Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

A 2020-as évtized egyelőre a geopolitikai átrendeződés és a geopolitika mint tudományág reneszánszának évtizede. Újabb hidegháborús korszak köszöntött be, amit mi, a Makronóm Intézetben hidegháború 2.0-ként definiáltunk. A történelem mintha ismételné önmagát, a világban ismét elindult egy blokkosodási folyamat: a világ különböző hatalmi blokkokra és erőközpontokra bomlik. Ebben a multipoláris világrendben megnőtt a Makronóm Intézet által ingaállamokként (Brazília, India, Indonézia, Szaúd-Arábia, Törökország, Kazahsztán, Dél-afrikai Köztársaság) azonosított középhatalmak mozgástere, lengési tartománya az egyes nagyhatalmi erőközpontok között. 

Ebben a geopolitikai konfliktusokkal tűzdelt, egyúttal meglehetősen turbulens időszakban érdemes felcsapni a történelemkönyveket, és ha már a geopolitika mint elemzési módszer újjászületéséről van szó, érdemes feleleveníteni, hogy az egyes gondolkodók hogyan is látták a világot. Könnyen lehet, hogy a múltból merítve megoldásokat találhatunk a jelenkori kihívások némelyikére. 

A geopolitika kifejezés legelőször Gottfried Wilhelm Leibniz egy 1679-es kéziratában szerepelt (ezt sosem adták ki), de ezt követően egészen a 19. századi kellett várni, hogy a fogalom széles körben ismertté váljon egy svéd politológusnak (Rudolf Kjellén) köszönhetően. 

Haushofer Pánrégió-elmélete 

Karl Haushofer egykori német vezérőrnagy az első világháborút követő német és európai helyzet kontextusában alkotott, erősen hatott a gondolkodására Ratzel és Kjellén munkássága is, nem csoda, hogy az ő elméleteikből is vitt át fogalmakat a saját gondolatvilágába és erősen a fajelmélet híve lett. Haushofer állítása szerint a versailles-i béke szembemegy a természeti törvényekkel, ezért az nem is fenntartható, ebből fakadóan Németország fő feladatának az élettér visszaszerzését tekintette.  

A vezérőrnagy Európa irányítását Németország vezetésével képzelte el, azzal indokolva, hogy a nyugat (franciák, britek) hanyatlik. Úgy gondolta, hogy mivel a Szovjetunió kelet felé terjeszkedik, lehetséges vele a kiegyezés. Ez Ratzel és Kjellén munkásságától annyiban különbözik, hogy a szociáldarwinista és a geostratégiai irányzatot lényegében szintetizálta, hozzáadva a pánelméletet. Ennek szerinte az államszervezettel együtt van egy jól körülhatárolható fejlődési folyamata: az első fázis a törzsszervezet, ezt követi a nemzetállam, végül (pánrégiókba szerveződve) a világállam. Pánrégiók alatt Haushofer egy befolyási övezetet értett, amely elegendő erőforrással, megfelelő számú lakossággal, tengeri kijárattal büszkélkedhet, és a vezető hatalmak közötti egyensúlyt nem bontja meg. Ez alapján négy régiót vázolt fel: Pánamerika az USA, Páneurópa Németország, Pánázsia kezdetben Oroszország, majd Japán) és Pánoroszország Oroszország vezetésével. 

Haushofer pánrégiói Forrás: ericrossacademic.wordpress.com 

Haushofer úgy dolgozta ki a pánrégiók elméletét, hogy elemezte az amerikai és a japán birodalom növekedését az első világháborút megelőző időszakban, és e szerint a világot négy iparvidék uralta: Nyugat-Európa, Oroszország, Japán, USA. Mindegyiknek szüksége volt a hatalmas kontinens hátországainak erőforrásaira (ásványok, üzemanyag, munkaerő, piac) a sikerhez.  

Halford Mackinder és a brit geostratégiai irányzat 

Halford Mackinder a szárazföldi hatalom szerepét hangsúlyozza. Értekezéseit a brit birodalom terjeszkedésének fordulópontján vetette papírra. Úgy gondolta, hogy a földrajz a történelem kulcsa, és három korszakot különböztetett meg: a prekolumbuszit (az Ázsiától való védekezés időszaka), a kolumbuszit (a tengeri hatalmak időszak) és a posztkolumbuszi kort (szárazföldi hatalmak időszaka) 

Mackinder számos elmélet szülőatyja: ilyen a Kulcsövezet (Pivot Area), a Magterület (Heartland), a Földközi-óceán (Midland Ocean) és Léna-vidék (Lenaland). Tudatosan ütközteti a szárazföldi és a tengeri ember nézőpontját. Érdekes, hogy nem használja a geopolitika kifejezést, de utal arra, hogy annak csupán tanácsadó szerepe van. Az ő nevéhez fűződik a globális hatalmi egyensúly kialakításának és fenntartásának módszertana. Mackinder szerint kulcsfontosságúak a gazdasági erőforrások (geoökonómia), a technológiai adottságok (geotechnológia: elektromosság, vasút, repülő, internet stb.), a földrajz, a népesség, a nemzeti törekvések, a kultúra és civilizáció, valamint a szervezettség. 

A három fő cél az kell legyen, hogy megakadályozzák a német–orosz szövetséget, egy egységes eurázsiai birodalom létrejöttét és az eurázsiai hatalom tengeri hatalommá fejlődését – a brit stratégiai gondolkodásban ez mind a mai napig fellelhető. 

Kulcsövezet-elmélete szerint Eurázsia térsége maga a Kulcsövezet, és az itteni szárazföldi hatalom megszervezésében kulcsfontosságú szerepe van a vasútnak, a repülőknek és a robbanómotornak (mobil haderő, erőforrások stb.). Elkülönít egy ún. Belső peremívet (Ausztria, Törökország, India, Kína) és Külső peremívet (Nagy-Britannia, Dél-Afrika, Ausztrália, USA, Kanada, Japán). Mackinder szerint a kulcsállamnak (Oroszországnak) meghatározó előnye van a peremterületek feletti kontrollban, amit csak összefogással lehet megakadályozni. 

Aki uralkodik Kelet-Európán, kormányozza a magterületet, aki uralkodik a magterületen, kormányozza a világszigetet, aki uralkodik a világszigeten, kormányozza a világot. 

Mackinder szerint a világ Forrás: Young Diplomats

Alfred Mahan és a tengeri geopolitikai iskola 

Alfred Mahan amerikai ellentengernagy hívta fel a figyelmet a maritim hatalmak fontosságára, amit az USA 1890-es években történt külpolitikai irányváltása mozdított elő. Szerinte az Egyesült Államokat határoló óceánok nem az elkülönülést, hanem a terjeszkedést szolgálják, és bizonyos stratégiailag fontos pontok (Hawaii-, Szamoa-, Fülöp-szigetek) birtoklása létfontosságú a biztonság szempontjából. 

Aki uralkodik az óceánokon, uralja a világkereskedelmet, aki uralja világkereskedelmet, rendelkezik a világ erőforrásai felett, aki a világ erőforrásait megszerezte, uralkodik a világon magán.

Mahan szerint az államok tengeri hatalmát befolyásoló tényezők közé sorolandó a földrajzi helyzet, amiből az következik, hogy a tengerrel határos államok tengeri halomra törekszenek. A másik a fizikai szerkezet, amely alatt a tengeri hatalmat, a kikötőket, a parti védelmet elősegítő természeti tényezőket érti. A területi kiterjedés a partvonal hosszúságát, a szomszédos tengeri övezetek biztosítását jelenti. A népesség azért fontos, mert a nagyszámú népességgel büszkélkedő államok mindenképp tengeri hatalomra törnek. Emellett a nemzeti karakter is megkerülhetetlen, miután ezek felerősíthetik a hatalmi törekvéseket, a kormányzat pedig biztosítja a megvalósítását. Mindezekből fakadóan az USA számára fontos a flottafejlesztés, az ellenséggel szembeni stratégia fejlesztése és a tengeri kereskedelem ellenőrzése a tengerszorosok kontrollján keresztül. 

A légi hatalom jelentősége – Alexander Seversky és az amerikai geostratégiai irányzat 

Alexander Saversky a légi hatalom jelentőségére hívta fel a figyelmet. Munkásságára nagy hatással voltak a második világháborúból, különösen Pearl Harborból eredő tanulságok.  

A légtér feletti dominancia szükséges, de nem elégséges feltétel: elsődleges célja a légtér blokádja, az utánpótlási vonalak, bázisok megsemmisítése kell hogy legyen. Ez szerinte minden területre kiterjedő légi akciókat, az ellenfél fizikai és morális ellenállásának letörését, tehát támadást és védekezést együttesen jelent. Megállapításának lényegi eleme, hogy egy ország ereje a légierőtől függ, és fontos, hogy az USA uralja a légteret, mivel a jövő háborúja pozícióharcokból áll majd. 

Spykman Peremvidék-elmélete 

Nicholas Spykman a második világháború időszakában vetette papírra észrevételeit, miután a háború diszkreditálta a geopolitikát a szörnyű események nyomán. Számos elmélet szerint az USA a Szovjetunió felbomlása (1991) óta arra törekedett, hogy Oroszországot visszaszorítsa a kontinentális területeire, létrehozva az eurázsiai kontinenst körülvevő parti sávot (Peremvidék). Ez visszanyúlik az amerikai geostratégiai irányzat Spykman-féle Peremvidék-elméletéhez. Szerinte a földrajz továbbra is az egyik legfontosabb eleme a külpolitikának, mivel az a legállandóbb elem. Leírta, hogy a külpolitika a nemzetközi viszonyok realitásain alapuló hatalmi politika, amely háborúban és békében is stratégiát igényel – ezzel a későbbi NATO feltartóztatáspolitikája előfutárának tekinthető. Az USA-ra nézve ez azt jelenti, hogy globális nagystratégiákra és szövetségi rendszerekre van szüksége, ha hegemón szerepre tör, másfelől a peremterületek egy hegemón számára megkerülhetetlenek. 

Spykman Peremvidék-elmélete Forrás: Reddit

Aki uralkodik a peremterületen, kormányozza Eurázsiát, aki kormányozza Eurázsiát, uralkodik a világ sorsa felett.

Ma az USA a NATO bővítésén keresztül igyekszik megfojtani Oroszország életterét. Ez a törekvés erős párhuzamot felételez Spykman elméletével. 

A hidegháborús geostratégia 

A hidegháborús időszakból érdemes kiemelni George Kennan, Henry Kissinger, Zbigniew Brezinski munkásságát. Kennan kapcsán fontos megemlíteni a NATO feltartóztatáspolitikáját a Szovjetunióval szemben diplomáciai, gazdasági és katonai eszközökkel. Törekedett ara, hogy hatalmi egyensúly jöjjön létre a két szuperhatalom, az USA és a Szovjetunió között, de geopolitikáról nem beszél az értekezéseiben. Kissinger Kennanhoz képest annyiban volt más, hogy a hatalmi egyensúlyra törekvő európai államvezetési tradíciókat tartotta fontosnak az amerikai államérdek érvényesítése érdekében. Felfogása (hatalmi egyensúly) a nemzetközi kapcsolatok realista iskolája és a geográfián alapuló nemzetstratégia határára illeszthető, megalkotva a geostratégia fogalmát. 

Az európai kritikai geopolitika – a poszthidegháborús korszak 

Az európai kritikai geopolitika mint irányzat az 1980-as és 1990-es évek terméke, fő kiindulópontja a tér és az idő új definíciója. A korábbiakban említett szárazföldi, tengeri, légi hatalom terei mellett megjelenik a kozmikus, a kibertér és az információs hatalom. Mindeközben a fizikai dimenzió mellett szerepet kap az információs és a tudati dimenzió (az információ és a tudás hatalom). A politikai siker fontos elemévé válik az információs fölény és a gyorsaság (idő dimenzió). A nemzetközi politika szereplői pedig kibővülnek (állami, nem állami, állam alatti és szupranacionális szereplők), a köztük lévő kapcsolat pedig komplexebbé válik. A fő újítása a korábbi elméletekhez képest, hogy az újonnan megjelent virtuális tereknek (internet, közösségi hálók stb.) is van geopolitikája.

Kapcsolódó:

Borítókép: MTI/EPA/AFP Pool/Ludovic Marin