Már a Reuters is arról cikkezik, hogy Németország, az Európai Unió legnagyobb gazdasága és hagyományos növekedési motorja idén a zsugorodás felé tart. A visszaesésnek közvetlen okai vannak, amelyek az EU többi részét is érintik, ugyanakkor rávilágítanak a több évtizedes hazai alulfinanszírozottságra is, mind az állami, mind a magánberuházások terén.
Az ország vezető gazdasági intézetei szerint 2023-ban 0,6 százalékkal zsugorodik a kibocsátás, majd jövőre enyhe, 1,3 százalékos visszapattanás következik. Az ipari termelésre vonatkozó legfrissebb adatok júliusban éves összevetésben 1,8 százalékos visszaesést mutatnak, ami rosszabb, mint az EU átlagos 1,1 százalékos visszaesése, és ellentétben áll a francia és spanyolországi kis növekedéssel.
Az EU-n kívüli országokba irányuló német export júliusban havi szinten 1,7, 2022 azonos hónapjához képest pedig 4,3 százalékkal csökkent (a Destatis statisztikai intézet szerint, szeptember 21-én).
Úgy tűnik, a német kormány nem fogadja meg Winston Churchill örökérvényű mondását, miszerint
ne pazarold el a lehetőséget, amit egy jó válság a kezedbe ad!
A német export, ami sokáig az ország legfontosabb növekedési hajtóereje volt, most meggyengült. A Világbank szerint Németország GDP-jének több mint felét az export adja, míg Franciaországban csak egyharmadát, Olaszországban pedig 37 százalékát. Az egyik legfontosabb kereskedelmi partnernek számító Kína váratlan lassulása és a lassú európai növekedés csökkentette a német autók, mosógépek és egyéb áruk iránti külföldi keresletet.
A német ipar úgy ahogy alkalmazkodott a magasabb energiaárakhoz. A csapás súlyosan érintette az energiaintenzív ágazatokat, például a vegyi anyagok és az alumínium gyártását. A Nemzetközi Valutaalap nemrégiben közzétett tanulmánya szerint azonban a sokk hatására az ország potenciális kibocsátása 1,25 százalékkal csökkenhet.
Egy ekkora csapás az ország 2024-re becsült növekedés nagy részét eltörölné.
A Reuters arra hívja fel a figyelmet, hogy a fentiek csak a rövid távú problémák. Német közgazdászok figyelmeztetnek, ha nem sikerül fellendíteni a beruházásokat és nem sikerül mélyreható reformokat végrehajtani a bonyolult kormányzati bürokráciában, az évekig hátráltatni fogja a növekedést. Az omladozó hidak és a rossz állapotú autópályák a német valóság részévé váltak. Európa legnagyobb gazdasági hatalmának még megfelelő internetkapcsolata sincs. Az elavult kormányzati szoftverek miatt a szélturbinák építőinek hónapokat kell várniuk, mire megkapják a szükséges engedélyeket ahhoz, hogy a német utakon szállítsák a berendezéseiket – csakhogy szemezgessünk az elmúlt időszak híreiből.
De nemcsak a múltbéli sebeket kellene gyógyítani, hanem előttük tornyosulnak azok a hatalmas beruházások, amelyek szükségesek, hogy Németország véghez vigye a zöldebb gazdaságra való átállást.
Az éves GDP több mint 1 százalékára – 450-500 milliárd euróra – becsülik a következő évtizedben szükséges többletkiadások összegét ahhoz, hogy a németek „beruházási hiányát” pótolni lehessen.
Az IMF szerint az elmúlt 10 évben a németek teljes beruházási rátája átlagosan a GDP 22 százalékát tette ki, ami két százalékponttal kevesebb, mint a szomszédos Franciaországban (és 4-6 százalékkal alacsonyabb, mint a miénk). Az állami beruházások az elmúlt 20 évben folyamatosan az uniós átlag alatt maradtak – a becslések szerint idén a GDP 2,7 százalékát tették ki, szemben az unió 3,4 százalékos átlagával.
Egyes értelmezések szerint a beruházások elmaradásában szerepet játszhat, hogy az ország megszállottan törekszik a költségvetési fegyelemre, ami a weimari köztársaság 1920-as évekbeli hiperinflációjának az öröksége. A politikai és alkotmányos korlátok miatt a költekezéstől való vonakodás magyarázza, hogy a kormány miért nem tudta biztosítani a szükséges közjavakat az infrastruktúra, az oktatás vagy a digitális gazdaság területén. Az államháztartás 2011 és 2019 között minden évben a pozitív számoknál maradt. Az adósságfék néven ismert alkotmányos szabály miatt is, amely a strukturális költségvetési hiányt a GDP 0,35 százalékában korlátozza, a kormány nem mert többet beruházni.
