„Hogy lehet az, hogy az EU nem tudta, nem tudja megvédeni magát, elősegíteni a béke ügyét, és kezelni ezt a gazdasági válságot?” – tette fel a kérdést a külgazdasági és külügyminiszter az MCC által szervezett Budapest Peace Forum nyitóelőadásában.
Szijjártó Péter előadásával startolt el kedden a Mathias Corvinus Collegium nemzetközi konferenciája, amelynek középpontjában a békéről szóló diskurzus állt. A kétnapos eseményen az ukrajnai háború geopolitikai, társadalmi és gazdasági hatásaival, a békekötés feltételeivel és lehetőségeivel foglalkozik számos magyar és külföldi szakember.
A tárcavezető bevezetőjében kiemelte: hetvenkilenc esztendővel ezelőtt, június 6-án történt a normandiai partraszállás, amely egy új világrendhez vezető út fontos lépése volt. Ma újra háború van Európában. Földrajzi értelemben ugyan regionális, hatásait tekintve azonban nagyon is globális. Az eszkaláció veszélye azonban immár akkora, hogy a kérdés az, sikerül-e egyáltalán fenntartani ezt az állapotot, vagy a fegyveres konfliktus menthetetlenül világméretűvé válik.
Hol romlott el ennyire minden?
Szijjártó szerint az európai kontinens gazdasági és biztonsági szempontból az elmúlt évtizedek legsúlyosabb kihívásaival néz szembe. A háborúért és annak jelenlegi következményeiért azonban nem az európai emberek felelősek. „Az más kérdés, hogy vannak európai politikai vezetők, akik egyre súlyosbodó háborús pszichózisban szenvednek. Ez nem az európai emberek háborúja, de minden európai ember fizeti az árát, az élelmiszer- és energiaárak, az egyre fokozódó infláció képében” – mondta a miniszter, rámutatva: egy évvel és több mint három hónappal a háború kitörése után az a szomorú valóság, hogy az EU semmit nem tudott tenni a háború lezárása érdekében,
az eszkaláció kockázata ellenben nagyobb, míg az unió gazdasági versenyképessége rosszabb, mint valaha.
„Lassan egyáltalán nem lehet EU-s versenyképességről beszélni, hiszen az USA-ban a hetedét fizetik a földgázért, Kínában pedig harmadát a villamos energiáért, mint mi, európaiak. Jogos a kérdés: hol csúszott így el a dolog? Hogy lehet az, hogy az EU nem tudta, nem tudja megvédeni magát, nem tudja elősegíteni a béke ügyét, és nem tudja kezelni ezt a gazdasági válságot?” – tette fel a kérdést.
Két súlyos hibát kell meglátni a háttérben – mutatott rá.
Az első, hogy az EU belelovalta magát a szankciós hisztériába, a második pedig az, hogy hagyta, hogy az USA belerántsa egy olyan versenybe, mely arról szól: ki segít többet katonailag Ukrajnának.
„Versenyre kelni a világ elsőszámú katonai szuperhatalmával abban, hogy egy harmadik szereplőnek ki tud nagyobb katonai segítséget nyújtani, önmagában is értelmezhetetlen döntés. A háború itt zajlik Európában, európai emberek halnak meg, a hatások itt jelentkeznek a legsúlyosabban, ennek ellenére ebben a logikátlan versenyben egy súlyosan veszélyes spirál alakult ki. Az EU-s külügyminiszteri értekezleteken kényszeresen folyik annak bizonygatása, hogy a mi segítségünk versenyképes, miközben pontosan tudjuk, hogy az USA mekkora katonai potenciállal rendelkezik. Az egész oda vezet, hogy a háború még jobban elhúzódik, és minél jobban elhúzódik, annál többen halnak meg” – mondta.
A szankciók értelmetlensége
A miniszter elmondta: a tiltó rendelkezések mellett kardoskodók már az első szankciós csomag összeállításakor két fő érvet hoztak fel: az egyik, hogy azok hatására Moszkva gazdaságilag összeomlik, a másik, hogy éppen emiatt a háború hamar véget fog érni. „Most, a 11. szankciós csomag vitája közben világos, hogy a szankciók mindkét célkitűzése kudarcot vallott. A szankciók biztosan okoznak problémákat az orosz gazdaságnak, de hogy térdre rogyott volna, súlyos tévedés, az pedig nyilvánvaló, hogy a békéhez egyáltalán nem jutottunk közelebb” – hangsúlyozta, majd rámutatott az EU-s válságkezelés megdöbbentő hibáira.
Szijjártó Péter szerint miközben az EU a szankciókkal „lábon, majd tüdőn lövi önmagát”, az Egyesült Államokban elfogadták azt a protekcionista inflációcsökkentő törvényt, amely mindenfajta szégyenérzet nélkül ad előnyt az amerikai vállalatoknak az európaiakkal szemben. „Az ő szempontjukból ez valahol érthető, az már kevésbé, hogy miközben az amerikaiak olyan döntéseket hoznak, amely minden amerikai vállalat számára jó, addig Európában a brüsszeli bürokrácia olyanokat, amelyek minden európai vállalat számára rosszak” – emelte ki, hozzátéve, hogy az európai szankciós politika és az amerikai gazdasági válasz különbözőségéből fakadóan az európai gazdaság versenyképessége hatalmasat csökkent.
Speciális helyzetben vagyunk
A tárcavezető azt is elmondta: Magyarország különleges helyzetben van, hiszen Ukrajna földrajzilag a szomszédja, ezért elsőként van kitéve egy eszkalációs veszélynek. Éppen emiatt a magyarok teljesen másképpen látják ezt a háborút, mint az USA. „Több ezer kilométerről könnyű forgatókönyveket gyártani, mert az eszkaláció itt és nem ott kezdődik. Ráadásul mi olyan nemzetet képviselünk, amelynek tagjai meghalnak a háborúban. A kárpátaljai magyarok behívót kapnak az ukrán hadseregbe. Magyar embereket küldenek a frontra, ahol meghalnak. Ezért is követelünk azonnali tűzszünetet, béketárgyalásokat, amelyek legalább a reményét kínálják annak, hogy egy fenntartható, hosszú távú, biztonságot adó béke jön létre a térségben” – hangsúlyozta.
Súlyos következmények
Szijjártó szerint a háború két súlyosabb következménye a világ blokkosodása, a másik az a kérdés, hogy vajon hol fognak kikötni azok a fegyverek az elkövetkezendő években, amelyeket most százezerszámra visznek Ukrajnába.
Az első probléma, a blokkosodás kockázata teljes mértékben ellentétes Magyarország és Európa érdekeivel.
Az EU viszonylag kiegyensúlyozott, világgazdasági szempontból is súlyt adó gazdasági növekedése a fejlett nyugati technológia és a könnyen elérhető, olcsó keleti nyersanyagok kombinációjára épült.
„Mára ennek vége, de a bajt lehet még fokozni” – mondta. Ha a világ újra blokkosodni kezd, akkor azoknak a céljai válnak valóra, akik ma az európai és a kínai gazdaság szétválasztásáról beszélnek. „Kérdés persze, hogy egy éves szinten évi 870 milliárd eurós kereskedelmi kapcsolatrendszert hogy lehet szétválasztani, de azon érdemes elgondolkodni, hogy a legnagyobb nyugati vállalatok vezetői tőlünk kérik a működésükhöz nélkülözhetetlen és kritikus fontosságú kínai beszállítók Magyarországra csábítását”. Miközben a politikusok szétválasztásról beszélnek, addig az európai gazdaságot működtetők teljesen tisztában vannak a keleti kapcsolatok fenntartásának stratégiai fontosságával.
A fegyverek sorsa
További aggodalomra ad okot, hogy mi lesz valójában az Ukrajnába küldött elképesztő mennyiségű fegyver sorsa – mondta Szijjártó Péter, utalva azokra az információkra, amelyek szerint a feketepiacon máris könnyedén hozzá lehet jutni a nyugati fegyverszállítmányok egy részéhez. „A világnak számos térsége van, ahol az Ukrajnába küldött fegyverek mennyiségének töredéke is súlyos biztonsági válságot okozhat. Ha az amúgy is instabil régiókban előre törnek a szélsőséges ideológiák, megnő a terrorfenyegetettség, annak következménye egy újabb tömeges migrációs hullám lesz. Azzal kapcsolatban, hogy Európa a jelen helyzetben hogyan tudna megbirkózni egy újabb biztonsági kihívással, elég nehéz optimista forgatókönyveket felvázolni. Milyen garancia van arra, hogy az Ukrajnába hatalmas mennyiségben szállított fegyverek nem jutnak el ezekre a területekre, és segítségükkel nem robbannak ki súlyos regionális konfliktusok, amelyek aztán hasonlóan súlyos globális biztonsági következményekkel járnak?” – tette fel a kérdést a miniszter.
Népakarat
A nyugati média azt hirdeti, amit a háborúpárti politikusok el akarnak hitetni az emberekkel: a világ szoros egységbe tömörült Oroszország ellen, és addig tartja fent a jelenlegi helyzetet a segélyekkel, szankciókkal és fegyverszállításokkal, amíg Moszkvát ki nem vérezteti. Ez azonban egyszerűen nem igaz – mutatott rá Szijjártó. Ahogyan fogalmazott: a világ sokkal nagyobb, mint Európa és a transzatlanti térség, „Ha kinézünk ebből a térségből, akkor azt látjuk, hogy létezik egy hatalmas, elsöprő nagyságú, globális békepárti többség”.
A folyamatos Magyarország elleni nyomásgyakorlással kapcsolatban hangsúlyozta:
bár úgy tűnik, egyedül vagyunk Európában a béke iránti elkötelezettségünkkel, valójában vannak jelei a háború elutasításának.
Mint mondta, nincs olyan külügyi tanácsülés, amely előtt néhány kollégája (akik hivatalosan egyébként a háborúpárti álláspontot hangoztatják) ne kérné azt, hogy Magyarország rendületlenül tartson ki álláspontja mellett. „Mi kizárólag magyar szempontból nézünk a háborúra. Nem akarjuk sem amerikai, sem orosz, sem ukrán szemüvegen át látni a jelenlegi helyzetet” – mondta.
Szijjártó Péter előadása végén a kormány álláspontjának legszélesebb körű társadalmi támogatását említette azon okként, amely miatt Magyarországot nem lehet befolyásolni a háborúval kapcsolatos álláspontjában, a béke iránti elkötelezettségében. „Nem akarunk és nem is fogunk belekeveredni ebbe a háborúba. Ez Magyarországon nem csak kormányzati álláspont: ez a nép akarata. Tavaly áprilisban volt a választás, már a háború kitörése után. A magyarok két világos ajánlat közül választhattak. A kormány világossá tette, hogy békét akar, hogy nem szállít fegyvert, hogy minden kommunikációs csatornát nyitva tart. Az ellenfeleink a fegyverküldés, katonaküldés, az energiaszállítások leállítása mellett érveltek. Az eredmény önmagáért beszélt: soha ekkora támogatást a kormányzó pártok Magyarországon még nem kaptak, soha ekkora győzelmet még nem arattunk. Magyarországon tehát ez a népakarat, ennek megkérdőjelezését nem fogadjuk el senkitől, és továbbra is kiállunk amellett, hogy ennek a háborúnak a csatatéren nincs megoldása. Ott csak halottak vannak.”
Fotó: MTI/Soós Lajos
