Nagy érdeklődés mutatkozik Türkmenisztán iránt a diplomáciai térben. Ennek egyik oka az állam stratégiai elhelyezkedése, amely a jó ideje forrongó Közel-Kelettel szomszédos. Az Asgabat körüli geopolitikai nyüzsgést az iráni–izraeli konfliktus fellángolása pezsdítette fel.
Jin Cse-kuang, a Fudan Egyetem professzora írásában felvázolja azt az új felosztást, amely leváltaná az eddigi globális nyugat és dél narratívát. Ezek szerint Kína Oroszországgal együtt egy új pólust alkot, amelyet globális keletnek nevezhetünk.
Donald Trump radikálisan átalakította az USA Ukrajna-politikáját, amire Európa nem volt felkészülve. De vajon képes lehet-e az EU önálló stratégiát kialakítani a geopolitikai káoszban?
A kiszámíthatóságon alapuló világrend a szemünk láttára omladozik. A stabilitás megszűnésével a káosz uralta geopolitikában a látszólag rögtönzésekre épülő, sokszor értelmetlennek tűnő válaszok jelentik az előnyt. Donald Trump csavart egyet a játékelméleten, és a zéró összegű taktika helyett vegyes stratégiát alkalmaz minden területen.
Az Egyesült Államok újra felmelegíti a Monroe-doktrínát, hogy megakadályozza Kína térnyerését Latin-Amerikában. Míg Washington vámokkal és politikai nyomással próbálja kordában tartani a régiót, Peking befektetésekkel és infrastrukturális fejlesztésekkel erősíti befolyását. Vajon az USA visszaszerezheti-e hegemóniáját, vagy Latin-Amerika végleg új irányba fordul?
A Száhel-övezetben uralkodó katonai junták egyre keményebben lépnek fel a nagy nyugati bányavállalatokkal szemben. Jogi korlátozások és vezérigazgatói letartóztatások fenyegetik a legnagyobb nyugati vállalatokat. Eközben a kínai és az orosz partnerek előtt új lehetőségek nyílnak a térségben.
Az Egyesült Államok évek óta kivételesnek tartott gazdasági teljesítménye számos szakértő szerint egy hatalmas buborékot hozott létre. Eközben a világgazdasági erőviszonyok egyre inkább a hárompólusú rend irányába mozdulnak el, e változó környezetben az „amerikai kivételesség” mítosza pedig korántsem tűnik megkérdőjelezhetetlennek.
Az év végéhez közeledve összegyűjtöttük a legolvasottabb cikkeinket. Vajon az USA képes lehet még feltartóztatni Kína felemelkedését? A válasz kiderül Geopolitika rovatunk idei legolvasottabb cikkéből.
A világkereskedelem fókusza egyre inkább Délkelet-Ázsiára irányul, ahol az ASEAN országai a gazdasági integráció és a külföldi befektetések révén a globalizáció következő szakaszának kulcsszereplőivé váltak. Kína és az USA között egyensúlyozva a régió geopolitikai és gazdasági közvetítőként erősíti pozícióját.
“A politika lényege az ütemérzék, kis országként pedig nem mulaszthatunk el egyetlen fontos ütemet sem” – mondta Orbán Viktor az Eurázsia Fórum nyitóünnepségén. A miniszterelnök rávilágított, hogy Európa elbizonytalanodott és a változások vesztesévé vált. Az eurázsiai együttműködés azonban új lehetőségeket kínál, amelyek kiaknázása által újra meglovagolhatjuk az átrendeződés hullámait.
Amíg a világ politikai vezetői egyre inkább figyelmen kívül hagyják a globális kereskedelmi szabályokat, a nemzetközi gazdasági rendszer alapjai megroppanni látszanak. De mi vár ránk, ha ez a tendencia folytatódik? Vajon az Egyesült Államok képes lesz megőrizni vezető szerepét a világkereskedelemben, vagy a világgazdaság újra a „mindenki magáért” modelljébe csúszik vissza?
A Lowy Institute publikálta az ázsiai hatalmi rangsorról szóló jelentését, amelynek során az intézet a régió 27 országának relatív erejét vizsgálta, 131 indikátort figyelembe véve. Az index szerint Kína pozíciója jelentősen javult, csökkentve a különbséget az Egyesült Államokkal szemben, ami a geopolitikai átrendeződés Ázsiában tapasztalható hatásait tükrözi.
Washington újabb és újabb tiltó rendelkezésekkel igyekszik Kínát kiszorítani piacáról, ezt pedig a szövetségeseitől is elvárja. Csakhogy sokat nem tud cserébe ajánlani: az amerikai termelés teljesítménye immár túl kevés ahhoz, hogy befolyásolni tudja a globális folyamatokat.
Meglepetés senkit nem ért, amikor Kuba a héten hivatalosan is beadta csatlakozási kérelmét a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasági és érdekszövetségébe, a BRICS-be. A G7 ellenében izmosodó tömb előszobájában egyre többen várnak bebocsátásra.
Van-e még bármennyi esélye az Egyesült Államoknak visszaszerezni azt a globális hegemóniát, amely látványosan csúszik ki a kezéből? Vissza lehet-e kerülni a trónra, amelyet többtucatnyian fűrészeltek alatta? Létezik-e diplomáciai konfliktuskezelés az izompolitikán túl?
