A múlt héten a mexikói kormány több száz „ideiglenes” vámot jelentett be azokra az importtermékekre, amelyek olyan országokból származnak, amelyekkel nem kötöttek kereskedelmi egyezményt. A tarifák 544 ilyen árucikkre vonatkoznak, köztük cipőkre, fára, műanyagra, elektromos anyagokra, hangszerekre, bútorokra, acélra, 5 és 50 százalék közötti arányban. E rendelkezés fő címzettje Mexikó második legnagyobb kereskedelmi partnere, Kína – ennek ellenére az ázsiai ország neve egyszer sem szerepel az intézkedések szövegében. 

A legújabb vámokat – amelyek holnap, április 30-án lépnek életbe – két évre vezetik be. Ezek a gazdasági minisztérium által a múlt hónapban a Kínából származó acélcsavarokra és -golyókra bevezetett vámcsomag nyomában érkeznek. Az ország gazdasági minisztere, Raquel Buenrostro az Amerikai Tanács (Council of Americas) mexikóvárosi eseményén elmondta, a vámok az igazságtalan verseny megelőzése miatt szükségesek: 

„Azt látjuk, hogy sok termék nagyon alacsony áron érkezik az országba, ezzel háttérbe szorítva nemzeti termelőinket. A fogyasztói árak nem csökkennek, de az olcsó import hátrányosan érinti a textil- és cipőgyártókat, illetve más termelőket.” 

A lépést a mexikói ipar több nagyágyúja is elismerte. Alejandro Malagón Barragán, a Mexikói Egyesült Államok Ipari Kamaráinak Szövetségének elnöke szerint muszáj volt ezt megtenni, hogy „igazságos piaci körülményeket biztosítsanak a hazai iparban, amely – főleg a Kínával szembeni súlyos nem kőolajjellegű kereskedelmi deficit miatt 2023-ban elérte a 104 millió dollárt – nagyon sérülékeny. Hozzátette, a vámok „nem protekcionista intézkedések, de szükségesek az egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez, mivel olyan igazságtalan gyakorlatok ellen irányulnak, mint a dömping és a mexikói vállalatokat súlyosan károsító kedvezmények”. 

Azt azonban látni kell, hogy bár a hazai ipar védelme a frissen bevezetett vámok számos okának egyike volt,  

a fő cél az Egyesült Államok azon aggodalmának csillapítása, hogy a kínai cégek a mexikói üzletépítés révén élvezik a kiszervezési stratégia előnyeit.  

Ahogyan a dekrétum is fogalmaz: „a globálisan növekvő új típusú stratégiai modellek, mint a fogyasztókhoz közeli kiszervezés (nearshoring) miatt szükség van konkrét intézkedések bevezetésére, amelyek lehetővé teszik a kiegyensúlyozott kapcsolatokat a piacon, ezzel elkerülve az olyan gazdasági torzulásokat, amelyek hatással lehetnek az ország stratégiai fontosságú termelői ágazatainak áthelyezésére”. 

Mexikó csak 2024 első két hónapjában 18,6 milliárd dollár értékben importált Kínából, ami durván az ország összes behozatalának az egyötöde  

– jelezte az El Financiero. Ez pedig emelkedés a 2015-ös 15 százalékos szintről. Ugyanezen idő alatt az amerikai import 50-ről 44 százalékra csökkent, még úgy is, hogy tavaly az USA és Mexikó egymás legnagyobb kereskedelmi partnerévé váltak, 20 év után először. 

Egyes előrejelzések szerint a kínai részesedés a mexikói importban 2035-re elérheti a 29 százalékot. A fő behozatali termékek közé tartoznak a telefonok, az LCD-eszközök, a számítógépek, az integrált áramkörök, a számítógép-, a tévé- és autóalkatrészek, valamint a nyomtatott áramkörök. Az adatok azt sugallják, hogy a távol-keleti árukra kivetett amerikai vámok egyik lehetséges hatása az, hogy számos olyan ország esetében, ahol a stratégiai ágazatokban gyorsabb volt az USA-ba irányuló exportnövekedés, ugyanezekben az ágazatokban a Kínával való kereskedelem is intenzívebb lett. Más szóval, ahogyan Mexikó esetében, az Egyesült Államok kínai áruktól való függősége egyszerűen lejjebb tolódott az ellátási láncban. 

A két nagyhatalom huzavonájába csöppent az összekötő állam 

Ahogyan a Makronóm korábban megírta, a kínai beruházások és a Pekinggel való kereskedelem összekötő állammá tette Mexikót, ám ez a pozíció nem kockázatmentes, főleg amióta Washington minden más elé helyezte a nemzetbiztonsági aggodalmait Kínával kapcsolatban. 

Egyrészt Mexikó sokat profitál a nearshoringból, amely esetében  

mostanában jellemző, hogy a globális cégek tevékenységeik egy részét vagy teljes egészét Kínából és más ázsiai országokból áthelyezik a közép-amerikai államba, hogy könnyebben kiszolgálhassák az USA piacát.  

Tavaly ez 35,3 milliárd dollár közvetlen külföldi tőkebefektetést (FDI) jelentett Mexikó számára, ami 2015 óta a legnagyobb összeg. A legszívesebben az autó-összeszerelő, a gépjárműgyártást ellátó ágazatokban tevékenykedő, illetve a telekommunikációs szektorban, az elektromos, gyógyszer- és textiliparban tevékenykedő cégek keresik fel a közép-amerikai országot. 

Másrészt viszont látható, hogy számos, Mexikóba áttelepülő vállalkozás kínai. A Covid–19-járvány okozta szállítási nehézségektől megriadva, amelyeket fokoznak az egyre szélesedő geopolitikai törésvonalak, Peking reméli, hogy megkerülheti az észak-amerikai kereskedelmi szigorításokat, többek között a USMCA (USA–Mexikó–Kanada kereskedelmi egyezmény) intézkedéseit úgy, hogy a közép-amerikai országban épít gyárakat. 

Számos vezető kínai cég fektet be Mexikóban, kihasználva egy Észak-Amerikával kötött kereskedelmi egyezmény előnyeit. A japán és dél-koreai cégek által kitaposott ösvényt követve,  

a kínai vállalatok itt létesítenek gyárakat, így a termékeiket Made in Mexico felirattal címkézhetik fel, majd vámmentesen szállíthatják azokat az Egyesült Államokba. 

A távol-keleti gyártók érdeklődése a közép-amerikai ország iránt egy szélesebb körben elterjedő trend, a már említett nearshoring vagy közeli kiszervezés része. Ennek lényege, hogy a nemzetközi vállalatok a gyártási folyamatokat a fogyasztókhoz közelebbi területekre szervezik át, ezáltal csökkentve a szállítási és geopolitikai problémák miatti sérülékenység mértékét. 

A kínai cégek részvétele ebben azt az egyre bizonyosabbnak látszó feltételezést erősíti, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti szakadék a globalizáció következő szakaszát tartósan meghatározza. Ugyanakkor egy alapvető dolgot is megvilágít, mégpedig, hogy a politikai feszültségek ellenére a két nagyhatalmat összekötő kereskedelmi erők még erősebbek. 

Persze Peking nyitását Mexikóváros felé nem hagyják figyelmen kívül a washingtoni törvényhozók és lobbisták. 

„Kína egyre több lehetőséget lát Mexikóban, és növeli a beruházásait” – osztotta meg Eric Farnsworth, az Amerika Tanács elnökhelyettese. Ez az üzleti lobbicsoport az USA 200 legértékesebb nagyvállalatát is tagjai között tudhatja, amelyek a latin-amerikai befektetések oroszlánrészéért felelősek. „Peking megpróbálja lazán megkerülni a szankciókat azáltal, hogy Mexikóba jön, itt gyárt, aztán megpróbál bejutni az Egyesült Államok piacára” – mondta a Fox Newsnak. 

Kína növekvő kereskedelmi és befektetési tevékenysége Mexikóban aggodalmakat keltett washingtoni körökben. Attól tartanak, hogy Peking pénzügyi és politikai előnyökre törekszik, kihasználva az Egyesült Államok és a közép-amerikai ország közötti különböző kérdésekben felmerülő egyre gyakoribb vitákat: az energiától kezdve a GMO-élelmiszereken és a fentanilkereskedelemen át – amely Kínát is érinti – a mexikói kormánynak az Oroszország elleni szankciók támogatásának elutasításáig.  

Farnsworth szerint a kínai befektetések fellendülésének egyik fő oka, az amerikai szankciók megkerülésének kísérlete. 

 

Acél, elektromos járművek és fentanil 

Egy ideje az Egyesült Államok kormánya egyre hevesebb szócsatákat vív Kínával és Mexikóval az illegális fentanilkereskedelem miatt – ez a szer több tízezer amerikait öl meg évente. A közép-amerikai országra azért is nyomást helyeznek, hogy megakadályozzák, hogy a kínai acélt továbbadják az USA piacan, emellett azzal is megfenyegették, hogy vámokat vezetnek be a mexikói acélra, hogyha a közép-amerikai állam nem tesz elég kemény ellenlépéseket. 

A legújabb nézeteltérés a kínai autógyártók növekvő mexikói jelenléte miatt bontakozott ki. Az elmúlt három évben olyan márkák kezdték meg a gyártást a latin-amerikai államban, mint a Changan, a JMC, a Chirey, a Jaecoo és a Jetour.  

A BYD, Kína és a világ legnagyobb elektromosjármű-gyártója jelenleg hat kereskedéssel büszkélkedhet az országban, és azt tervezik, hogy ezt a számot az év végéig 50-re emelik, így mind a 32 mexikói államban jelen lennének.  

A cég amerikai vezérigazgatója, Stella Li a Reutersnek elmondta, hogy egy üzemet szeretnének építeni Mexikóban, amelynek az éves gyártási kapacitása 150 ezer jármű lenne. 

Nem nehéz kitalálni, hogy ez nem igazán tetszett az Egyesült Államoknak. A Fehér Ház egyik szóvivője jelezte, a Biden-adminisztráció meg fogja akadályozni, hogy a kínai autógyártók ellepjék az amerikai piacot „nemzetbiztonsági kockázatot jelentő” modelljeikkel.  

A Reforma nevű mexikói hírlap három névtelen ottani tisztviselőre hivatkozva megírta, hogy a kormány, engedve az USA nyomásának, az elektromosjármű-gyártáshoz kapcsolódó beruházások esetében nem ajánl fel olyan kedvezményeket a kínai autógyártó cégeknek, mint az olcsó földterület vagy az alacsonyabb adók. Azt is elmondták, hogy felfüggesztenek minden további egyeztetést a távol-keleti gépjármű-előállítókkal. 

Az egyre több mexikói protekcionista intézkedés, amelynek nagy része Washington parancsára történik, ritkán látott kritikát váltott ki az ország üzleti sajtójában. Az Expansión online pénzügyi híroldal éles hangvételű véleménycikket közölt Jonathan Torrestől, a Forbes Media Latam főszerkesztőjétől, amelyben leírta, hogy 2022 óta Janet Yellen, az USA pénzügyminisztere, Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó és Katherine Tai kereskedelmi megbízott többször megismételték, hogy a Kína-veszély az egyik legkényesebb fenyegetés az amerikai nemzetbiztonsági stratégiára.  

Annyira, hogy több intézkedést is hoztak annak érdekében, hogy megelőzzék a távol-keleti beruházások Egyesült Államokba való beférkőzését még a kereskedelmi partnereiken keresztül is. A sorok között olvasva a következő üzenet sejlik fel:  

vagy velem vagytok a Kínával szembeni stratégiámban, vagy ha nem, akkor megszenveditek a következményeket a kereskedelem, a befektetések és a többi téren is”. 

Az Egyesült Államok ilyen körülmények között nem feltétlenül úgy tekint a nearshoringjelenségre, mint a világ többi része. A Biden-kormányzat számára a globális ellátási láncok stratégiai fontosságúak, de csak bizonyos esetekben: egészen pontosan addig, amíg nem fenyegetik az amerikai nemzetbiztonságot. Más szóval, az USA-t nem a nearshoring, hanem a „biztonságshoring” érdekli. 

Nagyon ironikus a helyzet: a szuperhatalom, amely híres az úgynevezett szabadpiac hirdetéséről, most a harmadik országokra próbálja ráerőltetni a saját szabályait a Kínával való kereskedelmüket illetően. A mexikói piacon például a távol-keleti autóipar egyre nagyobb részesedést élvez, így az az amerikai kormány célkeresztjébe kerül. 

Vitathatatlan, mondja Torres, hogy „törvénytelen tevékenységgel állunk szemben”. 

Az amerikai házasságba belerondít az ázsiai szerető 

Az El Economista főszerkesztője, Luis Miguel González véleménycikkében egy házassághoz hasonlította Mexikó Egyesült Államokhoz fűződő stratégiai partnerségét, amelyben „nincs helye a kínai szeretőnek”. Arra is felhívta a figyelmet, hogy szerinte az ázsiai ország „egyre követelőzőbbé” válik. 

„Arra kér minket, hogy újra és újra bizonyítsuk a szeretetünket, amiért cserébe nearshoringot ajánl.” 

A házasság és a szerető példája nyers, de igaz. Hasonló mondható el a „szeretet” próbatételéről is. Az Egyesült Államok egyre követelőzőbbé válik.  

Tavaly decemberben Janet Yellen arra kérte Mexikót, hogy hozzon létre egy testületet, amely értékeli az országba érkező külföldi befektetéseket. Az USA ugyanis attól fél, hogy déli szomszédja nem jelenti az összes ott megtelepülő kínai beruházást.  

Februárban Katherine Tai a mexikóinak álcázott kínai acélnak az Államokba való bejutása ellen emelt hangot. Márciusban pedig Donald Trump fenyegetőzött azzal, hogy meg kellene akadályozni a kínai autók amerikai piacra történő beszállítását, amennyiben azokat a közép-amerikai országban gyártották.  

Akárki ücsörög majd a Fehér Házban jövőre, a mexikói–kínai kereskedelmi kapcsolatok kérdése biztosan egyre inkább előtérbe kerül. Az USA–Mexikó–Kanada megállapodás közelgő felülvizsgálatának elsődleges célja az lesz, hogy az észak-amerikai régió Kínával szembeni helyzetének javításához szükséges kiigazításokat elvégezze – mondja Ildefonso Guajardo volt gazdasági miniszter, aki korábban Mexikó USMCA-küldöttségét vezette, jelenleg pedig Xóchitl Gálvez elnökjelölt nemzetközi ügyekért felelős koordinátora. 

Guajardo Kínát egyszerre kereskedelmi partnerként és versenytársként is írta le Mexikó részéről. Ilyen módon szerinte a közép-amerikai kormánynak inkább az Egyesült Államokhoz való integrációt kellene előtérbe helyeznie. 

Mexikóban azonban nem mindenki látja ennyire egyszerűnek a kérdést, hogy a kormány minden erejével az USA mögé kell álljon. Egyesek szerint az Egyesült Államok egy minden szempontból hanyatló szuperhatalom a Kínával folytatott, tágabb értelemben vett geopolitikai küzdelemben. 

A leköszönő elnök vágyai 

„A gazdag öreg fickónak a városban, vagyis az USA-nak baja van az új, gazdag fickóval, aki Kína” – jellemezte a helyzetet Enrique Dussel, a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem Centre for China-Mexico intézetének munkatársa. „Mexikónak pedig – a korábbi kormányokat és a jelenlegit beleértve – nincs stratégiája erre az új szerelmi háromszögre.” 

A közép-amerikai állam a két szuperhatalom közötti párbaj közepébe kerülhet. De a leköszönő mexikói elnök, Andrés Manuel López Obrador szerint országának nincs sok választása: 

„Nem kapcsolhatjuk le, nem szakíthatjuk el, nem barikádozhatjuk el magunkat Amerikától, mivel 3800 kilométernyi közös határunk van […]. Minden tisztelettel: nem egy európai ország vagyunk és nem is Brazília. Itt ez a szomszédunk, és ha egyetértünk dolgokban, akkor tudunk segíteni egymásnak… A gazdasági közeledésünk pedig már nagyon előrehaladott állapotban van.” 

Ugyanebben a beszédében az észak-amerikai integráció gyorsítására buzdított, az Európai Unió mintájára, miközben valamilyen módon Mexikó „szabad, független, szuverén” státuszát is megőrizné. 

A fontos az, hogy hogyan tudjuk megerősíteni az integrációt és az elköteleződést, amely mindkét országnak, az Egyesült Államoknak és Mexikónak is érdeke abból a célból, hogy Észak-Amerikát, majd az egész kontinenst megerősítsük, úgy, ahogyan az az Európai Unió létrejöttekor történt Európában.” 

„Ragaszkodtunk egy nagyszerű megegyezéshez, és továbbra is célunk, hogy megváltoztassuk az Egyesült Államok külpolitikáját” – mondta Andrés Manuel López Obrador. Cserébe azt kéri, hogy a két állam kapcsolata „az együttműködésen, az integráción és a szuverenitás iránti tiszteleten alapuljon”. „Szükségünk van egymásra – folytatta –, kiegészítjük egymást, csak meg kell tanulnotok tisztelni minket.” Vajon hagy-e ez teret Mexikónak arra, hogy folytassa a kapcsolatok kialakítását az USA legnagyobb geopolitikai riválisával, Kínával, valamint más stratégiai partnerekkel?  

(Forrás: Naked Capitalism) 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock