Egyre több szereplő lép be a közel-keleti katonai konfliktusba. A húszik elleni amerikai és brit bombázás után négy lehetséges forgatókönyvről beszélnek a szakértők, amelyek mindegyikének megvannak a maga következményei a globális olajpiacra. Egyik kimenet sem optimista.  

A gázai konfliktus kirobbanása után a húszik drónokkal, ballisztikus és hajóellenes rakétákkal megtámadtak egy Izraelt támogató amerikai hadihajót, majd szelektíven elkezdték lőni az Izraelhez kötődő vízi járműveket, kockázatossá téve a Vörös-tengeren történő hajózást.  

Nem lép be több szereplő 

Ez lenne a legenyhébb forgatókönyv, amelyben nem vonnak be új szereplőket a közel-keleti konfliktusba, de ez a jelenlegi helyzet is az olajszállító tartályhajók logisztikájában változásokhoz vezetett. A rakományt általában a Vörös-tengeren, a Szuezi-szoroson keresztül szállítják, Jemen azonban megkezdte a nyugati hajók szelektív támadását. 

Több konténer- és ömlesztettáru-szállító hajó már elkezdte körbekerülni Afrikát a Jóreménység fokán keresztül, például a dán Maersk. Nyugati cégként a Maersk attól tart, hogy a húszik megtámadják a konténerhajóit. Természetesnek vehető, hogy jelentős mennyiségű olajat és kőolajterméket szállító tankerek fogják megkerülni Afrikát.  

A hajók útja Londonból Mumbaiba a Szuezi-csatornán keresztüli körülbelül 11,6 ezer kilométeres távon 26 napot vesz igénybe, míg az Afrika körüli átkeléssel a táv csaknem 20 ezer kilométerre és 44 napra nyúlik.

Az új logisztika csaknem megduplázza a szállítás költségeit, ami miatt várhatóan emelkedik az olaj, a kőolajtermékek és az LNG ára. Ráadásul tartályhajókból is hiány lesz, hiszen nő a szállítási idő. 

 

Ebben az esetben a tengeri készletek megközelítőleg 20 százalék kerül veszélybe, amit át kellene irányítani egy másik útvonalra. Ez potenciálisan számos áru végső költségének a növekedéséhez vezethet. A járulékos költségek beépülnek az olaj árába, ezzel  

egy hordó olaj 80-90 dollárig drágulhat. Amennyiben a kereslet tavasszal elkezdene növekedni, akkor az árak még tovább emelkedhetnek.  

Amennyibe a húszik a továbbiakban is csak a nyugati hajókat fogják szelektíven támadni, az előnyt jelenthet az Iránhoz közelebb álló államok számára, mivel azok továbbra is használhatják a Szuezi-csatornát, és a költségeik változatlanok maradnak. Ilyen lehet Oroszország is, amelynek talán olyan megállapodásai is vannak Iránnal, hogy senki se nyúljon az orosz teherszállítókhoz. Persze azért mindig becsúszhat hiba, a hírek szerint már két Oroszországhoz köthető hajót támadtak meg eddig, állítólag tévedésből. Mindenesetre egyre több teherhajó a célállomásukra vonatkozó nyilvános információkat kiegészítik azzal a mondattal, hogy semmi közük Izraelhez, sőt több hajó jelzi, hogy a legénységük például kínai.  

A húszik nemcsak a hajókat, hanem a szomszédos államok olaj-infrastruktúráját is támadják 

A konfliktus kiszélesedhet, és a második lehetséges forgatókönyv az, amikor a húszik nemcsak a Vörös-tengeren közlekedő hajókat lövik, hanem megtámadják a szomszédjaik – Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Katar – olaj-infrastruktúráját. 

A húszik órákkal az amerikai és brit csapások előtt arra figyelmeztettek, hogy ha Szaúd-Arábia, Katar vagy az Egyesült Arab Emírségek biztosítaná a légterét a Jemen elleni csapásokhoz, akkor ezt hadüzenetnek tekintenék. A húszik és Szaúd-Arábia között már most is alacsony intenzitásúnak nevezhető a konfrontáció. Néhány évvel ezelőtt már végrehajtottak támadásokat Szaúd-Arábiában lévő olajlétesítmények ellen, és nagyon valószínű, hogy a húszik újra elkezdhetik ezeket.

A világpiaci hatás attól függ, hogy mennyivel csökken a Szaúd-Arábiából kiinduló olajkivitel volumene, ami könnyen olajhiányhoz vezethet a világpiacon, ezáltal emelkedni fognak az árak.  

A szakértők szerint ebben az esetben az olaj ára hordónként 95 és 105 dollár közé nőhet. Ez még az az ellenérték, amit a piacok elfogadnak, ami nem húzná vissza a világgazdaságot, így ezzel azok az olajtermelő országok járnának jól, amelyek kimaradnak a közel-keleti konfliktusból.  

Irán közvetlenül belesodródik a katonai konfliktusba 

Az olajpiac számára ez már veszélyesebb forgatókönyv lenne.  Az Egyesült Államok és Irán közötti feszültség már most is nő. Január 11-én az iráni haditengerészet lefoglalt egy amerikai olajszállító tartályhajót az Ománi-öböl vizein. A hajót „bírósági határozattal” vették őrizetbe. Aztán kiderült, hogy Irán ugyanazt az olajszállító tartályhajót foglalta le, amelyet egy évvel korábban az USA állított meg, miközben 1 millió hordó iráni olajat szállított. Az Egyesült Államok évente többször foglal le iráni olajat szállító tankereket, és a saját maga által az Iránra kivetett szankcióitól vezérelve kisajátítja azokat. Úgy is felfoghatjuk, hogy ezúttal a perzsa államnak sikerült visszaszereznie a magáét.  

Sajnos egyre több szereplő csatlakozik a közel-keleti konfliktushoz. A harcok már nem csak Izrael és a Gázai övezet között zajlanak. Egyre több támadást láthatunk Libanon ellen, ahol a Hezbollah működik, majd belesodródtak a jemeni húszik.  

 

Ugyanakkor Irán nyíltan támogatja a Hezbollahot, a húszikat és a Gázai övezetet. A perzsa állam eddig láthatóan pénzügyi segítségre és fegyverszállítmányokra korlátozta a húsziknak nyújtott támogatását, akik nyilvánvalóan nem saját maguk szerelnek össze rakétákat. Könnyen lehet, hogy  

újabb katonai összecsapások kezdődnek az iráni haditengerészet és az amerikai hadihajók között, ami Irán elleni támadásokkal folytatódhatnak.  

Egy ilyen konfliktus minimálisan az iráni olajexport leállításához vezetne, ami miatt a becslések szerint körülbelül napi 1 millió hordó hagyná el a piacot. Nehéz megmondani, mennyit exportál most Irán, de 2024-ben a termelését és az exportját a szankció előtti szintre akarták emelni, és ez több mint napi egymillió hordó. Mivel 2023 végéhez képest mostanra megnőtt az ilyen forgatókönyv valószínűsége, ebben az esetben egy hordó olaj ára jóval 100 dollár fölé emelkedne.  

Irán nem csupán részt vesz egy katonai konfliktusban, hanem veszélyt érezve lezárja a Hormuzi-szorost. 

Ez lenne a legradikálisabb forgatókönyv. Amennyiben megtörténik, akkor ez kolosszális energiaválságot okozna, ugyanis a Hormuzi-szoroson a világkereskedelem körülbelül 20-25 százaléka, vagyis napi 20 millió hordó halad át Irakból, Kuvaitból, Szaúd-Arábiából, emellett Iránból származó olaj, illetve az összes Katarból érkező LNG.  

Ha e hatalmas mennyiségek szállítása hirtelen leáll néhány hétre, akkor hordónként 150, sőt akár 200 dolláros világpiaci olajárakat is láthatunk. 

Egy ilyen forgatókönyv senki számára sem kifizetődő – sem a gyártók, sem a vásárlók nem járnának jól. Az árak nem tudnának sokáig ilyen magas szinten megragadni, a fogyasztás hirtelen visszaesne és a deglobalizáció miatt csökkennének. 150-200 dolláros hordónkénti árak mellett nem kifizetődő szállítani, a világgazdaság recesszióba kerülne, amiből nagyon sokáig tartana a kilábalás. Az olajexportálók rövid ideig rendkívül magas áron értékesítenének, de hosszú távon veszítenének, mert nem lesz senki, aki ezen az áron megvegye, így az olaj ára végül zuhanna.  

Ez a forgatókönyv a béke szempontjából is veszélyes, hiszen meglehetősen ellentmondásos hírek szállingóznak Irán atomfegyvereiről.  

Ezt is ajánljuk a témában: