Az USA energiarendszere súlyos kockázatokkal néz szembe a megbízható, hagyományos erőművi kapacitások túlzott kiváltása miatt. Ezzel szemben a magyar rendszer jóval stabilabb.
A republikánusok új energiapolitikai csomagja a fosszilis és nukleáris kapacitásokat védi, de háttérbe szorítja a zöldenergiát, így az EU zöldipara exportpiac nélkül maradhat, ami a hazai gazdaság sérülékenységét is növelheti.
Brüsszel feladja a belső égésű motorok 2035-re tervezett kivezetését, miután az európai autógyártók, a nemzeti kormányok és a gazdasági realitások egyszerre üzentek hadat a zölddogmáknak. Az ipar időt nyer, az Európai Bizottság pedig csendben beismeri, hogy megint tévedett.
A távhő óriási, jelenleg alig használt zöldenergia-potenciált rejt, miközben termelésének 90 százaléka még mindig fosszilis. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint az adatközpontok, a szennyvíz és más hulladékhőforrások bevonása akár az európai háztartási hőigények tizedét is fedezhetné.
India zöldátállása egyre inkább Kínától függ, miközben az indiai kereslet a kritikus ásványokra 2030-ra megduplázódik, a belföldi kitermelés és gyártás éveken át szerény marad. Peking az idén ígéretet tett Újdelhi ritkaföldfém-ellátásának biztosítására, fenntartva ezzel a stratégiai befolyását.
A túlkapacitások kialakulása miatt és a vámháborúra adott válaszként Kína agresszívan terjeszti a zöldtechnológiáit a BRI-országokban – eddig jelentős sikerrel.
Kína végérvényesen zöldtechnológiai hegemóniára tör a fejlődő világban és Európában is – ez a lényege a Belémben tartott COP30 klímacsúcsot követő nyilatkozatnak, amit az ázsiai ország delegációjának a vezetője tett.
Egy brazil egyetemen októberben átadott tesztüzem a szennyvíztisztítás melléktermékeként keletkező biogázból állít elő hidrogént. A technológia nem új, a gazdaságossága viszont kérdéses – miközben világszerte sok hasonló projekt indult.
Trump győzelemként ünnepelte, hogy a „méregzöld harcos”, Bill Gates árnyalta korábbi klímanarratíváját, amit a „klímaváltozás-hoax” elleni harc megnyerésének nevezett. Bár úgy tűnik, Gates visszalépett, nem tagadta a felmelegedés tényét vagy a klímaváltozás elleni lépések szükségességét, csupán azt hangsúlyozta, hogy a helyzet nem apokaliptikus, illetve hogy most az alkalmazkodásra kell fókuszálni.
A globális energiapiacokon zajló átalakulás közepette egy friss tanulmány rávilágít arra, hogy a világ legnagyobb olaj- és gázvállalatai csupán látszólagos erőfeszítéseket tesznek a fenntarthatóság irányába.
A McKinsey Global Energy Perspective jelentése szerint a zöldátmenet lelassult, és a párizsi klímacélok egyelőre elérhetetlenek. A tanulmányból kiolvasható, hogy a jövőben a kibocsátáscsökkentésen túl inkább az alkalmazkodásra kellene összpontosítani.
Kína zöldenergia-átmenetét hátráltatja, hogy a megtermelt többletenergia gyakran kárba vész a hálózat elégtelen tárolókapacitása miatt. Atomerőművek és tibeti vízerőmű építésével próbálják kiegyensúlyozni az időjárásfüggő zöldáramtermelést.
Trump az ENSZ-ben a megújuló energiákat „csalásnak” nevezte, mert szerinte drágák, és gazdasági összeomlást okozhatnak. Bjørn Lomborg energetikai szakértő egyetértett az állításokkal, kiemelve, hogy a nap- és szélenergia valós költségei magasak, így ezen a téren további innováció szükséges.
Egy észak-skóciai tengerparti óriás olajterminál átalakítása zöldenergia-központtá csökkenti a környezeti terhelést és gyorsabb projektindítást tesz lehetővé. A töredékére zsugorodott olajtranszfer helyett most szélenergiával és e-üzemanyagokkal foglalkozik a nagy állomás, ami globális példa lehet a hasonló esetekre.
A brüsszeli Bruegel Intézet új mutatót dolgozott ki a zöldátállás mérésére. A folyamat ütemesen halad, de még az EU-ban sincsenek összesített, jól összevethető adatok a zöldtrendekről.
A bányászat finanszírozásának sötét oldala: a zöldátálláshoz szükséges kritikus ásványok kitermelése során igen súlyos környezeti és társadalmi károk keletkeznek. Erdőirtást, vízszennyezést, az ökoszisztéma pusztulását, a helyi jogok megsértését és veszélyes munkakörülményeket okoz.
Nem kis munkaerőpiaci kihívással küzd a zöldszektor világszerte. Ugyanis hiába a nagy felhajtás a zöldátállás körül, ha hiányozak azok a „szorgos kezek és agyak”, amelyek a kellő mértékben és ütemben telepítik a napelemeket, a szélkerekeket, feldolgozzák a bioüzemanyagok alapanyagait vagy éppen építik a vízerőműgátakat.
Az EU-s Green Deal korábban 2,5 millió új munkahelyet ígért 2030-ig, de a lassú dekarbonizáció miatt a fontos zöldszektorokban inkább munkahelyek szűntek meg. A brüsszeli ETUI kutatása szerint az új állások inkább Kínában jönnek létre, ami sürgős uniós iparpolitikai fordulatot követel.
A globális energiaipar fordulat előtt áll: miközben a zöldátállás lendülete megtörik, a vezető olajcégek új tartalékok felkutatására fókuszálnak. A magas infláció, a geopolitikai feszültségek és az energiabiztonság iránti igény miatt a fosszilis tüzelőanyagok korszaka még évtizedekig velünk maradhat.
Európa elkerülte a kereskedelmi háborút az USA-val, ám az amerikai megállapodást követően az elavult és sebezhető villamosenergia-piacra még inkább ránehezedik a földgáz ingadozó árának való kitettségből adódó nyomás. A 2022-es energiaválság óta a reformok egyre sürgetőbbek, de túl lassan valósítják meg őket.
Chris Wright, az Egyesült Államok energiaügyi minisztere, aki februári kinevezése előtt a Liberty Energy vállalat alapító vezérigazgatójaként az amerikai palagáz-forradalom egyik vezéralakja volt, a The Economist hasábjain publikált írásában élesen bírálja a zöldátállás eddigi eredményeit.
A réz a zöldátállás egyik nélkülözhetetlen nyersanyaga, amely alapvető szerepet játszik az elektromos autók (EV), a napelemek és a szélturbinák gyártásában. De hogy áll e téren az USA?
A kritikus ásványokért megy a geopolitikai huzavona Észak-Afrikában. Egy friss elemzés szerint Marokkó egy energiastratégiai háromszög csúcspontja lett.
Hollandiában az elektromos átállás túl gyorsan indult el ahhoz, hogy azt a kapacitások bővítése is követni tudja. Emiatt rengeteg háztartás és vállalkozás kénytelen arra várni, hogy rácsatlakozhassanak a villamosenergia-hálózatra. A holland helyzet intő jel az unió számára: nem elég a zöldátállás, megfelelő stratégia is kell, hogy az energia fenntartható és megfizethető maradjon.
A zöldátállás előrehaladásával a hagyományos transzformátorok egyre elavultabbá és kiszámíthatatlanabbá válnak. Létezik azonban egy – még kísérleti fázisban lévő – technológia, amely minden akadályt lebonthat az egyre inkább a megújulókra támaszkodó, decentralizált rendszerek előtt.
Ukrajna újjáépítése a háború pusztítása után nem csupán az infrastruktúra helyreállításáról szól, hanem egy ambiciózus zöldátmenetről is, amelynek célja egy fenntarthatóbb és ellenállóbb gazdaság kiépítése – lenne.
A hidrogénüzemű járműveket egykor a jövő kulcsának tekintették az autóiparban: gyors tankolás, nagy hatótávolság, nulla károsanyag-kibocsátás. Mégis, az idén már tömegével zárják be a töltőállomásokat, és a legtöbb gyártó feladta a technológiát. Mi vezetett a bukáshoz?
Egy friss tanulmány szerint szinte leállt az innováció a légi közlekedésben, ami alapjaiban veszélyezteti a szektor zöldátmenetét.
Az UNECE friss jelentése szerint hét kelet-európai és közép-ázsiai ország villamosenergia-termelésének a 60 százaléka továbbra is fosszilis forrásból származik, miközben a digitális energiaátálláshoz legalább 150 milliárd dollárnyi beruházásra lenne szükség 2030-ig.
Az elektromos járművek piaca óriási átalakulás előtt áll: a szilárdtest- és félszilárdtest-akkumulátorok, valamint a nátriumion- és lítium-vas-foszfát (LiFePO4) technológia rohamos fejlődése nemcsak a hatótávot és a töltési sebességet növeli érdemben, hanem alapjaiban változtatja meg a járműipar szerkezetét és a fogyasztói igényeket.
