Oroszország a párhuzamos kereskedelem révén minden luxusterméket megkap, ami egyébként tiltólistán szerepel.

Moszkva pancsol a tiltott nyugati alkoholban, luxuscikkekben és úgy általában minden olyan nyugati felső kategóriás termékben, amelyek kapcsán a nyugati szankciók elméletileg elvonókúrára küldték. A gyakorlatban ezek a tiltó rendelkezések sem működnek. Oroszország segítségére a párhuzamos kereskedelem siet, amelyben semmi törvénytelen vagy szabályellenes nincs, ráadásul az ázsiai országok piaci szabályait az EU sem tudja befolyásolni – kivéve, ha teljes exporttilalmat rendel el egy egész földrész ellen, vagy ha saját vállalatait sújtja szankciókkal. Litvánia külügyminisztere pont valami ilyesmire gondol.

Párhuzamos találkozások

Gabrielius Landsbergis a Politicónak nyilatkozva keserűen panaszkodott arról, hogy Oroszország kereskedelmi közvetítő államok révén továbbra is bőséges mennyiségben jut hozzá a nyugati luxus- és élvezeti cikkekhez, holott azok a szankciótenger értelmében tiltott gyümölcsnek számítanak a számára. A paralell kereskedelem azonban lehetővé teszi, hogy a nyugati vállalatok egy harmadik országnak szállítsanak, amelyek aztán érintetlenül már küldik is tovább Moszkvának a szállítmányokat. Landsbergis szerint ezek az új ellátási láncok aláássák Európa erőfeszítéseit Moszkva megbüntetése ügyében – ahogyan a szankciós politika tekintélyét is.

Az adatok szerint a párhuzamos kereskedelemben alapvetően a volt szovjet tagállamok, például Georgia (Grúzia), Kazahsztán, Kirgizisztán vagy Üzbegisztán vesznek részt. A módszer végtelenül egyszerű: az orosz üzletemberek az adott ország illetékeseinek adják le a rendelést, így egy kis kitérővel, de ugyanúgy hozzájuk futnak be a szállítmányok.

A tiltólistán lévő luxustermékek kapcsán az oroszok tulajdonképpen ugyanazt a módszert alkalmazzák kicsiben, mint óriás méretekben a kettős felhasználású termékek esetében. Utóbbinál a chiphiány enyhítésére elképesztő mennyiségben rendelnek a közvetítő országoktól nyugati elektromos háztartási készülékeket, hogy az ipari kannibalizmus receptjei szerint használják fel az alkatrészeket a hadiiparban.

Szigorítást, akkor is, ha fáj!

Landsbergis azonban nem csak azokra az országokra lett dühös, amelyek a közvetítő szerepét játsszák a több milliárd dolláros párhuzamos kereskedelemben, hanem azokra is – saját hazáját beleértve – ahonnan az elindul. Több nyugati cég azzal védekezik, hogy hiába nem engedélyezi termékeinek Oroszországba irányuló exportját, az Eurázsiai Unió szabadpiaci megállapodását nincs joga felülírni, vagyis: ha harmadik országba szállít, az oda beérkező szállítmányok felett már nincs hatalma. A litván külügyminiszter azonban úgy véli, van megoldás. Mint mondta, hazájában óriási erkölcsi, ezáltal anyagi veszteséget könyvelhetnek el azok a vállalatok, amelyekről kiderül, hogy „összejátszanak” Oroszországgal, mert a litván társadalom „világossá tette, hogy a közös értékek fontosabbak az üzleti megállapodásoknál”.

Litvánia a szabályszigorítás mellett kardoskodik, és azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy hozzon létre egy új biztosi posztot, amely kizárólag a szankciók szigorú betartását felügyeli, és javaslatokat tesz a kijátszás retorzióira. Leegyszerűsítve: a litván külügyminiszter gyakorlatilag már az európai vállalatokat is büntetni akarja, amiért olyan kereskedelmi tevékenységet folytatnak, amelyből Moszkva is részesedik. Landsbergis szerint minden anyagi veszteség elhanyagolható a közös cél elérése érdekében. Ahogyan fogalmazott: „Csak akkor lehetünk végre egységesek a szankciós politikában, ha elfogadjuk az európai üzleti életre gyakorolt átmeneti negatív hatásokat”.

Fotó: 123RF
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.