Az EU-s pénzügyminiszterek az előzetes egyeztetéseken sürgős javításra dobták vissza az Európai Bizottságnak a 2021–2027-es uniós költségvetés bővítésére írt javaslatot. Az összegek növelésekor túl vastagon fogott Ursula von der Leyen ceruzája, a tagállamok többsége pedig a radírt követeli. És ott van még pluszban a magyar kormány…

Az Európai Bizottság 66 milliárd eurónyi összegért tartja a markát, ebből 17 milliárdot szánna segélyként Ukrajnának (kiegészülve egy 33 milliárdos „kölcsönnel”), 19 milliárd csorogna a közös hitel megugrott kamatrészleteire, a migráció kezelésére 15 milliárdot költene, fejlesztési célokra 10 milliárd, a vészalapba 3 milliárd, míg a brüsszeli bürokrácia virágoztatására, vagyis fizetésemelésekre, repikeretre, hasonlókra majdnem 2 milliárd euró menne el.

Javasolni persze lehet, de mivel az Európai Bizottság (egyelőre) nem jogalkotó és döntnöki testület, az Európai Tanácsnak kell egyhangúlag rábólintania a bődületes összegre – hogy aztán a tagállamok el is kezdjék utalgatni azt. Ez azonban a csütörtökön kezdődő EU-csúcson nem fog megtörténni, és nemcsak Orbán Viktor felemelt mutatóujja miatt, hanem azért is, mert több tagország tiltakozni kezdett az újabb pluszköltségek ellen.

Egy pakkban minden

A fő probléma, hogy az ukrán segélyt becsomagolták a teljes pakkba, s bár voltak javaslatok, amelyek szerint Kijev finanszírozását külön kellene tárgyalni, ez az ötlet végül a süllyesztőben végezte.

Míg a magyar kormány nem fogja megszavazni az Ukrajnának utalandó, összességében 50 milliárdos segélyt sem, a többi tagállam között egyedül a Kijevnek szánt összegek kapcsán teljes az egyetértés, a költségvetés további bővítése kapcsán azonban erősen különböznek a vélemények. A nagy befizetők (különösen a fiskális szigorról ismert északiak), köztük Németország, Hollandia, Dánia határozottan ellene vannak az Európai Bizottság javaslatának, de a bővítést elfogadók is zömében úgy gondolják, hogy az összeget karcsúsítani kell.

A legnagyobb problémát Németország jelenti, amelynek a költségvetési és kormányválsága jelentősen befolyásolhatja az EU-csúcs eseményeit. Berlin a saját problémái miatt alig foglalkozik az Európai Tanáccsal, de azt már jóval a csúcs előtt megüzente Brüsszelnek: próbálja a finanszírozási problémákat inkább forrásátcsoportosításokkal megoldani ahelyett, hogy újra a markát tartja a tagállamok felé. Ezt ugyanakkor Johannes Hahn, az EU költségvetési biztosa nevezte abszurdnak.

Az EU soros elnöki tisztségét betöltő Spanyolország és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke végül kompromisszumos megoldást próbált találni. Javaslatuk a 66 milliárd eurót a prioritások kivitelezésének alacsonyabb szintű átvariálásával és néhány finanszírozási szegmens halvány átradírozásával mintegy a felére csökkentené.

Az a furcsa helyzet állt tehát elő, hogy miközben a csökkentett összeg is teljes egészében tartalmazná az Ukrajnának szánt segélyt, a versenyképességi és fejlesztési pénzek elpárolognának belőle, vagyis az EU ismét a saját kontójára és kárára csoportosítaná át a saját pénzét Kijevnek.

Márpedig Ukrajna pénzelése Brüsszelben prioritást élvez. Miután az Egyesült Államok a kongresszusi patthelyzet miatt immár hosszú hónapok óta nem szavazza meg az újabb segélyt Kijevnek, Európa finanszírozási leállása a szó legszorosabb értelmében az ukrán állam 30 milliárd dolláros költségvetési hiányát, így gazdasági összeomlását eredményezheti – ez a háború végét is jelentené, amit Brüsszel mindenképpen el akar kerülni.

Hol az ajtó?

Többen azt állítják, hogy amennyiben Magyarország valóban nem egyezik bele az ukrán segélyek útnak indításába, a 26 másik tagállam kétoldalú megállapodások keretében kezdheti el finanszírozni Kijevet. Ez elvileg kivitelezhető, a gyakorlatban azonban egyrészt az eddig folyamatos EU-s egység megrepedésére világítana rá, másrészt komoly probléma elé állítja a kisebb büdzsével működő országokat – jellemzően egyébként éppen azokat (például a balti államokat), amelyek a leghangosabbak, amikor a háború feltétlen folytatásáról van szó, de EU-s pénz nélkül egyedül képtelenek lennének számottevően befolyásolni azt.

Lehet, hogy végül születik valamilyen konszenzusos megállapodás a költségvetési bővítés tekintetében, és még az is elképzelhető, hogy az ukrán segélyekre kitalálnak valamilyen pótmegoldást a magyar ellenvetés miatt,

az azonban egészen biztos, hogy Ukrajna EU-s csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséről nem fog döntés születni.

Magyarország ebben az ügyben a leghatározottabban nemet mondott, mondván: a háborúban álló ország és az Európai Unió a jelenlegi állapotában egyaránt alkalmatlan a folyamat elindítására, így más módszert kell találni a közeledésére.

Több brüsszeli véleményvezér úgy vélte, amennyiben az Európai Bizottság felszabadítja a Magyarországnak befagyasztott forrásokat, az „megpuhítja” a kormány álláspontját, és úgy megy minden, ahogyan előre eltervezték. Ez a terv nem vált be. Bár még a csúcs előtt 10 milliárd eurót olvasztanak ki, a magyar miniszterelnök teljesen egyértelművé tette:

Ukrajna EU-s csatlakozásának és a jogtalanul visszatartott összegeknek nincs köze egymáshoz, így nemleges válasza sem lehet alku tárgya.

Ez az, amit még csak most kezdenek el megérteni Brüsszelben, B tervet viszont senki nem dolgozott ki. Nem véletlenül rohant az Európai Tanács elnöke Budapestre, amikor végül világossá vált előtte: ezúttal semmilyen fenyegetés, nyomásgyakorlás nem fog használni, de még egy vastag mézesmadzagot is feleslegesen kezdene lengetni.

A december 14–15-i csúcs legnagyobb tétje valójában az európai egység hamis mítoszának fenntartása lesz egy költségvetési szakítópróba segítségével. És bármennyire is szokatlan, ezúttal Brüsszel kezében nincs olyan agresszív eszköz, amellyel meg tudná győzni a maga igazáról az ellenkezőket.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Orbán Viktor miniszterelnök érkezik
az Európai Unió állam- és kormányfőinek kétnapos brüsszeli csúcstalálkozójára,
2023. október 27-én.
MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher