Washington az Európai Unióra próbál nyomást gyakorolni, hogy hozzá hasonlóan sújtsa brutális extravámokkal a Kínából érkező termékeket. Lelkesedésében egyelőre nem sokan osztoznak – meglepő, de még Ursula von der Leyen sem.

Útban a G7-es pénzügyminiszterek olaszországi találkozójára, Janet Yellen több megállót is beiktatott Németországban, hogy felhívja az európai vezetők figyelmét: csatlakozzanak az Egyesült Államok erőfeszítéseihez, és együttesen szorítsák vissza a kínai zöldenergiás exportot, miután az olcsósága és túlzott mennyisége miatt a nemzeti iparok túlélését fenyegeti.

A G7-es meetingre alig egy héttel azután kerül sor, hogy Washington drasztikusan megemelte az Egyesült Államokba irányuló, zöldenergián alapuló termékekre kivetett vámokat: csak az elektromos autók esetében például négyszeresére, 102,5 százalékra. Yellen, aki stratégiai és célzott lépésnek nevezve a büntetővámok kivetését a találkozót többek között arra fogja felhasználni, hogy rávegye Washington partnereit, hogy hasonlóképpen járjanak el Pekinggel szemben, ezzel erősítve a Kína elleni egységet – mert ha nem, azzal a saját iparukat sodorják veszélybe.

Az EU annyira nem akar kereskedelmi háborút

Brüsszel a napokban fogja bejelenteni a kínai exportautókkal kapcsolatban indított szubvencióellenes vizsgálatának eredményét. Ursula von der Leyen azzal érvelt a folyamat elindításakor, hogy Kína – a világpiaci szabályok figyelmen kívül hagyásával – óriási állami támogatásban részesíti az autógyártóit, ennek köszönhetően azok dömpingszerűen, nyomott áron és óriási mennyiséggel tarolják le a külföldi piacokat. Bár az eladási számok nem tükrözik az EB aggodalmát, a várt büntetés valahol 15 és 35 százalék között várható – ezzel a számmal azonban Washington nem lesz kibékülve, miután várhatóan még egy 35 százalékos vám sem fogja befolyásolni a Kínából érkező autók értékesítési árát.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió elképzelései ezen a ponton nem találkoznak. Bármennyire nagy hangon hirdette is meg Ursula von der Leyen a Kínáról való kereskedelmi leválás eszméjét „kockázatmentesítés” néven, tudja, hogy

a Washingtonéhoz hasonló vámok kivetése egy kereskedelmi háború azonnali kirobbanását jelentené, amelynek – diverzifikációs lehetőségek hiányában – egyértelműen az EU lenne a vesztese.

Éppen ezért már a pénzügyminiszteri csúcs előtt jelezte, hogy Brüsszelnek nem áll szándékában beállni az Egyesült Államok mellé a brutális büntetővámok kiszabásában.

És nincs ezzel egyedül. Miközben Yellen egy frankfurti rendezvényen beszélt a Kína elleni totális összefogás szükségességéről, a német pénzügyminiszter, Christian Lindner higgadtságra szólított fel. Mint mondta: Európának a középutat kell keresnie és megtalálnia a Washington és Peking közötti élesedő harcban. Olaf Scholz kancellár arra mutatott rá, hogy a Kínából Európába érkező gépjárművek fele egyébként nyugati gyártóktól származik, vagyis egy óriásvámmal pont maguk döfnének kést az EU-s és amerikai autógyárakba. Ulf Kristersson svéd miniszterelnök pedig egyszerűen kijelentette, hogy „a globális kereskedelem kivégzésének az ötlete meglehetősen rossz elképzelés”.

Míg tehát az Egyesült Államok egyre agresszívabb lépéseket tesz a kínai kereskedelem megfékezésére, az európai országok sokkal óvatosabbak, és igyekeznek a Kereskedelmi Világszervezet játékszabályait betartva nyomást gyakorolni Pekingre, remélve, hogy amit tesznek, nem ösztönzi Kínát olyan válaszokra, amelyek egyértelműen az európai gazdaság kárára válnának.

Zöld az ég és kék a fű

Az Egyesült Államok 2022 augusztusában indította útjára Biden elnök soha nem látott mértékű inflációcsökkentő törvényét (IRA), amely óriási állami támogatásaival igyekszik kiszorítani a nem amerikai gyártási összetevőket felhasználó és nem tengerentúli gyárakat a zöldenergia-piacáról. Bár a terv eredendően Kína ellen kovácsolódott, az európai vállalatok is keservesen megszenvedték az eredményeit, hiszen termékeikkel eleve óriási hátrányból indultak az USA-val szemben. Éppen ezért egyre többen választják Európa helyett az amerikai beruházásokat, hogy részesülhessenek az ottani támogatások, adókedvezmények és egyéb pénzügyi ösztönzők áldásos hatásából.

Az IRA a protekcionista gazdaságpolitika klasszikus példája, ám Yellen szerint, ami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa és úgy hápog, mint egy kacsa, az nem feltétlenül kacsa.

Az amerikai pénzügyminiszter kereken visszautasította, hogy az IRA miatt a külföldi befektetők Európa kárára részesítik előnyben az Egyesült Államokat, ahogyan azt is, hogy a protekcionista törvény protekcionista lenne. Szerinte ez a jogszabály nemcsak az USA-nak, hanem Európának is jó, hiszen az amerikai gyártás felpörgetésével globális szinten lehet csökkenteni a tisztaenergia-technológiák költségeit, ez pedig világszerte áldásos hatást fejt ki a gazdaságokra. Yellen finoman utalt arra is, hogy amikor az Európai Unió protekcionizmussal vádolja az USA-t, hallgat a saját Green Dealjéről, amely ugyanolyan elemeket tartalmaz a zöldátállás gyorsítása érdekében, mint az amerikai IRA. Mint mondta, Washingtonnak egyébként semmi gondja az ilyen tervekkel, sőt egyenesen üdvözli azokat.

A május 24-i G7-es pénzügyminiszteri tárgyalásokat tehát az USA pénzügyminisztere vezeti. Terítéken két kritikus téma lesz: az orosz befagyasztott vagyonok elkobzásának lehetőségei, illetve a Kína ellen indítandó globális kereskedelmi háború kérdése. Előbbiben valamilyen megegyezés egészen biztosan születik, míg utóbbinál sokkal kényesebb a helyzet. Az Európai Unió valószínűleg tartani fogja magát az óvatos és fokozatos kockázatmentesítés politikájához, és nem szalad bele a Yellen által mutatott zsákutcába. A következő kérdés az lesz, az Egyesült Államok meddig hajlandó elmenni a nyomásgyakorlásban, hogy mégis az ő akarata érvényesüljön.

***

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Pool/AP/Olivier Matthys