A kínai napelemek kínálata egyre csak nő, az elektromos autókat pedig úgy veszik, mint a cukrot. Az ázsiai ország dominanciája így egyre erősödik a globális zöldpiacokon. A szélturbinákkal is hasonló tervei vannak, az EU azonban igyekszik nem beleesni kétszer ugyanabba a hibába, ezért vizsgálatot indított a szélenergiát termelő kínai rendszerek ellen.  

Kedden Margrethe Vestager, az EU versenyjogi főnöke új szubvencióellenes vizsgálatot indított Kína gyorsan növekvő és egyre dominánsabbá váló szélturbina-ágazatával kapcsolatban – számolt be a Politico. 

Európa egykor vezető szerepet töltött be a megújuló energiaforrások terén, de az ázsiai ország 2018 óta tartó gyors fejlődése milliárdos veszteségeket okozott a nagyobb szélenergia-ipari szereplőknek, köztük a dán Vestasnak és a német Siemens Gamesának, drasztikus költségcsökkentésre kényszerítve őket. 

A Politico szerint az EU belföldi iparpolitikája terén évek óta tartó tétlenség miatt a kínai napelemek elárasztották az uniós piacot annak ellenére, hogy az ENSZ emberi jogi visszaéléseket állapított meg a nyugati Hszincsiang tartományból származó anyagokkal kapcsolatban. Emellett őket okolják azért is, hogy nemrégiben négy európai gyár bezárt. 

A nyugati politikai és iparági vezetők azt szeretnék, ha a kínálat változatosabb lenne, és nem akarnak még egyszer abba a hibába esni, hogy hagyják, hogy a kínai gyártók szinte teljesen kiszorítsák európai versenytársaikat. A szélturbinákkal kapcsolatos jelenlegi helyzet pedig igencsak hasonlít a napelemekéhez. 

Kína (különböző mértékű) dominanciája az elektromos autók (EV-k) piacára is erősen kiterjed. A kínai BYD immár nemcsak kapacitásban, de az eladott gépkocsik számát tekintve is óriássá nőtte ki magát. Mondhatjuk, hogy jelenleg két király osztozik a trónon: a Tesla összességében megnyerte a 2023-as versenyt 1,81 millió leszállított járművel, míg a kínai vállalat 1,58 milliót értékesített, az utolsó negyedévben azonban már megelőzte a riválist: Elon Musk bevételeit 484 ezer új Tesla-tulajdonos gyarapította, a BYD pedig 526 ezer darabról állított ki számlát. Kína tehát az elektromos autók piacán is úgy tör fel, mint a talajvíz. Bár az ázsiai ország igencsak támogatja a zöldenergiával foglalkozó cégeket, Vang Ventao kínai kereskedelmi miniszter szerint nem csak ezen múlik a siker.  

„A kínai EV-vállalatok gyors fejlődése nem a támogatásoknak köszönhető versenyelőnyön múlik, hanem a tartós technológiai innováción, az átfogó ipari és ellátási láncokon, valamint a teljes piaci versenyen” – mondta. 

Gazdasági biztonság 

Az EU számára azonban nagyobb probléma is van annál, mint hogy Kína elárasztja a piacot: az ázsiai ország azon dolgozik, hogy megerősítse a gazdasági partnerségét Oroszországgal, mivel a háború még elszigeteltebbé teszi a Nyugattól. 

Vang Ji kínai külügyminiszter kedden orosz kollégájával, Szergej Lavrovval közösen elmondta, hogy „aktívabban keresik a két ország érdekeinek közeledési pontjait” és „közösen biztosítják majd a globális ipari és ellátási láncok stabilitását”. Ez azonban a Politico szerint nem illik bele az EU hosszú távú geopolitikai terveibe. 

A Brussels Playbook által ismertetett princetoni beszédében Vestager nagy valószínűséggel felveti az úgynevezett megbízhatósági értékelések szélesebb körű alkalmazásának ötletét. Az unió versenyjogi vezetője várhatóan felvázolja, hogy ezeknek a kritériumoknak ki kellene terjedniük a kiber- és az adatbiztonságra, a munkajogra, valamint a környezeti lábnyomra. 

Egy becslés szerint Kína ma már a szélturbinák globális piacának több mint felét uralja: négy év alatt – 2022-re – a teljes piaci részesedése 37-ről több mint 55 százalékra emelkedett, az európai cégeké viszont ugyanebben az időszakban 55-ről 42 százalékra csökkent. A napelem esetében még nagyobb számokról beszélhetünk: Peking a globális termelés több mint 80 százalékát adja.   

A központi kabinet, a tartományi és a helyi kormányok „bőségesen támogatják a kínai ipari szereplőket, beleértve közvetlenül a szélenergia-ipart, de a kiegészítő ágazatokat is, mint például az acélgyártás és a hajóépítés, amelyek elengedhetetlenek a szélturbinák telepítéséhez” – tette hozzá Joseph Webster, az Atlantic Council Globális Energia Központjának vezető munkatársa. 

Huaijan Szun, a Wood Mackenzie vezető tanácsadója szerint Kína az uralmát elsősorban a poliszilícium magas árrésének, a technológiai fejlesztéseknek és a tengerentúli piacokon történő helyi gyártásfejlesztésnek köszönheti.  

Az ázsiai nagyhatalom a többiekhez képest olcsó előállítási költsége és a túlkínálat miatt ezzel lefelé tolja az árakat, amivel a többi ország nehezen tudja felvenni a versenyt.  

Ördögi kör 

A képlet azonban nem olyan egyszerű, hogy csak úgy kiszorítják a kínai termékeket, hiszen azokat pótolni is kell, ehhez pedig intenzív helyi gyártás szükséges. Azonban amíg az ázsiai ország olcsóbb lehetőségeket kínál, addig nehéz erősíteni a hazai gyárakat, ha viszont korlátozzák Kínát, akkor lelassulhat a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás. 

Sőt, a legalább részben nem az ázsiai országban gyártott napelemek ára – például az Egyesült Államokban – a duplájára növelné a költségeket. A Wood Mackenzie szerint tavaly a kínai napelemgyártásra fordított összegek több mint 40 százalékkal, wattonként 15 centre csökkentek, míg Európában ez az ár 30, Amerikában pedig 40 cent.   

A napelem-előállításban Kína uralma tehát szinte megingathatatlan, azonban az EU – a saját hibájából tanulva – igyekszik nem ugyanazt a baklövést elkövetni. Egyszer az is kiderül, mekkora sikerrel.  

Borítókép: Shutterstock

Kapcsolódó: