2026. szeptember 13., vasárnap
Ukrajna fekete-tengeri exportfolyosója katonai blokád kihirdetése nélkül is leállt, miután a hajótulajdonosok és a biztosítók már túl magasnak ítélték a kockázatot. A Kaszpi-tengeri ukrán csapások közben az iráni konfliktust is összekötik az európai háborúval, veszélyes megtorlási láncot indítva.
Ázsia hat hónapon belül a második nagy energiaválsággal néz szembe: a jemeni húszik blokádja a Báb el-Mandeb-szoroson keresztül szinte lezárta a szaúdi olajexport egyik fő útvonalát, ráadásul a térség még mindig a Hormuzi-szoros korábbi lezárásának következményeit nyögi. Így mára csak a Szuezi-csatorna maradt nyitva az Öböl menti olaj előtt.
Kína gyorsan erősíti a gazdasági befolyását a Nyugat-Balkánon, főként Szerbiában és a stratégiai infrastruktúra területén. A kínai hitelekkel és kivitelezőkkel megvalósuló beruházások rövid távon fejlődést hoznak, hosszabb távon azonban függőségeket és az uniós csatlakozással kapcsolatos kockázatokat teremthetnek.
A Közel-Keleten egy új hatalmi tengely formálódik: Egyiptom, Szaúd-Arábia, Törökország és Pakisztán hangolja össze a lépéseit az izraeli–iráni konfliktus árnyékában. Bár hivatalosan nem katonai szövetségről van szó, az új együttműködés alapjaiban alakíthatja át a térség erőviszonyait, ami hosszú távon Izrael, valamint az Egyesült Államok regionális mozgásterére is hatással lehet.
Kína célkeresztbe vette Európa hadiiparát: a Rheinmetall és több kulcsvállalat is felkerült Peking exportellenőrzési listájára. A lépés hivatalosan válasz Brüsszel szankcióira, de az üzenet ismét az, hogy aki Kínát szorongatja, annak veszélybe kerülhetnek az ellátási láncai is.
A Hormuzi- és a Báb el-Mandeb-szoros egyidejű blokádja a világ energiakínálatának negyedét fagyasztja be, ami az áruszállítás megbénításával tovagyűrűzhet inflációs sokkba taszítva az ipart.
Az iráni háború alapjaiban kérdőjelezte meg azt a biztonsági modellt, amelyre a Perzsa-öböl monarchiái az elmúlt évtizedek gazdasági felemelkedését építették. Bár az Egyesült Államok a térség első számú katonai partnere, Rijád, Abu-Dzabi és Doha ma már kevésbé akarja kizárólag Washingtonra bízni a jövőjét – ahogyan a másik oldal, Kína sem opció számukra.
Donald Trump második elnöksége óta az Egyesült Államok látványosan visszavonult számos nemzetközi szervezetből és finanszírozási programból. Sokan automatikusan Kínát tekintik a keletkező geopolitikai vákuum kitöltőjének, a kép azonban ennél árnyaltabb. Peking csak ott vállal nagyobb szerepet, ahol az gazdasági vagy politikai előnyökkel jár, de nem kívánja átvenni Washington korábbi globális ...
Július 24-én új szakaszba lépett Donald Trump vámháborúja, miután a korábbi, ideiglenes globális terhek kifutásával olyan, határozatlan időre szóló vámrendszert vezetett be, amely a kényszermunka elleni fellépésre hivatkozva az amerikai import szinte ...
Hatvanöt évvel Eisenhower búcsúbeszéde után Jeffrey Sachs szerint pontosan az történt, amitől az egykori elnök tartott: a hadiipar átvette az amerikai külpolitika irányítását. A közgazdász professzor úgy véli, hogy az ukrajnai háború ma a mesterséges intelligenciával támogatott hadviselés legfontosabb kísérleti terepe – és így is marad.
A Nagy Etióp Reneszánsz Gát elkészült, a több mint egy évtizede tartó konfliktus azonban ezzel nem zárult le. Egyiptom a Nílus vízhozamát állami létkérdésként kezeli, Etiópia viszont a gát mellett a Vörös-tengerhez vezető kijárat megszerzését is stratégiai céllá emelte.
Kína ipari fölénye, exportereje és stratégiai ellátási láncok feletti kontrollja a neomerkantilista korszak egyik legnagyobb nyertesévé tette az országot. A siker azonban visszaüthet: a tartós többletek erősödő amerikai, európai és fejlődő piaci ellenállást válthatnak ki.
Az ukrán támogatás megszüntetéséhez kevés lenne néhány európai kormányváltás – állítja Gevorg Mirzajan orosz politológus, aki szerint az uniós politika csak egy korrupciós botrány, egy meghatározó választási vereség és egy jelentős ukrán katonai kudarc együttes hatására változhatna meg.
A német hatóságok engedélyezték, hogy a francia Framatome leányvállalata orosz licencek és műszaki megoldások felhasználásával gyártson fűtőelemeket a közép- és kelet-európai atomerőművek számára.
