üzemek tulajdonosainak túlnyomó többsége férfi (68,4 százalék) és 55 év feletti (57,6 százalék). A nemek közötti egyenlőtlenség Hollandiában a legmarkánsabb, ahol a gazdálkodók mindössze 5,6 százaléka nő, míg Lettország és Litvánia áll a legközelebb az 50-50 százalékos arány eléréséhez. 

A munkafeltételek keményebbek, mint máshol: az átlagos heti munkaidő 41,2 óra, míg más ágazatokban 35,9. A munkavállalók 27 százaléka dolgozik túl sokat, egy héten több mint 49 órát. A halálos balesetek száma is túlreprezentált: ezer munkahelyi balesetre 4,53 jut, míg máshol ez az arány 1,76. 

Általános drágulás  

Bár a különböző statisztikai adatok szerint 2023 decemberében az előző évhez képest a mezőgazdasági termékek ára európai szinten 7,8 százalékkal csökkent, a jelentésből az is kiderült, hogy a tendencia már régóta ellentétes irányt mutat. A mezőgazdasági termékek szinte mindegyikében az árak emelkedése figyelhető meg 2015 és 2022 között. 

A gabonafélék és az olajos magvak esetében volt a legerősebb a drágulás. A 2022 februárjában kezdődött ukrajnai háború pedig csak rontott a helyzeten, mivel Ukrajna és Oroszország a legnagyobb búzaexportőrök közé tartozik. 

Kicsi, de létfontosságú a mezőgazdasági ágazat 

Az ipari forradalom megjelenésével a mezőgazdaság is átalakult, mivel a hatékonyság, vagyis a hozamok mértéke lett az elsődleges szempont. A nemzeti összterméken belül pedig az ipar fontosabb szektorrá vált, később azt is megelőzte a szolgáltatások, majd a csúcstechnológia és az innováció szegmense.  

Ma az ágazat az EU gazdaságának elenyésző részét teszi ki: az Eurostat adatai szerint a mezőgazdaság 2022-ben 215,5 milliárd euróval járult hozzá a blokk bruttó hazai termékéhez (GDP). Ez mindössze a teljes GDP 1,4 százalékát jelenti, az arány az elmúlt húsz évben stabil maradt. 

Ugyanakkor a jelentőségét mutatja, hogy az ágazat 2022-ben több mint 537 milliárd eurót termelt, ebből 287,9 milliárd származott növénytermesztésből, például gabonafélékből, zöldségekből, gyümölcsökből, borból és burgonyából, 206 milliárd pedig a tejből, sertésekből, szarvasmarhából, baromfiból és tojásból. 

Tavaly Franciaország volt a legnagyobb termelő, 97,1 milliárd euróval, majd Németország (76,2 milliárd), Olaszország (71,5 milliárd), Spanyolország (63 milliárd) és Lengyelország (39,5 milliárd) kövkezett. 

A termelési költségek 2022-ben 316,7 milliárd eurót tettek ki, ami közel 22 százalékos növekedés az előző évhez képest. Az emelkedés hátterében elsősorban Oroszország ukrajnai inváziója állt, amely az energia és a műtrágya árát rekordmagasságba repítette. 

Milliárdos támogatások 

A mezőgazdaság kockázatos üzlet, amely ki van szolgáltatva az időjárási eseményeknek, az ingadozó keresletnek és a külföldi versenynek, ez pedig megnehezíti a nyereségszerzést, illetve a beruházások vonzását. Ez magyarázza, hogy a mezőgazdaság az egyik legjobban támogatott iparág az EU-ban. 

Az először 1962-ben létrehozott közös agrárpolitika (KAP) egy hatalmas támogatási program, amelynek célja, hogy az európai mezőgazdasági termelők minimális, stabil jövedelemhez jussanak, és határokon átnyúlóan is versenyképesek legyenek.  

A KAP a 2023–2027-es időszakra 264 milliárd eurót különít el, amelyet főként két cselekvési irányvonalra fordítanak: 189,2 milliárdot a jövedelemtámogatásra, azaz a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetésekre, és 66 milliárdot a vidékfejlesztésre, az elszegényedett területek kihívásainak kezelésére. 

Kiegyensúlyozatlan elosztás 

A közvetlen kifizetések döntően nem a mezőgazdasági termelők által megtermelt termény mennyiségéhez kapcsolódnak. Brüsszel szerint ez a kapcsolat a túltermelést ösztönözné a támogatások nagyobb részének megszerzése érdekében, és felborítaná a piacot. Ehelyett a kifizetéseket a hektárszám (megművelt földterület), valamint a biológiai sokféleség, az állatjólét és az egészségügyi szabályok betartása alapján folyósítják. 

A KAP az EU politikájának egyik legtöbbet emlegetett eleme, és folyamatos bírálatok érik többek között a kiegyensúlyozatlan elosztás (a költségvetés mintegy 80 százaléka a mezőgazdasági termelők 20 százalékának a kezébe kerül), a megkérdőjelezhető hatékonyság (a mezőgazdasági termelők jövedelme 40 százalékkal alacsonyabb az uniós átlagbérekhez képest) és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) felé okozott kereskedelmi torzulások miatt. 

Tavaly januártól a zöldpaktum részeként a KAP-támogatásokat a környezetvédelmi előírások betartásához kötötték. Európa-szerte sok gazdálkodó panaszkodik e támogatások kifizetésének késedelmére. Ezek most már olyan ellenőrzéseket igényelnek, amelyek elodázzák az időpontot, mire a pénzükhöz jutnának. 

A támogatás folyósításának feltételei környezetvédelmi kötelezettségek, például a földek egy részének parlagon hagyása vagy sövények, ligetek, árkok, tavak létesítése, telepítése. Ezek kivitelezéséhez számos adminisztratív eljáráson szükséges keresztülmenni, és fel kell készülni a helyszíni ellenőrzésekre. 

A KAP-támogatásoknak – amely az EU legdrágább programja, hiszen évente több mint 54 milliárd euróval terheli meg a közös költségvetést – Franciaország a fő kedvezményezettje, ami a mezőgazdasági ágazatának évente több mint 9,5 milliárd eurót jelent. Összehasonlításképpen: Spanyolország 6,9 milliárd, Németország pedig 6,4 milliárd euróhoz jutott hozzá legutóbb. 

És ráadásul senki sem elégedett a közös agrárpolitikával, többek között erről szóltak az év eleji gazdatüntetések.  

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Shutterstock