A mesterséges intelligencia egyre több és komplexebb feladatra képes – csakhogy a nagyobb volumenű döntések felvetnek néhány etikai kérdést. Nem csak mi, emberek, a gépek is hibázhatnak, és hozhatnak megkérdőjelezhető döntéseket, az azonban nem egyértelmű, hogy ilyenkor kié a felelősség. Az automatizáció kiválthat bizonyos munkaköröket, ezáltal nőhet a helyi munkanélküliek száma, a technológiát importáló országok pedig kiszolgáltatottá válhatnak, míg az exportáló állam befolyása egyre csak nő. Abishur Prakash könyvéből kiderül, hogyan változtatja meg a mesterséges intelligencia a geopolitikát. 

A mesterséges intelligencia (MI) rohamosan fejlődik az utóbbi időben. Már most rengeteg különféle feladatot képes elvégezni, és ki tudja, hogy mire lesz még képes. Egyre szélesebb körben alkalmazzák a kormányok és a különböző iparágak, azonban az etikai kérdésekről sem szabad megfeledkezni. Kit mentsen meg egy balesetben egy önvezető autó? Az anyát vagy a babát mentse meg egy műtétet végző MI?   

Abishur Prakash, a Mesterséges intelligencia geopolitikája című könyv szerzője szerint  

bár az etika filozófiai vagy társadalmi kérdésnek tűnik, egyre inkább geopolitikai kérdéssé válik,

hiszen nem egy nagy globális MI-ről beszélünk, hanem különböző országok fejlesztéseiről. Az országok MI-t fejlesztenek a különböző régiók számára az ottani normáknak megfelelően és beépítik az elektronikai eszközökbe, valamint az alkalmazásokba. Jó példa erre az előző cikkben említett indiai okostelefon-piac, amelynek a nagy részét Kína uralja, ezáltal az indiaiak nagy része a kínai telefonokba beépített MI-asszisztenst használja. Tehát nem csupán a telefon a termék, hanem a kínai asszisztens is. 

Más ország mesterséges intelligenciájának használata azonban etikai problémákat vethet fel. A szerző felvázolta, hogy például  

történelmi eseményeket nem adhat elő teljesen egyformán az MI.  

Vajon hogyan számolna be egy történelmi eseményről különböző országokban? Ez attól függ, hogy melyik országé, és hogy melyik országban elérhető az a bizonyos MI. (Ez a stratégia nem új keletű, hiszen 2014-ben az amerikai e-kereskedelmi vállalat a térképalkalmazásában a Krím félszigetet különböző módon ábrázolta. Az USA-ban megszállt, Oroszországban pedig egyszerűen orosz területként tüntették fel.) 

Egy amerikai MI tehát sikeres lehet mindkét országban ezzel a stratégiával. Azonban a történelmi mellett a biztonságot kockáztató kérdésekre is gyorsan és pontosan kell reagálnia az MI-nek.  

Az önvezető autók etikai dilemmái 

2017 augusztusában egy német etikai bizottság nyilvánosságra hozta a világ első, az önvezető autókra vonatkozó etikai elveit, amelyeket az ottani kormány is elfogadott. E szerint a járműnek előnyben kell részesítenie az emberi életet az állatokéval szemben, és olyan döntést kell hoznia, amelyben az emberek a legkevésbé sérülnek. Emellett nem tehet különbséget nem, életkor, származás és egyéb fizikai tulajdonságok alapján.  

Prakash szerint azonban ez még így is elég veszélyes Németország számára, amely igen nagy mennyiségben tervez önvezető autót exportálni Amerikába. Vannak olyan közúti esetek, amikor nincs olyan opció, hogy ne sérüljenek meg emberek. A mesterséges intelligencia pedig dönt: vagy jól, vagy rosszul. Amennyiben rosszul, akkor nem a „sofőrt” fogják hibáztatni, és valószínűleg nem is a technológiát, hanem a technológiáért és annak etikai döntéseiért felelős országot.  

A technológiát alkalmazó állam ebben az esetben kérheti a felelős országot arra, hogy javítson, változtasson az MI-jén. Azonban az is érthető, ha a felelős nem hajlandó minden más régió kedve szerint módosítani a szabályain.  

Ez esetben elképzelhető lehet, hogy – hasonlóan a kínai telefonok és az indiai okostelefon-piachoz – az alkalmazó ország a saját technológiáját próbálja majd fejleszteni, és megkéri vagy rákényszeríti a külföldi gyártókat arra, hogy a saját technológiájával felszerelt eszközöket értékesítsenek az ottani lakosok számára.  

