Európa legoroszellenesebb miniszterelnöke igazi rémálomba csöppent, amikor kitudódott, hogy a férje a háború kezdete óta vígan üzletel az oroszokkal. Ráadásul 350 ezer euróval még ő is beszállt. Erre mondják, hogy rendkívül kínos.

Kevés olyan kormányfő van az Európai Unióban, aki annyira háborúpárti lenne, mint Kaja Kallas. A balti országok legendás oroszellenessége köztudott, de az észt miniszterelnök még a véresszájúak közül is kiemelkedik, ha az Oroszország elleni szankciókról, az erőltetett fegyverkezésről vagy az Ukrajnának utalt összegek drasztikus emeléséről van szó.

Osztja az észt az észt

A brüsszeli randevúkon Kallas mindig, minden alkalommal igyekezett főszerepet játszani, drasztikus szigorításokat követelve Moszkva ellen, még több fegyvert és pénzt sürgetve Ukrajnának, NATO-bővítést követelve Oroszország miatt, sőt egy alkalommal az észt kormány még arról is kioktatta a katonai szövetséget, hogy a védelmi költségvetést a GDP 2 százaléka helyett minimum 2,5 százalékban kell megállapítani, ami egy kicsit megmosolyogtató egy olyan ország esetében, amely még a saját légtérvédelmét sem tudja ellátni.

Apró, de egyáltalán nem vicces adalék: Kallas akkor húzta ki először a gyufát, amikor napvilágot látott, hogy az Európai Békekeret összegeiből 134 millió eurót hívott le azért, hogy az Ukrajnának elküldött ócskavasnak beillő haditechnikai eszközök helyett a legmodernebbeket szerezze be Észtországnak, vagyis az uniós adófizetők pénzéből hajtja végre a haderőfejlesztést.

És akkor jött a karma

Derült égből villámcsapásként érhette a harcias miniszterelnököt az észt közszolgálati sajtó múlt heti leleplezése, amelyből kiderült: Kallas férje, Arvo Hallik a háború kezdete óta vígan üzletel az oroszokkal, miután részesedéssel bír a Stark Logistics nevű cégben, amely a mai napig különböző (egyébként nem szankcionált) alkatrészeket szállít Oroszországba.

Nem eseti megbízásokról van szó, a szállítások heti rendszerességgel folynak. A történet fényét pedig csak emeli, hogy Kallas a közelmúltban 350 ezer eurót adott kölcsön férje egyik vállalkozásának, a Novaria Consultnak, amelynek Hallik az egyedüli tulajdonosa, és amely 24,8 százalékos részesedéssel rendelkezik a Moszkvával bőszen üzletelő vállalkozásban.

Ez pedig nem mást jelent, mint hogy az észt miniszterelnök – ha közvetve is – a saját pénzéből fektetett be oroszországi üzletekbe.

A történetben nem lehet félreértés, a Stark Logistics vezérigazgatója maga ismerte el, hogy kereskedelmi tevékenységet folytatnak Oroszországgal, ráadásul a háború kitörése óta folyamatosan.

Azt nem kell ecsetelni, hogy

mit jelent hitelesség tekintetében ez a hihetetlenül kínos botrány a folyamatosan Moszkva ellen uszító, a nyugati cégek oroszországi jelenlétének megszüntetését másfél éve kiabálva követelő észt miniszterelnök, az észt kormány és természetesen egész Észtország számára.

Alar Karis észt elnök úgy fogalmazott: „Kaja Kallas miniszterelnök családtagjának Oroszországgal fennálló üzleti tevékenysége sok kérdést vetett fel a médiában és a társadalomban, reflektorfénybe helyezte a kormányfőt és azokat az értékeket, amelyeket Észtországnak követnie kell”. Az elnök a hitelességi válság kifejezést is használta, ami nagyon finom megfogalmazása annak a ténynek, hogy innentől kezdve azt is nagyon nehéz lesz elhinni Kallasnak, ha kérdez valamit.

Semmi sem igaz, de az is csak félig

Kaja Kallas természetesen mindent tagad. A férje bejelentette, hogy megvilágosodásában gyorsan eladja részesedését a társaságban, ő maga pedig lemond igazgatótanácsi tagságáról, de ezek már csak kétségbeesett tűzoltási kísérletek. A baj megtörtént, a sajtó gyakorlatilag egyöntetűen a miniszterelnök lemondását követeli, a két nagy közvéleménykutató pedig 57 és 69 százalékra hozta ki azon állampolgárok arányát, akik szerint a kormányfőnek haladéktalanul távoznia kell.

Kallas maga változatlanul ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, hogy semmit nem tud férje üzleti ügyeiről (ennek nem kis mértékben mond ellent a 350 ezer eurós kölcsön), és kitart az Oroszország-ellenes intézkedések mellett, bár azt rendkívül sajnálja, ha bárkinek csalódást okozott a most kipattant titokkal.

Amikor Kallas elfogadta az észt közszolgálati televízió, az ERR meghívását, a nézők egy egészen blőd beszélgetésnek lehettek tanúi. A vidám pillanatok kedvelőinek kedvéért álljon itt egy rövid, zanzásított verzió:

ERR: Tudta, hogy férje cége Oroszországgal kereskedik?
KK: A férjem vállalkozásának nincs ügyfele az Orosz Föderációban, és nem végez semmilyen kereskedelmi tevékenységet.
ERR: De szállít árut Észtországból Oroszországba?
KK: Nem foglalkozom üzlettel; lehet, hogy hihetetlen, de miniszterelnöknek lenni nagyon megerőltető munka. Nincs időm vállalkozást vezetni. Amiben teljesen biztos vagyok, az az, hogy a férjem cégei nem folytatnak erkölcstelen tevékenységet.
ERR: De tudta, hogy a férje cége árukereskedelmet folytat Észtország és Oroszország között?
KK: Nem veszek részt a férjem üzletében. Ő azt mondta, hogy árut szállítanak vissza valakitől, aki bezárja az ottani gyárát.
ERR: A cége másfél éve szállítja ezeket az árukat.
KK: Nem tudok erre válaszolni. Én miniszterelnök vagyok, van saját munkám.
ERR: Értem, de Ön szerint helyes-e, hogy észt logisztikai cégek másfél évvel a háború kitörése után ilyen üzletet folytatnak?
KK: Nem, nem hiszem, hogy helyes, de nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Ismétlem: én miniszterelnök vagyok, nem veszek részt a vállalkozásában. Tudom, hogy a férjemnek nincsenek ügyfelei az Orosz Föderációban.
ERR: Nem lett volna erkölcsösebb az első naptól kezdve minden szállítmányt leállítani?
KK: Szégyen, hogy folyamatosan ezt kérdezi. Nem fogok válaszolni.

Hát így.

A bukás kezdete

Nagy kérdés, mi lesz az észt miniszterelnök sorsa. Amennyiben komolyan venné a saját maga által hangoztatott elveket, valószínűleg habozás nélkül lemondana. Egyelőre erre utaló jelek nincsenek, ez azonban nem jelenti azt, hogy az észt politikai elit és/vagy a közvélemény nem tud olyan erős nyomást gyakorolni rá, hogy végül megtegye.

Jelzésértékű mindenesetre, hogy a ma, azaz augusztus 29-én tartandó korrupcióellenes és költségvetési ellenőrző parlamenti bizottság Kallas ügyét tűzte ki napirendi pontként, a miniszterelnök azonban nem fog részt venni az ülésen.

Észtország legrégebbi és legnagyobb napilapja, a Postimees csalódottan úgy fogalmazott: „A múlt héten nem kaptunk válaszokat, és nincs okunk feltételezni, hogy hamarosan kapunk. Ezért azt tudjuk csak tanácsolni a miniszterelnöknek, hogy haladéktalanul kezdjen el csomagolni, mielőtt a szégyen még jobban ráég”.

Fotó: MTI/EPA/Filip Singer