Al-Szudani miniszterelnök szerint Irak képes kezelni a terroristacsoport megmaradt harcosait. Ugyanakkor egyes amerikai törvényhozók aggódnak, hogy a kivonulás az ISIS vagy akár Irán malmára hajtaná a vizet.
Miközben az ukrajnai háború gazdasági stagnálást hoz Európára, Közép-Ázsia új esélyt kapott. Az öt „sztán” – Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán – jelentős gazdasági növekedést él meg, kihasználva a geopolitikai átrendeződéseket és a világot érő változásokat.
A felhőmagvasítás története az 1940-es évekre nyúlik vissza. Először katonai célokra használták, de később az ENSZ ezt betiltotta. A technológia békés felhasználása fejlődik, a jövőt illetően azonban kérdéseket vet fel: milyen hatással lesz hosszú távon a környezetre, és elmélyítheti-e a gazdasági egyenlőtlenségeket, vagy kirobbanthat-e akár háborúkat?
Újabb fordulatot vett a háború az utóbbi hetekben az orosz és az ukrán harctéri sikerek nyomán. Ennek apropóján érdemes alaposan megvizsgálni, hogy milyen nagyhatalmi érdekek mozgatják a konfliktusban meghatározó feleket, és mi várható a jövőben.
A világgazdaság játékszabályai átalakulóban vannak a növekvő geopolitikai feszültségek és hatalmi versengés közepette. Az USA dominanciája meginog, miközben Kína, Oroszország és más, főként a globális déli országok kihívást jelentenek a régi rend számára, ami újfajta gazdasági és politikai struktúrák kialakulásával jár. A globalizáció aranykora véget ér, és egy bizonytalanabb, versengőbb korszak kezdődik.
Majdnem húsz éve vár Törökország az EU-csatlakozásra. Most megunta, és látva a geopolitikai átrendeződést, hivatalosan is beadta csatlakozási kérelmét a BRICS-hez. A bővítésről októberben Oroszországban döntenek a tagok.
Az Egyesült Államok és Európa között évek óta tartó együttműködés Kína befolyásának visszaszorítására vegyes eredményeket hozott. Az USA szenátusának legfrissebb jelentése „gyenge kettesre” értékeli a blokkosodást erősítő intézkedéseket, amely szerint a Biden–Harris-adminisztráció bár nagy bejelentéseket tett, azok gyakorlati megvalósítása mégis elmaradt. A jelentés áttekinti az elmúlt négy év eredményeit, és javaslatokat tesz a jövőbeli lépésekre.
Az India és Kína között a kapcsolatok enyhülése figyelhető meg, de ez inkább taktikai váltásnak tekinthető, mintsem az indiai geopolitikai stratégia alapvető átalakulásának.
A közép-ázsiai vezetők hatodik konzultatív találkozója nagyobb áttörés nélkül zárult, de a közelmúltban létrejött kazah–üzbég kétoldalú megállapodások kulcsfontosságúak lehetnek a térségbeli együttműködés elmélyítéséhez.
Az Egyesült Államok demokratikus ellensúlyként kezelné Indiát Kínával szemben, de az ázsiai hatalmak inkább a nagyobb gazdasági együttműködés és a kevesebb stratégiai konfliktus felé haladnak – írta az Asia Times portál annak kapcsán, hogy július 25-én az indiai pénzügyminiszter, Nirmala Sitharaman jóváhagyta az országába érkező kínai közvetlen befektetéseket, amiket a 2020-as kínai–indiai határösszecsapások óta fagyasztottak be.
Hirtelen kárenyhítésbe fogtak azon országok vezetői, akik eddig élesen kritizálták Donald Trump elképzeléseit a jövő Egyesült Államának kül- és gazdaságpolitikájával kapcsolatban. Most, hogy a republikánus jelölt hamarosan elnök lesz, globális zarándoklat kezdődött a kapcsolatok normalizálásáért.
Peking befolyása Latin-Amerikában is egyre kiterjedtebb. A sárkányt csak a Nyugat határozottabb politikájával lehetne megállítani a kontinensen, a latin-amerikai államok viszont arrafelé hajlanak, ahol a gazdasági és a politikai érdekeiket biztonságban tudhatják. Lehet még tere az USA-nak és az EU-nak a térségben?
Branko Milanović világhírű közgazdász egy nagyon érdekes eszmefuttatást vett górcső alá, amely négy különböző ideológiai koalíciót határoz meg a jelenleg folyó és a világpolitikát befolyásoló ukrajnai és gázai konfliktus mentén.
Kína 2017 óta a világ legnagyobb hitelezőjévé vált. Afrikában már megkérdőjelezhetetlen Peking térnyerése, de világszinten egyre népszerűbbek a kínai hitelek, főként a feltörekvő gazdaságok körében. Ez nem csoda, hiszen ezek a kölcsönök sokkal kedvezőbb feltételekkel, sokkal hatékonyabb eredményt ígérnek, mint a nyugati versenytársak ajánlatai. A Nyugat, úgy tűnik, e tekintetben is elveszíti a versenyt…
Miközben a világ az egyre növekvő geopolitikai széttöredezettséggel küzd, fontos, hogy elgondolkodjunk a múlt tanulságain, különösképpen a hidegháború gazdasági hatásain. A vasfüggöny nagyjából megfelezte a keleti és a nyugati blokk közötti kereskedelmi forgalmat, és a keleti térség országaiban jelentős jóléti veszteségeket okozott, amely egészen a hidegháború végéig fennmaradt.
Délkelet-Ázsia egyre inkább a BRICS-országok felé fordulna, és ez olyan globális változás lenne, amelyet Washingtonban kevesen láttak előre. Amerika gondosan építgette az ASEAN-szövetséget, csakhogy a benne lévő országokat csábítja a finanszírozáshoz való hozzáférés és az USA befolyásától való függetlenség. Eközben Lavrov orosz külügyminiszter bejelentette, hogy lassítaná a BRICS bővítését, mert még ki kell dolgozni a tagság feltételeit.
A történelem megismétlődésében reménykedni nem a legbölcsebb külpolitikai stratégia a Washington–Moszkva rivalizálás 21. századi változata, vagyis a hidegháború 2.0 megnyerésére.
Az elmúlt hónapokban Törökország érdeklődése a BRICS-csoporthoz való csatlakozás iránt jelentős vitákat váltott ki a geopolitikai elemzők és a nemzetközi politikai döntéshozók körében. Mi motiválja az eurázsiai állam érdeklődését a BRICS-országok iránt? Milyen előnyökkel és kihívásokkal járhat egy ilyen lépés, és hogyan illeszkedik mindez Ankara tágabb geostratégiai célkitűzéseihez?
Benin nyomásgyakorlásként blokkolta a Niger legfontosabb bevételét biztosító nyersolajvezetéket, így még az ott uralkodó katonai junta hatalma is veszélybe kerülhetett volna, ha Kína nem siet a segítségére. Pekingnek jó oka volt rá, hogy elsimítsa a konfliktust.
Az úgynevezett Thuküdidész csapdája szerint Kína felemelkedése és Amerika globális dominanciája elkerülhetetlenül konfliktusba fog torkollni. A témából bestsellerkönyvet író Graham Allison politológusprofesszor szerint azonban a legújabb „trendvonalak” megváltoztathatják a jelenlegi pályát, és akár egy konstruktívabb kapcsolat felé is terelhetik azt.
Az Egyesült Államok különleges státuszba emelte Kenyát, így ez lett az első szubszaharai ország, amely jelentős nem NATO-szövetséges rangot kapott. Ez a lépés jelentős eredmény mindkettejüknek, különösen azért, mivel az USA egyre inkább szembesül a kontinenst uraló nagyhatalmak, Kína és Oroszország növekvő befolyásával.
Vajon melyik lehet a legbiztosabb kereskedelmi útvonal Moszkva számára, amióta Ázsia felé fordult, a Szuezi-csatornán való kereskedelem pedig egyre több kockázatot rejt? A klímaváltozás és az azeri tervek biztosan segítenek, de lássuk, hogyan!
A Debreceni Egyetem és a Makronóm Intézet szervezésében, a Makroszkóp rendezvénysorozat keretében tartottak konferenciát A blokkosodás gazdasági hatásai címmel az oDEon Színházban. A szakemberek a téma kapcsán megoldási lehetőségeket is felvázoltak előadásaikban.
Kellemetlen levelet kapott Csádtól az USA, ami után elképzelhető, hogy Washington ebből a közép-afrikai országból is szedheti a sátorfáját. Franciaország felkészül?
A globalizált világban megszoktuk, hogy ha egy terméket valahol olcsóbb előállítani, akkor azt ott gyártják. Most azonban a kiterjesztett vámoktól kezdve a kritikus fontosságú szállítási útvonalak megtámadásának kockázatáig számos veszély leselkedik a vállalkozásokra, amelyek kénytelenek a beszerzés és a gyártás összetett rendszerét példátlan bizonytalanság közepette kezelni. Mégis mihez fog mindez vezetni?
Mexikó nehéz döntés meghozatalára kényszerül. Hogyan tovább? Washingtonnal vagy Washington ellen? A latin-amerikai állam sokat profitálhat a hozzá érkező kínai beruházásokból, de északi szomszédja ezt nem nézi jó szemmel. Az Egyesült Államok ugyanis egyre jobban félti piacát a kínai áradattól, és Mexikóra nyomást helyezve is érvényesíti az akaratát.
Először az volt a probléma, hogy a szabályokon alapuló világrend nyugati hívei észre sem vették a globális délnek nevezett blokk potenciális erejét. Most, hogy már látják, nem tudják definiálni sem ezt az erőt, sem annak szerepét a geopolitikai átalakulás zűrzavarában. Pedig a folyamat visszafordíthatatlan, nem árt értő szemmel figyelni azokra, akik főszereplővé válnak a multipoláris világrend kialakításában.
A nyugati világrend túlélése veszélyben van, de annak fenyegetése most nem Kína vagy Oroszország irányából közeledik. A Nyugat külpolitikai kettős mércéje most újra erodálja belülről a nemzetközi jogrendet. Az orosz–ukrán háború, a Gázai övezet fegyveres konfliktusai és a napokban felerősödött Izrael–Irán-szembenállás egyaránt rámutatott arra, hogy a nemzetközi jog érvényesítése eltérő módon zajlik a nyugati és a nem nyugati értékrendet képviselő szereplőkkel szemben. Az igazságos világrend igazságos jogérvényesítést követel.
Sikertelen volt az amerikai küldöttség tárgyalási kísérlete a nigeri katonai juntával. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok egy újabb fontos szövetségesét veszítheti el a stratégiailag egyre jobban felértékelődő afrikai térségből. A Fehér Ház retorikája és tettei közötti különbség egyre inkább a keleti hatalmak felé fordítja a kontinens államait, amelyek a terrorizmus elleni küzdelemben is fontos társak lennének.
A szemünk láttára erodálódik fokozatosan az USA hatalmi pozíciója. A mostani időszak sok tekintetben hasonlít az 1930-as évekre, ahonnan a jelenlegi stratégiai problémáink erednek. A nemzetközi politikát meghatározó államok közti erőviszonyok eltolódtak: a Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea közötti kötelékek erősödnek.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás
