A négyévente megrendezendő nagy sportesemény a világ elismerő és csodálkozó tekintete előtt az építészeti trükkök (úszóstadionok, velodromok, azaz kerékpáros-versenypályák, tornacsarnokok) pazar meseországába röpít el minket. Ám a hátrahagyott örökség minden alkalommal kérdéseket vet fel. Mi hasznuk lesz ezeknek az építményeknek a néhány hetes dicsőség után?  

A válasz attól függően változik, hogy például a 2004-es athéni olimpia után kihasználatlanul rothadó létesítményeket vagy a londoni Olimpiai Stadion, a West Ham United labdarúgóklub otthona számára talált kompromisszumos megoldást vesszük-e figyelembe – állapította meg a brit The Observer hetilap cikke. 

A Szajna visszaszerzése 

Párizs, amely idén az olimpiai játékoknak ad otthont, más megközelítést ígér. A legtöbb eseményt meglévő épületekben, például az eredetileg az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra épült, de mára felújított Stade de France-ban vagy a város szívében található ideiglenes helyszíneken rendezik majd. A strandröplabda- és a cecifoot- (látássérültek számára átalakított labdarúgás) versenyeket például az Eiffel-torony lábánál bonyolítják le, míg a szabadstílusú BMX- és gördeszkaversenyeket a Place de la Concorde-on. A megnyitóünnepséget pedig a Szajnán csodálhatják meg az érdeklődők, amely hat kilométeres folyami felvonulásból áll majd. 

Pierre Rabadan egykori rögbijátékos, jelenleg Párizs sportért és olimpiai játékokért felelős alpolgármestere szerint a játékok emblematikus megoldása nem egy épületre vonatkozik, hanem a Szajna „kisajátítására”. Várhatóan a folyót megtisztítják, hogy a nyíltvízi úszást és a triatlonversenyeket ott lehessen megrendezni, és jövőben a nagyközönség is élvezhesse a fürdőzést. 

Ezt megerősíti Anne Hidalgo polgármester asszony, aki szocialistából lett környezetvédő városvezető, azon törekvését, hogy Párizs legyen „Európa legzöldebb metropolisza”. A városvezető elképzelése szerint az új tervekkel meg kell könnyíteni a gyalogosok és a kerékpárosok életét, így az egészséges életre törekvők paradicsomává kívánja tenni Párizst – szögezte le a vasárnap megjelenő brit lap, amely a The Guardian csoporthoz tartozik. 

A tervek szerint a Szajna bal és jobb partján – amelyek az 1960-as évek óta gyorsforgalmi utak – a forgalom megszüntetését irányozták elő, ami 2013-ban, illetve 2016-ban meg is valósult. Apránként a főbb közterek gyalogosbarátabbá váltak.

A Montparnasse pályaudvar közelében lévő nagy körforgalomban 478 fából álló „városi erdőt” ültetnek, míg a Champs-Élysées-t egy „rendkívüli kertté” alakítják át, ahol a gyalogosok a királyok. 

Párizs fellélegzik 

A nagy járókelő-, kerékpáros- és zöldet támogató ünnep egyértelműen az autók ellen irányul. Ebben szerepel ezer kilométernyi kerékpárút kialakítása és 200 ezer utcai fa ültetése. A Párizs fellélegzik művelet, amelynek keretében a város bizonyos részeit havonta egy vasárnapra lezárják az autóforgalom elől, 2016 óta tart.  

A civilizáltabb városi életre való törekvés része a Tervezzük újra Párizst! várostervezési pályázat kiírása volt. Ennek eredményeként 11 építészeti projekt készült el, további 11 pedig folyamatban van. A versenyben nagy üzleti csoportok mérkőznek meg egymással.  

Ezeknek a változásoknak azonban nem mindenki örül. Egyesek mindenféle apokaliptikus közlekedési helyzeteket jósoltak, különösen a folyóparti sávok lezárása után, de a félelmeik nem igazolódtak be – vélte az Observer újságírója. Eközben az X-en a #SaccageParis (Párizs lerombolása) mozgalom elítélte a túlcsorduló szemeteseket, a kellemetlenkedő utcai árusok jelenlétét és a történelmi értékű vasmunkák eltüntetését. A mozgalom hozzászólói szerint mindezek a problémák sürgetőbbek, mint Anne Hidalgo ökológiai célkitűzései. Mások joggal mutatnak rá arra, hogy Párizs külvárosainak nagyobb szükségük van beruházásra és innovációra, mint  a polgármester kedvelt kerületeinek. 

Szakadék a retorika és a valóság között 

Meg kell állapítani, hogy az új projektek tervezési minősége nem éri el Adolphe Alphand mérnökét, aki a 19. században az Haussmann báró által kialakított sugárutakat közkertekkel és utcabútorokkal díszítette, vagy Hector Guimard-ét, akinek a nevéhez a szecessziós metróállomások kapcsolódnak. A mostani tervek rögtönzött hangulatúak, a macskaköves utcák közepén pedig a kis kertek küzdenek a túlélésért.   

Emmanuel Grégoire, Párizs várostervezésért felelős alpolgármestere elmagyarázta az Observernek, hogy ezek közül néhány fejlesztés ideiglenes, és javítani kell rajtuk, de szerinte az a fontos, hogy a dolgok mozgásba lendüljenek: „Ha arra várunk, hogy minden tökéletes legyen, az túl sokáig fog tartani.”  

Anne Hidalgo projektjeivel szemben a legfőbb kritika az, hogy gyakran szakadék tátong a retorika és a valóság között. Például nagy területeket elfoglalni csupán azért, mert oda majd egyszer városi erdőket fognak telepíteni, és a 2014-ben indított Tervezzük újra Párizst! program is csak nyögvenyelősen valósul meg. Az új ültetvények némelyike meglehetősen jelentéktelennek tűnik – még annak tudatában is, hogy időre van szükségük a növekedéshez.  

Negyedórás város 

A „negyedórás város”, a Carlos Moreno francia–kolumbiai várostervező és Hidalgo tanácsadója által támogatott koncepció szintén kissé elavultnak tűnik. E modell szerint a településeket úgy kell megtervezni, hogy minden, ami a mindennapi élethez szükséges (munkahely, üzletek, iskolák, szabadidős és sportolási lehetőségek) negyedórán belül elérhető legyen gyalog vagy kerékpárral. A cél a közösségi szellem erősítése és az autóhasználat csökkentése. A formula világszerte hírnévre tett szert az összeesküvés-elméleteknek köszönhetően, amelyek a globális elit alattomos kísérletét látják benne arra, hogy megfosszák az embereket az egyéni szabadságuktól. 

Párizsban a „negyedórás város” egyszerre van jelen mindenütt és sehol sem: egyrészt maga a történelmi település szinte tökéletesen megtestesíti ezt a fogalmat, hiszen a mindennapi szolgáltatások és kulturális tevékenységek gazdag választéka szinte bárhonnan negyedórán belül elérhető. Másrészt nehéznek tűnik bizonyítani, hogy a városrendezési politikában való jelenlegi alkalmazása sokat változtatna az ott lakók életén.

A „negyedórás város” elképzelésével nem annyira az a baj, hogy gyíkemberek ördögi összeesküvésének eredménye, hanem inkább az, hogy egy kicsit túlságosan is vágyálomszerű

– szögezte le a brit hetilap cikke. 

Nagy előrelépés 

Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy a kerékpárosok számának ezerszázalékos növekedése és a folyópartok megnyitása a gyalogosok és az úszók előtt nagy előrelépés lesz. Mint majdnem minden játékokat megelőző időszakban, a mostani eseményt megelőző erőfeszítésekhez is társul némi aggodalom: vajon minden készen lesz-e időben?  

Az 1980–90-es években az építészetért rajongó írók elzarándokoltak Párizsba, hogy szemléljék a nagyszabású projekteket – a Louvre piramisát, a La Défense óriási kockaívét, az Opéra Bastille-t, olyan alkotásokat, amelyek maguk is a Centre Pompidou és az Eiffel-torony vonalán álltak. Ma a kerékpárutak és a bokrok azok, amelyek csodálattal töltenek el bennünket. Párizs már így is bővelkedik műemlékekben – vélte az Observer cikke –, így teljesen indokoltnak tűnik a jelenlegi törekvés, hogy kellemesebbé és egészségesebbé tegyék a várost a lakói számára. 

Óvakodjunk a „veszélyes játékoktól”! 