A könyv szerzője arra is rávilágított, hogy a különböző etikai szabályok által vezérelt önvezető autók is megzavarhatják egymást. Ha két önvezető jármű képes kommunikálni egymással, egy olyan esetben, amikor találkoznak, vajon melyiknek a szabályai dominálnak? Ezernyi megválaszolatlan kérdéssel kell még szembenézniük a szakértőknek.  

Bűnözők a mesterséges intelligencia korában 

Ezen aggályok mellett a mesterséges intelligencia etikus felhasználása is fontos kérdéseket vet fel. Amint azt már korábban említettük a zsarolóvírusok kapcsán, amennyi kedvező és biztonságos felhasználása van az MI-nek, annyi hátulütője is.  

Egyre gyakrabban hallhatunk internetes átverésekről, óvatlan emberek bankkártyaadatait elkérő csalókról, azonban gyakran amatőrök az elkövetők, így aki figyelmesebb, az könnyen felismeri őket. Csakhogy az MI korában sokkal kreatívabb és hihetőbb módszerek léteznek mások megtévesztésére. Természetesen nem utalnánk pénzt egy a magyart erősen törő idegen hangnak a telefonban, azonban a modern technológia világában már akár a szeretteink, a kollégánk hangján is megszólalhatnak a csalók. Sőt, a hanghoz videó is társulhat, amelyen még inkább valósághűnek tűnhet az általuk szerkesztett történet. 

Prakash szerint a nyaralásokon készült képek feltöltésével is vigyázni kell. Egy erre szakosított mesterséges intelligencia könnyen felmérheti az adott ember földrajzi helyzetét a közösségi médiában megosztott képei alapján. Kiderülhetnek további személyes információk, például hogy egyedül utazott-e, valamint hogy mennyire megközelíthető helyen tartózkodik. A szerző úgy véli,  

az MI hamarosan arra is képes lesz, hogy felmérje az emberek személyiségét. 

A rendszer ez után rangsorolhatja az embereket az alapján, hogy mennyire „egyszerű” elrabolni őket, és megoszthatja ezt az információt különböző, például ember- vagy szervkereskedelemmel foglalkozó bűnszervezetekkel. 

Ez esetben is felmerül a kérdés, hogy vajon ki a hibás: a technológiát rossz célokra használó szervezet, vagy az az ország, amely lehetővé teszi, hogy fel lehessen használni az MI-jét mások megkárosítására? Talán az MI kibocsátó országa nem is tudja, hogy mire használják a termékét.  

A mesterséges intelligencia hatékony adathalászatát sokféle módon fel lehet használni. Prakash szerint, amint az MI képes lesz felmérni az emberek személyiségét és anyagi helyzetét, valamint meghatározni a lakóhelyét, úgy könnyen elérhetővé teheti őket a bűnözőknek. Az ENSZ szerint rengeteg ember veszítheti el munkáját az automatizáció miatt, ezáltal több lesz a munkanélküli. Az MI pedig kapcsolatot teremthet a munkájukat elvesztett emberekkel, és pénzt kínálhat nekik digitális valuta formájában különféle, akár fizikális vagy kibertéri bűncselekmények elkövetéséért. Ez akkor lehet geopolitikai probléma, ha a bűnözők nem a helyieknek, hanem más országok polgárainak okoznak kárt. 

Az automatizáció azonban a vállalatok számára is újabb gazdasági kérdéseket vet fel. Felületesen vizsgálva jól hangzik, hogy egy MI-robotnak nincs szüksége szabadságra és nem betegszik meg, azonban nagyon sok kérdést kell megvizsgálni a tömeges alkalmazásuk előtt. Mint minden elektronikai eszköz és szoftver, ezek is ki vannak téve bizonyos veszélyeknek. Ahogyan a számítógépünket, úgy egy ilyen gépet is fel lehet törni, távolról irányítani vagy akár kémkedni velük. Ezek a veszélyek leginkább akkor kerülhetnek elő, ha helyi vállalatok külföldi eszközökkel dolgoznak. Prakash felvázolta, hogy ha egy cég munkásainak például a fele automatizált, és összetűzésbe kerül a technológiát exportáló országgal, szinte egy csettintésre eltűnhet a munkások fele, ami hatalmas visszaesést jelentene a vállalat számára. Ez kiszolgáltatottá teheti az importáló országot, az exportálók befolyása pedig megnő. Összességében tehát a mesterséges intelligencia erősen meg fogja változtatni a geopolitikai viszonyokat és szerepeket a jövőben.