Általában az állami beruházások gyakran katalizátorként hatnak a magánberuházásokra, és a vállalatok is hasonlóan viselkedtek, amelyeknél a fejlesztéseknek még a szűk munkaerőpiac is további korlátokat szab. A német vállalatvezetők arról panaszkodnak, hogy nem találják a világpiacokon értékesített csúcstechnológiájú termékeik gyártásához szükséges szakképzett munkaerőt. Ezért inkább külföldön fektetnek be, hogy legalább biztosítani tudják a munkaerőt. A jelenlegi 2,9 százalékos munkanélküliségi ráta – amely az uniós átlag kevesebb mint fele – a gazdasági lassulás időszakában egyértelműen jelzi a munkaerő–piaci hiányosságokat, például a nők alacsony részvételével.
Eközben a német energiaigényes ipar nehézsúlyú vállalatai – ahol a termelés 11 százalékkal csökkent a tavalyi évhez képest –
a befektetési lehetőségeket már külföldön kezdik keresni, mivel attól tartanak, hogy a magasabb energiaárak tartósan itt maradnak.
Az alumínium-, a vegy-, az ammónia- és az acélipar óriásai számára az olcsó orosz gáztól való függőség elérésének ára van. A BASF, a 38 milliárd eurós vegyipari konszern 10 milliárd eurót fektet be egy kínai telephelyen, ahol szélerőművet is épít.
A döntő kérdés az, hogy az alulfinanszírozottság természetes állapot-e, figyelembe véve az elöregedő ország demográfiai adatait, ahol a lakosság 30 százaléka 60 év feletti. Németország népessége már a második egymást követő évben csökkent volna a tavaly Ukrajnából érkező közel 1,5 millió menekült nélkül.
Az Olaf Scholz kancellár vezette balközép koalíciós kormány persze szóban emlegeti, hogy többet kell beruházni és csökkenteni kell a bénító bürokráciát, de úgy tűnik, nem képes betartani ígéreteit, nem képes a megfelelő prioritásokra összpontosítani. Ezt mutatja Christian Lindner pénzügyminiszter azon törekvése, hogy már jövőre visszatérjenek a Covid–19-járvány idején felfüggesztett adósságfékhez.
Migránsok lennének a megmentők?
Reuters szerint, a képzett bevándorlókra vonatkozó lazább beutazási szabályok és a munkavállalásukat lehetővé tevő gyorsabb bürokratikus engedélyezés nagyban enyhítené a munkaerő–piaci feszültségeket, és egészségesebb növekedési pályára állítaná az országot. Azt a portál is megemlíti, hogy a munkatermelékenység 2020 óta alig növekszik, azzal indokolva, hogy a cégek a pangás idején inkább megtartják a munkavállalókat a bérlistán, attól tartva, hogy nem tudják majd őket újra felvenni, amikor az üzleti élet fellendül. Azt már nem vetik fel, hogy a megváltónak hitt migránstömegtől egykönnyen nem lehet elvárni a termelékenység növekedését.
Így a Reuters is azt a megoldást szajkózza, hogy határozottabb lépésekre lesz szükség a munkaerőpiaci demográfiai feszültségek kezeléséhez, és a szakképzett nem uniós munkavállalók bevándorlásának elősegítése érdekében. Idéz egy hitelminősítő intézettől, amely Németország növekedési potenciálját középtávon évi 0,7 százalékosra becsüli, ami az euróövezet átlagának körülbelül a fele. A hitelminősítő szerint ez évi 1 százalékra emelkedhetne, ha mintegy 400 ezer bevándorlót engednének be. Persze arról már nem szól a fáma, hogy mindez, vagyis az integráció, a megnövekedett bűnözés költsége mennyit vinne el ebből.
Csupán arra figyelmeztet, hogy „a jó gazdasági döntés” politikai kockázatokkal járna: a szélsőjobboldali AfD felemelkedéséhez, amelynek már most is 21 százalék körüli a támogatottsága.
Így a Reuters is megállapítja, hogy Scholznak nem lesz könnyű dolga. Tanácsuk szerint a nettó állami beruházások kivétele az adósságfék szabálya alól segítene visszafordítani az évek óta tartó alulköltekezést. (Hadd adósodjon el Európa legerősebb gazdasága!) A szövetségi, regionális és helyi szintű bürokrácia zsugorítása pedig segítene megszüntetni a növekedés szükségtelen fékeit.
Annak a kérdését viszont jól látják, hogy egy három pártból álló, különböző és néha eltérő prioritásokkal felvértezett kormánykoalíció képes-e a rövid távon túlra tekinteni, és meghozni a szükséges kemény döntéseket az évtizedekig tartó viszonylagos tétlenség után. Ha nem teszik meg, Európa vezető gazdasága azt kockáztatja, hogy egy jó válságot veszendőben hagy.
(Forrás: Reuters)