De van másféle meglátás is az olimpiát illetően, és ez már inkább a politikát érinti. Az Il Venerdì olasz hetilap egyik közelmúltbeli számát a párizsi játékoknak szentelte. A választott címlap nem hagy teret a képzeletnek: az Alpokon túli média szerint az esemény megrendezése veszélyes feladat lesz a francia főváros számára. Mintha egy láthatatlan kéz destabilizálná az Eiffel-tornyot, amely vészesen dől. Vajon leomlik-e? – ezt a kérdést tették fel maguknak az Il Venerdì olvasói. Veszélyes játékok – hangsúlyozta már az elején a hetilap cikke, amely szerint a sporteseménynek nagyon is politikai értéke lesz.  

Emmanuel Macron év végi üzenetét az olimpiai zászlóval a háta mögött mondta el, és az elnök ebben azt ígérte: ez lesz a francia büszkeség éve”

– emlékeztetett a római kiadású lap, amely hozzáfűzte: „A köztársasági elnök ezeket a játékokat hivatali idejének egyik legerősebb politikai pillanatává akarja tenni. A nagyszerű álmokat azonban két fronton is félelem kíséri: a biztonság és a rendezés terén bekövetkező kudarcok.” 

Elkerülni a sokkot 

Ez a két probléma július 26-án egyetlen nagy gonddá fog összeolvadni, amikor a játékok megnyitóünnepségére Párizs azt tervezi, hogy „több mint 10 ezer sportolót vonultat fel 150 hajón a Szajnán, és megpróbálja elkerülni a vízi járművek ütközését, amely szörnyű képet festene a világ szemében”.  

A másik borzalmas kép, a mindenáron elkerülendő „rémálom” egy terrortámadás lenne. „A jelenlegi helyzet a két háborúval – Ukrajnában és Gázában – és a több iszlamista csoport fenyegetésével nem éppen megnyugtató. A következő hónapokban elkövetett támadások esetén drasztikusan csökkenhet az ünnepségre beengedett nézők száma” – írta az Il Venerdì. Emellett persze lesznek mindenféle tüntetések, amelyek elkerülhetetlenek Franciaországban. Ha mindezek bekövetkeznek, kit érdekel, ha a párizsi lesz a legzöldebb olimpia? 

Seine-Saint-Denis-i olimpiai játékok 

A 2024-es játékok valószínűleg nem fogják megváltoztatni a francia fővárost, de átalakíthatják a külvárosait – állapította meg az El País spanyol napilap, amely több külső kerületet is meglátogatott. A Párizstól északra fekvő rossz helyzetben lévő külvárosok az idén nyáron, a 2024-es olimpiai játékok idején néhány hétre a „világegyetem központjává” válnak. Az egyik ilyen Seine-Saint-Denis, Franciaország legszegényebb megyéje, ahol a legtöbb bevándorló él – ők teszik ki a lakosság egyharmadát. Ez a térség a legfiatalabb az országban. 

Kalifornia nap nélkül

Olyan külváros ez, amely megszokta már, hogy a címlapokra kerül a biztonság hiánya, a zavargások vagy az iszlamista gettók miatt. Seine-Saint-Denis-ben található a bazilika, ahol a francia királyok földi maradványait helyezték örök nyugalomra, ám ők most együtt „élnek” a bevándorlók boltjaival, mecsetekkel és a csadoros asszonyokkal. És egy helyzettel, amely még az egykor volt kommunista erődítmény öröksége: van itt Lenin sugárút vagy Kozmonauták városnegyede is…   

De Seine-Saint-Denis ennél többről szól. Itt található Franciaország legnagyobb stadionja, itt a legmagasabb az egy főre jutó induló vállalkozások száma és itt van két repülőtér is. Néhány évvel ezelőtt Macron elnök azt mondta: „A városrésznek csak tengerre van szüksége, hogy Kaliforniát csináljunk belőle.” 

Július 26. és augusztus 11. között Párizs ad otthont a nyári olimpiának, a város ragyogni fog, de változik megannyira, mint 1992-ben Barcelona – így ítélte meg a spanyol napilap. Ami átalakul, az a külvárosok. Mert ezek a játékok nem párizsi játékok lesznek, vagy legalábbis nem kizárólagosan. Ezek Seine-Saint-Denis-i játékok lesznek. A Stade de France, ahol az atlétikai versenyeket rendezik, az Olimpiai Vízi Központ, a kevés új létesítmény egyike, valamint a sportolói falu, hivatalos nevén az Olimpiai és Paralimpiai Város, mind itt található. 

Csernobilhez hasonlatos városrész 

Itt indult el a Grand Paris Express, egy tömegközlekedési hálózat, amely a párizsi régió városait és kerületeit köti össze anélkül, hogy a fővároson keresztülhaladna. Ez egy – talán távoli – lehetőség arra, hogy elérjenek valamit, ami messze túlmutat a sporton: hogy a helybéli srácok úgy érezhessék, teljes mértékben a saját országukhoz tartoznak. Hogy ezek a városrészek és városok megszűnjenek különálló enklávék lenni, és valóban európai Kaliforniává váljanak.   

L’Île-Saint-Denis egy 8500 lakosú, 85 különböző nemzetiségű lakosú folyósziget, amely ízelítőt nyújt az olimpiai játékok által hozott változásokból – ökoszomszédságok, gyalogoshíd, üzletek és éttermek –, de a még megoldásra váró problémákból is. A városrész polgármestere a szenegáli imám 38 éves fia, Mohamed Gnabaly. A külvárosokban élők számára a Notre-Dame és az Eiffel-torony Párizsa egzotikus terület. Olyan, mint, amilyen a külváros a gazdag franciák számára, mint Aurélien Bellanger Le Grand Paris regényének elbeszélője.  E szereplő számára Seine-Saint-Denis „Csernobil tiltott övezetére hasonlít, szovjet folklórból vett utcanevekkel, kietlen és halálos ipari pusztaságokkal, veszélyes és ellenséges városokkal”.  

„Párizs varázsa a kultúrájában, a múzeumaiban, az éttermeiben és az életstílusában rejlik. De Párizs éltető ereje Nagy-Párizsban, Párizson kívül rejlik” – magyarázta a 70 éves Dominique Perrault, a francia építészet élő legendája. Építészként többek között a François-Mitterrand Nemzeti Könyvtár, valamint számos berlini és madridi olimpiai építmény is az ő nevéhez fűződik. Várostervezőként ő tervezte a Seine-Saint-Denis-i sportolói falut.  

„Abban bízom, hogy Nagy-Párizzsal a külvárosok fogalma eltűnik” – fejtette ki az El Paísnak. Eddig a külváros a Párizson kívüli terület egészét jelentette. Ez már nem így van. Mostantól az új központ a külvárosban lesz. 

Mikroklíma 

Ám az új létesítmények semmiképp sem garantálják a sporttevékenységekhez való jobb hozzáférést, de a helyi lakosságot nem szívesen látják még a nézők között sem. „A zavargások nem jelentenek problémát a külvárosok számára” – mondta az 50 éves Karim Bouamrane, Saint-Ouen szocialista polgármestere. „A probléma az, hogy hogyan adjunk értelmet a köztársaság szónak. Ez ugyanis már nem jelent semmit a fiatalok egy egész nemzedéke számára, amikor nincs munka, remény, lakás, nincsenek minőségi közszolgáltatások, nincs oktatás a gyermekeik számára.” 

„Az olimpiai játékok lehetőséget adnak a haladás felgyorsítására” – folytatta a polgármester. Ez lehetővé tette számára, hogy felújítsa és megszépítse Saint-Ouent. „Ha az ember egy csúnya, szürke helyre érkezik, nem érzi biztonságban magát” – mondta.  

„A játékokat itt fogják megrendezni, de minket kizárnak. A jegyek megfizethetetlenek, ugyanakkor a bérleti díjak az egekbe szöknek” – panaszkodott a spanyol lapnak néhány helybeli. Egy Kalifornia tenger nélkül, ahogy Macron fogalmazott? Kalifornia napfény nélkül? Kalifornia Seine-Saint-Denis mikroklímával. Vajon a játékok után – merengett el a kérdésen az El País újságírója – a helybeliek büszkén kijelenthetik azt, hogy „Seine-Saint-Denis-ből származom, és jogom van a legjobbra”? 

Kapcsolódó:

Címlapkép: Unsplash