A tengeri iparág karbonkibocsátásának csökkentésével 2050-re lehetőség nyílik akár négymillió zöldállás megteremtésére. A környezetkímélő hajóüzemanyagok iránti igény 2040-re elérheti az 500 millió tonnát, amely további 2 TW megújulóenergia-előállítási kapacitást és 3200 milliárd font (23 évnyi magyar GDP-termelés a tavalyi adattal számolva) értékű infrastrukturális beruházást követel. E megállapítások a Global Maritime Forum és az Arup által nemrégiben kiadott Green Jobs and Maritime Decarbonisation (Zöldállások és a tengeri dekarbonizáció) című jelentésből származnak.

A tengeri hajózási ágazat karbonkibocsátásának csökkentése egy nagy érdeklődésre számot tartó globális projekt, amelyet a Global Maritime Forum, egy nemzetközi nonprofit szervezet hozott létre a tengeri közösség vezetőinek összefogásával, politikai döntéshozók, szakértők, civil szervezetek és más befolyásos személyek részvételével, mégpedig az ENSZ és a Világgazdasági Fórum (WEF) égisze alatt, 2014 elején.

A szakértők megjegyzik, hogy ez a jelentős tőkebefektetés a legtöbb zöldmunkahelyet a 2030-as években hozza létre, támogatva ezzel a megújuló energia kapacitásának a bővítését is. A munkahelyek többsége valószínűleg a fejlődő országokban jön létre, ahol a zöldüzemanyagok előállításának a feltételei kedvezőbbek.

A tengeri személy- és áruszállításban várható zöldátállás hatalmas, több mint ezer milliárd dolláros piaci lehetőséget kínál.

Az elemzés szerint az e-üzemanyagok a nemzetközi hajózás fő energiaforrásai lesznek, amelyhez a fent említett hatalmas értékű beruházásra lehet szükség a megújuló infrastruktúra, különösen a hidrogéntermelés és az e-ammónia-előállító létesítmények fejlesztéséhez, amelyek kielégítik a zöld(ebb) tengerhajózás igényeit.

Ez a jelentős tőkebefektetés komoly hatást gyakorolhat a zöldmunkahelyek megteremtésére az ellátási lánc egészében. Világszerte ugyanis közel 4800 tengeri kikötő és mintegy 74 ezer nagy tengerjáró hajó jelenti az infrastruktúra alapját.

Ezek a számok mutatják azt is, hogy az átállás miért emészthet fel ilyen óriási összeget, egyben érzékeltetik a kihívás nagyságrendjét is.

Persze amennyiben egy ilyen átfogó beruházási program – akár csak részenként – elindulna, az jelentős előnyöket nyújthat az egész világgazdaság számára is, elősegítve a klímavédelmet. Sőt, eközben a kikötők és a hajók zöldítése elvben támogathatja a megújulóenergia-projektek és a zöldhidrogén terjedését más, főként a tengeri szállításhoz szorosabban kötődő ágazatokban is.

Négymillió új zöldálláshely jöhet létre

A Global Maritime Forum 2023. május 9-én mutatta be ezt, a hajózás dekarbonizációjának hatalmas gazdasági lehetőségeire rávilágító elemzését. A neves tanácsadó vállalat, az Arup által készített friss anyag szerint a tengeri ágazat átállása e-üzemanyagokra 2050-ig támogathatja akár négymillió új zöldmunkahely létrejöttét, amely a duplája a jelenlegi globális tengerészeti munkaerőnek.

A tanulmány szerint az új munkahelyek a teljes ellátási lánc három kulcsfontosságú szegmensében jöhetnek létre: a megújuló energia előállításában, a hidrogéntermelésben és az e-üzemanyagok gyártásában.

Mekkora ma a hajózás karbonkibocsátása?

Jelenleg a hajózási ipar a globális szén-dioxid-kibocsátás mintegy 3 százalékáért felelős, ami felér Japán éves kibocsátásával. Mint a világkereskedelem 80 százalékát lebonyolító globális gazdaság gerince, az iparág erős nemzetközi nyomás alatt áll, hogy zökkenőmentesen áttérjen a karbonsemleges működésre. Már az előző évben a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (International Maritime Organization, IMO) tagállamai megegyeztek a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásának 2050 körüli megszüntetéséről a Net Zero politika kiterjesztésével erre az ágazatra is.

E cél elérése érdekében sok dolgot kell tető alá hozni. Így szükség lesz nagy mennyiségű, skálázható, nulla kibocsátású üzemanyagra, amelynek a jelentős része hidrogénalapú, megújuló forrásokból előállított lehetne. Az előrejelzések szerint a hajózás e-üzemanyag iránti igénye 2040-re jelentősen, több mint 500 millió tonnára, 2050-re pedig évi 600 millióra emelkedhet. Pusztán e kereslet kielégítéséhez 2050-re további 2 terawatt (TW) megújulóenergia- és 1 TW hidrogéntermelési kapacitásra lehet szükség.

A Titanic gázos utódjai, avagy a romantika és a klímaszorongás

Az áruszállításon túl az óceánjáró hajókkal történő romantikus utazás sem tartozik a környezetkímélő tevékenységek közé. Vegyük figyelembe például a repülőutak által generált jelentős szén-dioxid-kibocsátást, a szállodai pazarlást vagy a turisták által látogatott helyszínek ökológiai terhelését – nehéz ma klímaszorongás, azaz bűntudat nélkül nyaralni menni.

Ráadásul egyetlen óceánjáró annyi szén-dioxidot bocsát ki, mint 12 ezer személyautó, emiatt a hajóutaknak a környezetszennyező hatásuk miatt igen rossz a hírük. Azonban van egy örvendetes fejlemény: számos tengerjáró-szolgáltató mostanság újragondolja a működését, és aktívan hozzájárul a föld védelméhez abban a reményben, hogy az utazók kielégíthetik a „vándorlási vágyukat” anélkül, hogy jelentős környezeti terhet okoznának.

Érdekesség, hogy imár zöldhajózási kezdeményezés is indult, a brit Sailawaze Kiválósági Díj formájában az olyan hajótársaságokat ismerik el, amelyek fenntartható(bb) hajóutakat szerveznek, például elkezdik üzemeltetni a földgázüzemű tengerjárókat.

Kapcsolódó:

Fotó: Unsplash