A mesterséges intelligencia új, nehezen észrevehető kémkedési módszert kínál, amellyel nem csupán a kibertérben, de a piacon és a közösségi médián keresztül is adatokhoz juthatnak, méghozzá egyszerű közemberektől. Az országok között új „fegyverkezési verseny” zajlik, ezúttal azonban tankok helyett észrevétlen programokkal vívják a háborút.  

A mostanában gyakran emlegetett mesterséges intelligencia számos területen felhasználható. Az utóbbi időben a programozók, szövegírók és művészek játszóterévé vált – azonban nem kizárt, hogy politikai és gazdasági kérdésekben is segítségül hívják majd.  

Az MI még csak most bontogatja a szárnyait, ezért rengeteg kiaknázatlan lehetőséget rejt magában. A benne rejlő potenciálra felfigyelt már a hadiipar és a hírszerzés is, az új idők kémei a hús-vér emberek helyett egyre inkább láthatatlan robotok lesznek.  

Kimeríthetetlen lehetőségeket kínálnak az MI-asszisztensek 

Azt már tudjuk, hogy a mesterséges intelligencia tökéletes eszköz az álhírek gyártásához és terjesztéséhez. Láthattuk már Barack Obama vagy éppen Donald Trump volt amerikai elnök bőrébe bújni úgy, hogy a különbséget a szakavatott szemek is nehezen vették észre.  

Semmi sem zárja ki azt, hogy például politikai választások befolyásolására használják fel a technológiát a különböző országok akár belföldön vagy külföldön.  

Abishur Prakash A mesterséges intelligencia geopolitikája című könyvében azonban utal arra, hogy nem feltétlen csak a kormányok szabnak határt az MI-nek. Van ugyanis egy platform, amely még könnyebben és gyorsabban terjeszthet álhírt: a közösségi média. Bár vannak törekvések az álinformációk kiszűrésére, ezek a rendszerek gyakran késve érkeznek, ezek a hírek pedig addigra már bekerülhetnek a köztudatba.  

Új világrend van kialakulóban 

Németország 2017-ben betiltott egy robotbabát, miután kiderült, hogy az adatokat gyűjtött és továbbított többek között amerikai hírszerző ügynökségeknek. Az USA-tól tehát nem áll távol a más államok utáni kémkedés. A mesterséges intelligencia pedig szinte aranybánya egy olyan országnak, amely előszeretettel gyűjt adatokat a többi nemzetről, és ehhez még csak személyes jelenlét sem szükséges.  

Egy okostelefonba beépített MI-asszisztens, amely egyre inkább a mindennapjaink részévé válik, figyelemmel kísérheti az internetes kereséseinket, amelyből kiszűrheti a jelenlegi kormányról alkotott véleményünket, a politikai nézeteinket. Az adatok segítségével már nem nehéz személyre szabott, befolyásoló álhíreket gyártani, amellyel a választások eredményeit is megváltoztathatják.   

Prakash szerint Amerika kémkedését Németország nem hagyná szó nélkül, és maga is tenne az USA számára kedvezőtlen lépéseket.  A szakértő a könyvében bemutatta, hogy a nagy német autógyártók gőzerővel dolgoznak az önvezető járművek fejlesztésén, amelyek szintén mesterséges intelligencia-alapúak, és a tervek szerint az önvezetés mellett önálló bevásárlásra is képesek lesznek. A szerző szerint Németország visszavághatna az USA-nak azáltal, hogy úgy programozza be ezeket a járműveket, hogy a német boltokat válasszák az amerikaiak helyett, ezzel is keresztbe tennének az ottani gazdaságnak. 

Azonban ezek csak apróbb hadakozások, hiszen Németország és az USA szövetséges, ezért ezek a lépések nem vezetnének háborúhoz. Ugyanakkor, ha egy szövetségen kívüli ország, például Venezuela kémkedne a németek után – ahogyan a könyv írója fogalmazott –  

„Németország kidobná a diplomáciát az ablakon.” 

Kína bábként mozgathatná India lakosságát 

A kínai okostelefon-márkák indiai piaci részesedése 2020-ban elérte a 75 százalékot, amelyből csak a Huawei 26 százalékot tett ki. Vagyis bátran állíthatjuk, hogy Kína lényegében legyőzte az indiai vállalatokat a saját, helyi piacukon. 

Az indiaiak tehát többségében kínai okostelefonokat használnak. Azonban nem kizárt, hogy találkoznak kínai MI-asszisztensekkel, amelyek lehetséges, hogy teljesen pártatlanok, ám az is elképzelhető, hogy részrehajlók, és olyan tartalmakat gyártanak és mutatnak az indiai felhasználóknak, amelyek Kína malmára hajtják a vizet. Prakash szerint  

amennyiben Kína korlátok és etikai kérdések felvetése nélkül használja Indiában az MI-asszisztensét, akkor gyakorlatilag az MI segítségével gyarmatosíthatja Indiát.  

Az ilyesfajta kémkedés anyagi előnyt is jelenthet Kína számára. Az indiaiak kereséseinek elemzésével megtudhatja, hogy mi érdekli az indiai felhasználókat, tehát megtudja, hogy mire van kereslet. Ezzel az ázsiai nagyhatalom például csökkentheti az Indiában népszerű termékek kínálatát, amivel feltornázná az árakat.  

A Németország és az USA modellezett párbajával ellentétben azonban itt nem két egyenlő félről beszélünk. India nem tudna visszavágni Kínának, hiszen nincs olyan piacuk Kínában, mint a kínai okostelefonoknak Indiában. A könyv írója szerint India úgy tudná kikerülni ezt a helyzetet, ha meggyőzné a hazai telefongyártó vállalatokat, hogy indiai MI-asszisztenseket telepítsenek a készülékekre.  

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a mesterséges intelligencia átírhatja a kémkedés fogalmát és annak módját. A kormányoknak a jövőben választaniuk kell: vagy megpróbálnak minden, az országba kerülő MI-asszisztenst megvizsgálni, vagy arra kényszerítik a lakosságot, hogy olyan készülékeket használjanak, amelyekben a saját asszisztensük van. Prakash szerint a jövőben egy állam geopolitikai erőssége már nem az energián vagy a pénzen múlik, hanem hogy mennyire függ a külföldi mesterséges intelligenciától.