Több mint egy éve próbál a Nyugat rátenyerelni a befagyasztott orosz jegybanki vagyonra. Az ötletek elfogytak, ami maradt, az elég merész.

A szankciós vagyonbefagyasztás mind a központi banki, mind a magánvagyonok esetében a háború eleje óta sújtja Oroszországot. Brüsszel számításai szerint a jelenleg a G7-es országokban, az EU-ban és Ausztráliában befagyasztott 300 milliárd dolláros orosz jegybanki tartalék nagyjából kétharmada lehet uniós országokban.

Ennek döntő többsége,

191 milliárd euró Belgiumban található,

ahol az Euroclear nevű, több országot is lefedő értéktár vigyáz a pénzre. Az Európai Bizottság most új ötlettel próbálkozik, amely garantálhatná, hogy Moszkva állami vagyonát Ukrajna megsegítésére és újjáépítésére fordítsák.

Eleve vesztes helyzet?

Az ukrán háborús infláció és bevételi rendszer (adó, export) összeomlása miatt Ukrajna fizetésimérleg-hiánya már egy évvel ezelőtt meghaladta a 15 milliárd dollárt. A donorországok által folyósított makrosegélyek az állam alapvető funkcióinak lélegeztetőgépen tartását segítik, ezzel párhuzamosan azonban egyre gyakrabban bukkan fel a kérdés: mennyibe kerül majd Ukrajna újjáépítése és miből lehet azt finanszírozni? Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság gazdaságért felelős ügyvezető alelnöke tavaly májusban úgy saccolta, hogy Ukrajnának mintegy 5-600 milliárd euróra lesz szüksége az újjáépítéshez. A Világbank jelenleg 411 milliárd dollárra becsüli ezt az összeget.

Nem egy szimpla einstand

Volodimir Zelenszkij a háború kirobbanása után pár hónappal, a Világgazdasági Fórumon új ötlettel állt elő: felszólította a Nyugatot, hogy az addig az orosz központi banktól és az oligarcháktól lefoglalt vagyont küldjék el kárpótlásul Ukrajnának. Korábban Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője nyilatkozott úgy, hogy Brüsszelnek meg kellene fontolnia a befagyasztott orosz devizatartalékok lefoglalását, és azt Ukrajna újjáépítésére fordítani. A Financial Timesnak adott interjújában az USA-t hozta fel példaként, hiszen ők az afgán vagyonokkal ugyanezt tették a tálib hatalomátvétel után. A szankcionált vagyon elköltésének kivitelezése azonban korántsem ennyire egyszerű. Óriási különbség van egy szuverén állami (vagy magán) vagyont tartalmazó számla zárolása és aközött, hogy egy másik ország elkölti az azon található összeget. Egy ilyen lépés ugyanis nem csak a nyugati kormányokkal szemben indított megszámlálhatatlan per kockázatát hordozza magában, de azt is, hogy tönkreteszi a gazdaságpolitikájukat övező bizalmat.

A vagyonbefagyasztás lényege éppen a nevében rejlik: ideiglenes jelleggel történik. Célja, hogy rákényszerítsen egy adott államot a nemzetközi jog szerint elvárt cselekvésre – jelen esetben Oroszországot a háború befejezésére. A nemzetközi jog szerint az ilyen zárolások alapfeltétele, hogy az azt elrendelő állam (vagy közösség) meg is őrzi a vagyont, és abban az esetben, ha követelései teljesülnek, visszaszolgáltatják azt. Ennek önkényes és erkölcsi alapokra helyezett felrúgása éppen olyan üzenetet közvetítene, mint amilyennel Oroszországot vádolják: a nemzetközi jog semmibe vételét.

Nincs opció

A Borrell által hivatkozott afgán példát ráadásul nem lehet összehasonlítani az orosz helyzettel. Az USA a kabuli jegybank 7 milliárd dollárnyi, amerikai számlákon lévő pénzét fagyasztotta be annak idején, amit februárban az elnöki rendelet gyakorlatilag elkobzott és kettéosztott: a felét segélyként Afganisztánnak utalta át, a másikat pedig kártérítésként a 2001. szeptember 11-i terrortámadás áldozatainak hozzátartozói között osztották szét.

A furcsa lépés jogi alapja az az egyszerű tény, hogy az USA nem tekinti legitimnek a megbukott afgán kormány helyére kerülő tálib vezetést, ezért úgy ítélte meg, hogy a jegybanki tartalék felett törvényesen senki nem rendelkezik. Oroszország esetében ilyen magyarázatnak nem lehet helye: arról említés sem történt, hogy az orosz kormányt vagy az elnököt bárki illegitimnek tekintené. Bármennyire is nagy a kísértés, hogy az orosz vagyont Ukrajna újjáépítésére használják fel, a nyugati országok kapkodása ez ügyben idő előttinek tűnt, ráadásul olyan lépésnek, amelyben maguk sem egységesek és biztosak.

Új ötlet

Az Európai Bizottság nem tett le a tervről. Azt lassan elfogadta, hogy magához a befagyasztott pénzhez nem nyúlhat hozzá (abszurd vagy sem, az ilyen összegekre általában véve is mentelmi jog vonatkozik, így nemzetközi jogi szempontból Oroszország beleegyezése nélkül nem lehet felhasználni az orosz központi bank pénzeszközeit), amerikai részről pedig Yellen pénzügyminiszter fogalmazott úgy: „az orosz jegybanki vagyon elkobzása jogilag nem lehetséges az Egyesült Államokban”.

Brüsszel egy darabig a magánvagyonokra koncentrált, és azzal próbálkozott, hogy bűncselekménnyé nyilvánítsa a szankciók kijátszását, amelyek büntetése vagyonelkobzással is járhatna. Az ötlet hátulütője az, hogy az elkobzáshoz ez esetben bírósági procedúra szükséges,

mégpedig minden egyes esetben – ez pedig még gyorsított eljárások esetén is sok-sok évbe telne.

Az oligarchák zárolt vagyonának esetében ráadásul – beleértve az ingatlanokat és vállalatokat is – az eszközök külföldi befektetésnek minősülnek, azokat pedig a nemzetközi szerződések (amelyeket számos EU-tagország is kötelező jelleggel érvényesnek tekint) külön védelemmel látják el, többek között éppen a kisajátítások ellen.

Brüsszel tehát új ötlettel állt elő: befektetni az orosz zárolt vagyont, a kamatokból pedig Ukrajna újjáépítését finanszírozni. Az így befektetett összegekből az Európai Bizottság számításai szerint nagyjából éves 2,6 százalékos haszon származik, amelyet egy az egyben Ukrajnának lehetne adományozni anélkül, hogy magából a befagyasztott összegből költenének.

Az ötlet buktatója a befektetési rizikóban rejlett: ha a terv megbukna, az EU-nak az utolsó fillérig ki kellene fizetni az oroszoknak az okozott kárt.

Megadóztatás

Elkerülve a kockázati tényezőket, az EB legújabb terve már azokra az értéktárakra koncentrál, ahol a legnagyobb orosz jegybanki vagyonokat zárolták. Ezek közül a leghatalmasabb a már említett, belga székhelyű Euroclear, ahol összesen 196,6 milliárd eurós orosz vagyon hever. Az összeg pedig egyre gyarapodik, mivel az Euroclear a lejáró kötvények összegét – miután azt nem adhatja át jogos tulajdonosának – a piacok mozgásban tartása miatt újra befekteti. Az ebből származó nyereségét adóztatná meg Brüsszel, majd azt küldené Ukrajnának.

A napokban született ötlet nem tűnik ostobaságnak, az orosz pénzekhez így gyakorlatilag senki nem nyúlna, az Európai Központ Bank azonban így is megnyomta a vészcsengőt.

Mint arra rámutatott: ha az EU tagállamai Brüsszel elvárásának megfelelően elkezdik a zárolt orosz vagyon kamatait Kijevnek átutalni, annak nagyon komoly következményei lehetnek a globális pénzügyi bizalomra nézve. Egy ilyen folyamat megrendítheti az euróba vetett bizalmat, és sértheti a pénzügyi stabilitást is.

A központi bank arra az egyszerű tényre utal, hogy a befektetési bizalom azonnal csökken egy olyan régió iránt, amely a nemzetközi jogot kijátszva elkezdi saját céljainak megfelelően felhasználni a nála lévő külföldi összegeket, ha az szankcionálva van.

Christine Lagardék figyelmeztetése annak szól, hogy egy ilyen tendencia arra fogja ösztönözni az országok jegybankjait, hogy tartalékaikat diverzifikálják, és hátat fordítsanak az eurónak, vagyis máshol helyezzék el országuk külföldön lévő állami vagyonát. Az euró, mint globális valuta kerülhet veszélybe, ha az uniós pénzügyi struktúrákba vetett bizalom az ilyen ötletelésnek köszönhetően elenyészik.

Itt tart jelenleg az orosz zárolt vagyonok története. Egyelőre sem az Euroclear, sem a belga kormány, sem az Európai Bizottság nem volt hajlandó bővebben kommentálni az új ötlet kapcsán felmerült kérdéseket.

Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Elnöki sajtószolgálat/Gavriil Grigorov