Az Egyesült Államok nukleáris megállapodása Szaúd-Arábiával egyrészt erősítheti Washington közel-keleti befolyását, másrészt háttérbe szoríthatja Kínát és Oroszországot. A 30 évre szóló egyezmény ugyanakkor az urándúsítás lehetősége miatt biztonsági aggályokat is felvet.
Ausztrália egységesebb és szigorúbb ellenőrzés alá vonná az állami mesterségesintelligencia-használatot, főként az automatizált közigazgatási döntéseket. A Robodebt-botrány tapasztalatai alapján a készülő szabályozás az emberi felelősség, az átláthatóság és a jogorvoslat megerősítésére épülhet.
Donald Trump második ciklusa alatt mélypontra zuhant az amerikai külföldi segélyezés. A legnagyobb összegek még mindig Ukrajna, Izrael és Jordánia felé irányulnak, a jelentős forráscsökkentés azt jelzi, hogy a Fehér Ház a saját érdekei mentén szelektíven alakítja át a nemzetközi szerepvállalását.
Latin-Amerika a Monroe-elv óta az Egyesült Államok természetes befolyási övezetének számított, ahová azonban új vendég kopogtatott be a Távol-Keletről. Kína ugyanis az elmúlt két évtizedben kereskedelemmel, hitelekkel és beruházásokkal kezdte megbontani a több száz éves rendet.
Az amerikai techszektor közel ezermilliárdos MI-lufija önmagát felemésztő adósságcsapdává vált, ráadásul az exportkorlátozásokat meghaladó Kína és a piacok blokkosodása is bedöntheti azt.
Franciaország és Németország az uniós külpolitika átalakítását kezdeményezi, a céljuk az EU gyorsabb és egységesebb fellépése, az egyes feladatok pedig az Európai Külügyi Szolgálattól a Bizottsághoz kerülhetnek, ami átrendezheti az uniós intézmények és a tagállamok közötti erőviszonyokat.
Az Airbus és a Kawasaki egy japán tengeralattjáró-elhárító, az Eurodrone létrehozását vizsgálja, amely szonárbójákkal és torpedókkal egészíthetné ki a japán P–1 járőrrepülőgépeket, ezáltal Tokió és Európa csökkentené az amerikai haditechnikától való függését.
A Dél-kínai-tenger mára a területi vitán kívül annak legfontosabb próbája, hogy a nemzetközi jog képes-e még korlátozni a nagyhatalmak geopolitikai törekvéseit úgy, hogy közben Kína szürkezónás nyomásgyakorlással alakítja át a status quót.
Az ukrajnai háború lezárása négy, egymásra épülő megállapodást igényelne – állítja Ian Proud volt brit diplomata, aki szerint külön rendezés szükséges Moszkva és Kijev, az EU és Ukrajna, Európa és Oroszország, valamint a NATO érintett tagjai között egy új helsinki folyamat keretében.
Kína egy országos programmal vonná be az online platformokon működő kisvállalkozásokat a digitális gazdaságba, ezzel alacsonyabb díjakat, egyszerűbb belépést, nagyobb láthatóságot és olcsó MI-eszközöket vár a technológiai cégektől, ami idővel az egész világon olcsóbbá teheti a modellek árát.
Erősödőben van egy százmilliárdokba kerülő nézeteltérés Moszkva és Peking között, a Szibéria Ereje 2 gázvezeték építése ugyanis pénzügyi okokból akadt el. Kína 50 dollárt fizetne ezer köbméterenként, Oroszország viszont 250-et kér. Barátság az üzletben nincs, dübörög a geopolitikai beárazás.
Oroszország ellenséges lépésnek minősítette, hogy japán vállalatok ukrán dróngyártókkal működnek együtt. A vita mögött a szigetország gyors drónfegyverkezése és Ukrajna haditechnikai tudásexportja áll, amely az indo-csendes-óceáni államok számára is értékes.
Oroszország pályára állította a Rasszvet kommunikációs rendszer második műholdas sorozatát, amellyel hosszabb távon csökkentené a Starlinknek köszönhető ukrán előnyt. Bár a hálózat még évekre van a teljes működőképességtől, a stratégiai célja világos.
Az EU román–bolgár vezetéssel tengerészeti biztonsági központot hozna létre a Fekete-tengeren. Emiatt azonban Moszkva attól tart, hogy a rendszer később helyben gyártott drónokkal és nyugati eredetű hajókkal lazíthatja fel a török szorosok katonai korlátait.
Fordulat látszik a globális erőviszonyok megítélésében: míg Donald Trump második elnöki ciklusának kezdete óta meredeken romlik az Egyesült Államokhoz való nemzetközi hozzáállás, Kína egyre kedvezőbb képet alakít ki magáról. Ma már több országban tekintenek pozitívabban Pekingre, mint Washingtonra, ami néhány éve még elképzelhetetlen lett volna.
Szerbia megkezdte az atomerőművének előkészítését, amely a Nyugat-Balkán első ilyen létesítménye lehet. A francia EDF már több megvalósítási tanulmányon dolgozik, Belgrád ugyanakkor más nemzetközi partnerekkel is tárgyal. Csakhogy a 2040 utáni üzembe helyezéshez még ki kell építeni a megfelelő szabályozási, intézményi és szakmai hátteret.
