A Szentpétervári Gazdasági Fórum csonka volt ugyan, mégis mindent átitatott az optimizmus és a háborús gazdaság működőképességébe vetett bizalom.
Oroszország évente megrendezett gazdasági csúcseseménye már valóban nem az, ami régen volt. Az egykoron világszerte várt Szentpétervári Gazdasági Fórum – a tavalyihoz hasonlóan – idén is a globális nyugat állami és üzleti képviselőit nélkülözve volt kénytelen megnyitni kapuit – ám ez az oroszokat láthatóan cseppet sem zavarta. Igaz, idén sem köttettek zsíros üzletek, nem csaptak egymás tenyerébe a hosszú távú, rendkívüli profitot termelő szerződések körül bábáskodók, nem egyeztek meg újabb befektetésekről Moszkvától Washingtonig és vissza.
A malmok azonban halkabb üzemmódban, de így is őrölnek.
A jelenlévők a tavalyihoz hasonlóan főleg a globális kelet és a globális dél országaiból jöttek,
amelyek pragmatikus gazdaságpolitikájukkal képesek elkülöníteni a Nyugat egyre agresszívebb háborúpárti megközelítését a saját jól felfogott érdeküktől. Amikor tavaly a nyugati sajtó jelentéktelennek és nevetségesnek ábrázolta a „csonka” eseményt, a zárást követően már elfelejtette hozzátenni:
2022-ben a pár napos eseményen közel 100 milliárd dollár értékű üzletet kötöttek a 130 országból érkezett résztvevők,
ez pedig felülmúlta az egy évvel korábbi teljesítményt, amelyen pedig még a nyugati vállalatok és lobbisták is részt vettek.
Nagyon is működik az orosz gazdaság
Az orosz házigazdák a tavalyi optimizmusra, ha lehet, még jobban ráerősítettek. A Fórum egyik legderűsebb és legszórakoztatóbb panelbeszélgetése kétségtelenül az lehetett, amelyen Elvira Nabiullina, az orosz jegybank elnöke, Anton Sziluanov pénzügyminiszter és Makszim Resetnyikov gazdaságfejlesztési miniszter osztották meg gondolataikat és derűlátásukat a hallgatósággal.
„A gazdaság szerkezeti átalakulása gyorsabban megy végbe, mint azt vártuk” – mondta Nabiullina. A központi bank vezetőjének idei évre vonatkozó elvárásai egyébként rímelnek a nyugati elemzők számításaira: a jegybank főnöke 2 százalékos növekedést vár, 2024 végére pedig már nagyjából a háború előtti idők egyenletességét jósolja. „A legrosszabb jóslatok nem váltak be” – mondta, utalva az orosz gazdaság ellenálló képességére, és a rendkívül gyorsan változó helyzetben a szankciós politika által kikényszerített megoldások működőképességére. Mint mondta, a magánszektor olyan páratlan alkalmazkodóképességről tett tanúbizonyságot, amellyel oroszlánrészt vállalt az orosz gazdasági egyensúly fenntartásában, éppen ezért a Fórumon is óva intette az államot attól, hogy túl nagy befolyást szerezzen a gazdaságban, és visszatérjen egyfajta államosított tervgazdasági modellhez. Olyannyira, hogy további privatizációs folyamatok elindítását javasolta – ezzel az ötlettel egyébként a Kreml szintén jelenlévő gazdasági képviselője maximálisan egyetértett.
Pragmatikus viszonyok
Resetnyikov miniszter arra mutatott rá, hogy a világ nagyobb része megőrizte józan gondolkodását, a világgazdasági szereplők zöme racionálisan gondolkodik, így a nyugati szankciók Oroszország előtt tulajdonképpen új kapukat nyitottak meg, erősítve kereskedelmét a globális kelet és dél felé. „Ezek a piacok rendkívül rugalmasak. A racionálisan gondolkodó országok elsősorban saját gazdaságukon akarnak lendíteni, ennek megfelelően pedig úgy döntenek, ahogyan az számukra a legelőnyösebb” – mondta a gazdaságfejlesztési miniszter.
Resetnyikov szavai a racionalitásról Magyarországra is igazak. Szijjártó Péter szintén részt vett a fórumon, egy másik panelbeszélgetésen pedig elmondta: „Nem politikai ízlés kérdése, hogy vásárolunk-e gázt Oroszországtól vagy sem”. Mint fogalmazott, négy fontos előfeltétele van az energiaellátás biztonságának. Az első a diverzifikáció, vagyis hogy Magyarország a lehető legtöbb erőforrással és a lehető legtöbb szállítási útvonallal rendelkezzen. A második, hogy biztonságban legyünk, amikor az európai energiaellátásról van szó, azaz minél hamarabb fel kell készülni a következő télre, amely (az orosz gáz hiánya miatt az EU számára) sokkal keményebb lesz az előzőnél. A harmadik, hogy egyetlen ország se húzzon hasznot a jelenlegi helyzetből és abból, hogy tranzitországként funkcionál. (Ukrajna és Horvátország drasztikusan emeli a tranzitdíjakat.) A negyedik, egyben legfontosabb előfeltétel pedig az, hogy véget vessenek az ideológiai kampánynak Európában az atomenergiával szemben. „Soha nem fogjuk elfogadni azt a megközelítést, hogyha egy erős és nagy ország csinál valamit, akkor azt mindenkinek követnie kell, ha pedig nem csinál valamit, akkor a többieknek is tilos” – mondta, utalva Németország atommentes gazdaságpolitikájára és lobbijára az atomenergia ellen. „Ne vesszen el a józan ész, ne vesszen el a pragmatizmus, és próbáljuk meg nyitva tartani a kommunikációs csatornákat, máskülönben még a béke reményét is feladjuk” – emelte ki a miniszter.
A szankciók hatásainak sikeres csökkentése és a háborús gazdaság irányba állítása ellenére az orosz vezetés nagyon is tisztában van a realitásokkal. A költségvetés drasztikus átírása és a háború okozta munkaerőhiány nem ad okot elégedettségre Sziluanov pénzügyminiszter számára, aki szóvá is tette, hogy a túlterhelt központi büdzsében jelenleg a legnagyobb szelet a védelmi célokra fordított összegeké, második helyen pedig a szociális kiadások állnak. Az átcsoportosítás tehát olyan helyzetet teremtett, amelyben minden más terület háttérbe szorul a két legnagyobb pénznyelő mellett. Sziluanov szerint ezért most elsődleges feladat a kiadási rendszer átfogó vizsgálata és racionalizálása lesz. Ahogy fogalmazott: háborúban „semmi sem érinthetetlen”.
Gyere haza!
A mozgósítási hullámok és az Oroszországból a háború kitörése óta elmenekültek relatíve nagy száma ugyanakkor komoly problémát okoz (és fog okozni a jövőben is) a munkaerőpiacnak. Ez nem csak a fogyasztás visszaesésében jelentkezik negatív mutatóval, de a vállalati termelékenységben is. A munkaerőhiány elsősorban a vidéki régiókat sújtja, ha az ágazatokat nézzük, akkor a mezőgazdaság és az építőipar kerülhet komolyabb slamasztikába.
A Kreml szerint a tavaly év vége felé hazájukat elhagyók mintegy fele önként hazatért, a lakosság bizalomindexe pedig az egekben van. A pénzügyminiszter erre reagálva dobta be a beszélgetés poénbombáját: Oroszországban „sokkal több az optimista, mivel a pesszimisták már elmentek”. Utána halkabban hozzátette: természetesen azon dolgoznak, hogy az eredményekkel mindenkit meggyőzzenek, érdemes hazatérnie.
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
Fotó: MTI/AP/RIA Novosztyi/Ramil Szitdikov