Al-Szudani miniszterelnök szerint Irak képes kezelni a terroristacsoport megmaradt harcosait. Ugyanakkor egyes amerikai törvényhozók aggódnak, hogy a kivonulás az ISIS vagy akár Irán malmára hajtaná a vizet.
Miközben az ukrajnai háború gazdasági stagnálást hoz Európára, Közép-Ázsia új esélyt kapott. Az öt „sztán” – Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán – jelentős gazdasági növekedést él meg, kihasználva a geopolitikai átrendeződéseket és a világot érő változásokat.
A felhőmagvasítás története az 1940-es évekre nyúlik vissza. Először katonai célokra használták, de később az ENSZ ezt betiltotta. A technológia békés felhasználása fejlődik, a jövőt illetően azonban kérdéseket vet fel: milyen hatással lesz hosszú távon a környezetre, és elmélyítheti-e a gazdasági egyenlőtlenségeket, vagy kirobbanthat-e akár háborúkat?
Újabb fordulatot vett a háború az utóbbi hetekben az orosz és az ukrán harctéri sikerek nyomán. Ennek apropóján érdemes alaposan megvizsgálni, hogy milyen nagyhatalmi érdekek mozgatják a konfliktusban meghatározó feleket, és mi várható a jövőben.
A világgazdaság játékszabályai átalakulóban vannak a növekvő geopolitikai feszültségek és hatalmi versengés közepette. Az USA dominanciája meginog, miközben Kína, Oroszország és más, főként a globális déli országok kihívást jelentenek a régi rend számára, ami újfajta gazdasági és politikai struktúrák kialakulásával jár. A globalizáció aranykora véget ér, és egy bizonytalanabb, versengőbb korszak kezdődik.
Majdnem húsz éve vár Törökország az EU-csatlakozásra. Most megunta, és látva a geopolitikai átrendeződést, hivatalosan is beadta csatlakozási kérelmét a BRICS-hez. A bővítésről októberben Oroszországban döntenek a tagok.
Az Egyesült Államok és Európa között évek óta tartó együttműködés Kína befolyásának visszaszorítására vegyes eredményeket hozott. Az USA szenátusának legfrissebb jelentése „gyenge kettesre” értékeli a blokkosodást erősítő intézkedéseket, amely szerint a Biden–Harris-adminisztráció bár nagy bejelentéseket tett, azok gyakorlati megvalósítása mégis elmaradt. A jelentés áttekinti az elmúlt négy év eredményeit, és javaslatokat tesz a jövőbeli lépésekre.
Az India és Kína között a kapcsolatok enyhülése figyelhető meg, de ez inkább taktikai váltásnak tekinthető, mintsem az indiai geopolitikai stratégia alapvető átalakulásának.
A közép-ázsiai vezetők hatodik konzultatív találkozója nagyobb áttörés nélkül zárult, de a közelmúltban létrejött kazah–üzbég kétoldalú megállapodások kulcsfontosságúak lehetnek a térségbeli együttműködés elmélyítéséhez.
Az Egyesült Államok demokratikus ellensúlyként kezelné Indiát Kínával szemben, de az ázsiai hatalmak inkább a nagyobb gazdasági együttműködés és a kevesebb stratégiai konfliktus felé haladnak – írta az Asia Times portál annak kapcsán, hogy július 25-én az indiai pénzügyminiszter, Nirmala Sitharaman jóváhagyta az országába érkező kínai közvetlen befektetéseket, amiket a 2020-as kínai–indiai határösszecsapások óta fagyasztottak be.
Hirtelen kárenyhítésbe fogtak azon országok vezetői, akik eddig élesen kritizálták Donald Trump elképzeléseit a jövő Egyesült Államának kül- és gazdaságpolitikájával kapcsolatban. Most, hogy a republikánus jelölt hamarosan elnök lesz, globális zarándoklat kezdődött a kapcsolatok normalizálásáért.
Peking befolyása Latin-Amerikában is egyre kiterjedtebb. A sárkányt csak a Nyugat határozottabb politikájával lehetne megállítani a kontinensen, a latin-amerikai államok viszont arrafelé hajlanak, ahol a gazdasági és a politikai érdekeiket biztonságban tudhatják. Lehet még tere az USA-nak és az EU-nak a térségben?
Branko Milanović világhírű közgazdász egy nagyon érdekes eszmefuttatást vett górcső alá, amely négy különböző ideológiai koalíciót határoz meg a jelenleg folyó és a világpolitikát befolyásoló ukrajnai és gázai konfliktus mentén.
Kína 2017 óta a világ legnagyobb hitelezőjévé vált. Afrikában már megkérdőjelezhetetlen Peking térnyerése, de világszinten egyre népszerűbbek a kínai hitelek, főként a feltörekvő gazdaságok körében. Ez nem csoda, hiszen ezek a kölcsönök sokkal kedvezőbb feltételekkel, sokkal hatékonyabb eredményt ígérnek, mint a nyugati versenytársak ajánlatai. A Nyugat, úgy tűnik, e tekintetben is elveszíti a versenyt…
Miközben a világ az egyre növekvő geopolitikai széttöredezettséggel küzd, fontos, hogy elgondolkodjunk a múlt tanulságain, különösképpen a hidegháború gazdasági hatásain. A vasfüggöny nagyjából megfelezte a keleti és a nyugati blokk közötti kereskedelmi forgalmat, és a keleti térség országaiban jelentős jóléti veszteségeket okozott, amely egészen a hidegháború végéig fennmaradt.
