A biztonsági aggályok ellenére a nukleáris energia iránti igény folyamatosan nő. Az energiaátállás, a mesterséges intelligenciával foglalkozó vállalatok villamosenergia-igénye, valamint a kis moduláris reaktorok megjelenése felgyorsította a kapacitásnövelő folyamatot – az atomenergia használata ugyanakkor a geopolitikai függetlenedési és nemzetbiztonsági törekvéseknek is részévé vált.
Ketyeg az óra az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború 90 napos fegyverszünetében. A kérdés nemcsak az, hogy mi fog történni augusztus közepén, ha lejár az idő, hanem az is, hogy a vámháború mekkora kárt fog okozni a gazdaságnak és a kereskedelmi bizalomnak.
Trump elnök kereskedelempolitikai káoszában szinte lehetetlen eligazodni. Az Európai Unió egyre bizonytalanabb a transzatlanti szövetség jövőjében, aminek az eredménye várhatóan egy keleti nyitás lesz. Washington azonban bevallottan egy Kína-ellenes tömböt próbál összekovácsolni. Elfajulhatnak-e a dolgok odáig, hogy a geopolitikai viharban Európának választania kell Kína és az Egyesült Államok között?
A folyamatosan növekvő geopolitikai repedésvonalak mentén Európa egyre görcsösebben próbálja megtalálni azt a közös nyelvet az afrikai országokkal, amelyet a kínaiak üzleti alapon, az Egyesült Államok többnyire fegyverrel, a globális dél országai pedig közös érdekek mentén már évtizedek óta használnak. Mit tud nyújtani az EU az egykori gyarmatoknak, hogy azok stratégiai partnert lássanak benne? Nem sokat.
A fellángoló kereskedelmi háború egyre fontosabbá teszi a gazdasági diverzifikációt Kína számára. Ezt és a globális délen betöltött vezető szerepét erősíti a brazil elnök által kitűzött stratégia, amelynek köszönhetően Kína könnyebben fokozhatja jelenlétét Dél-Amerikában. Peking gazdasági hatalma ráadásul egyre inkább kiterjed a Karib-térségre is.
Vámháborúk, adóssághegyek és geopolitikai átrendeződés: Trump ambiciózus gazdasági terve választ kíván adni Amerika strukturális válságára – de lehet, hogy csak ront a helyzeten?
A nemzetközi kapcsolatok hierarchiájának átalakulása és a középhatalmak felemelkedése új dinamikát hozott a globális politikába. A legfrissebb felmérés szerint az Egyesült Államok és Kína mellett Szaúd-Arábia, Brazília és Indonézia is a nagyhatalmak közé léphet.
Az Egyesült Államok egyre agresszívebb kereskedelmi politikája miatt nem csak a kereskedelmi útvonalak és az ellátási láncok változnak meg. Új geopolitikai szövetségek születnek – vagy éppen félig leromboltak élednek újjá. Az Európai Uniónak nincs más választása, mint rendezni a viszonyát Kínával, és a protekcionista washingtoni politika miatt új kereskedelmi rendszert dolgozni ki azzal az országgal, amelytől minden erejével függetlenedni akart.
Az amerikai elnök külpolitikai stratégiájának nyíltan bevallott része, hogy Oroszország és Kína közé falat emeljen. Kissinger egykori mestertervének parafrázisa azonban az elmúlt évek geopolitikai robbanása miatt nem működhet. Peking és Moszkva egyaránt Washingtont tekinti a legnagyobb kockázatnak – függetlenül attól, ki ül a Fehér Házban.
A „ReArm Europe” egy 800 milliárd eurós védelmi csomag, amely radikálisan átalakíthatja Európa védelmi és gazdasági képességeit. A cél az USA-tól való függőség csökkentése, a stratégiai autonómia elérése és erősebb, fenntarthatóbb védelmi képességek kialakítása. Az ambiciózus terv megvalósítása azonban kihívásokba ütközhet.
A JP Morgan friss elemzése szerint a zöldátállás drámaian lassan halad. Az ipari szektorok többsége továbbra is a fosszilis energiahordozóktól függ, így a 2030-as vagy a 2050-es célok is inkább ábrándok, vagyis a neves bankház elemzése összecseng Trump klímamegközelítésével.
A globális kereskedelmi útvonalakkal párhuzamosan a geopolitikai változások a fegyverpiacot is átformálják. Egyetlen dolog változatlan: az Egyesült Államok megkérdőjelezhetetlen dominanciája. A hadiipar az ukrajnai és a közel-keleti konfliktusokból egyaránt profitál, a NATO európai szárnya pedig a hidegháború óta nem látott fegyverkezésbe kezdett.
Az Egyesült Államok számára a magas államadósság egyre inkább meghatározó tényezővé válik a globális befolyás megőrzésében. Ahogy a költségvetés mind nagyobb részét a kamatfizetések viszik el, úgy kerül Washington egyre komolyabb választás elé: a kormányzati kiadások csökkentése vagy a termelékenység növelése.
A geopolitikai feszültségek növekedésével a kereskedelmi forgalom iránya várhatóan tovább változik. E gazdasági elmozdulás legnagyobb nyertesei ismét csak a globális dél országai lesznek, miközben az egymással rivalizáló tömbök a blokkosodás miatt egyre többet vesztenek a vám- és szankciós háborúkban.
A kínai DeepSeek mesterségesintelligencia-fejlesztése alacsonyabb költségvetéssel és régebbi technológiával is megközelítette a nyugati csúcsmodellek színvonalát, megingatva az amerikai technológiai fölénybe vetett hitet. Az MI-fejlesztés így nemcsak üzleti, hanem geopolitikai kérdéssé is vált: Washington szankciói nem tudták megakadályozni a kínai áttörést.
Miközben Kína egyre jobban kitárja kapuit a világ felé, az USA inkább a protekcionizmus eszközeihez nyúl. Az Európai Unió próbál egyensúlyt teremteni, de kérdés, hogy a nyitottság valóban gazdasági előnyt jelent-e. Ezt vizsgálja az új kínai nyitottsági index.
Az Egyesült Államok újra felmelegíti a Monroe-doktrínát, hogy megakadályozza Kína térnyerését Latin-Amerikában. Míg Washington vámokkal és politikai nyomással próbálja kordában tartani a régiót, Peking befektetésekkel és infrastrukturális fejlesztésekkel erősíti befolyását. Vajon az USA visszaszerezheti-e hegemóniáját, vagy Latin-Amerika végleg új irányba fordul?
A zöldenergiára történő átállás globális beruházásai lassuló, 11 százalékos bővüléssel új csúcsot értek el tavaly. A BloombergNEF friss anyaga szerint a növekedés mértéke elmarad az előző három év 24–29 százalékos ütemétől.
Az EU évente 7 millió tonna hidrogént termel, amelynek csupán a 0,3 százaléka „zöld”, miközben 2030-ra 10 millió tonnára növelnék ezt a mennyiséget, és nagyszabású infrastruktúra-fejlesztéseket terveznek. Ám a zöldhidrogén előállítása rendkívül energiaigényes: kérdés, hogy megéri-e.
A világgazdaság következő nagy nyertesei azok az iparágak lehetnek, amelyek a leggyorsabban alkalmazkodnak az új technológiai trendekhez. A „versenyarénák” 2040-re akár évi 6 ezer milliárd dolláros nyereséget is hozhatnak. Magyarország számára hat kulcsfontosságú terület kínál kitörési lehetőséget, többek között a mesterséges intelligencia és az önvezető járművek.
A legjelentősebb nemzetközi intézmények prognózisai szerint a világgazdaság mintegy 3 százalékkal bővül az idén, ám az eurózóna kilátásai ennél jóval kedvezőtlenebbek.
Az év végén összegyűjtöttük 2024 legfontosabb nemzetközi gazdaságpolitikai és geopolitikai történéseit. Főkent azokra a fókuszáltunk, amelyek jelentősen formálták a globális és a magyar gazdaságot. Írásunkban felvillantjuk a 2025-ös esztendőben várható mérföldköveket is.
Az EU és a dél-amerikai Mercosur közötti szabadkereskedelmi megállapodás közel áll a megkötéshez, Franciaország ellenállása ellenére. Az egyezség a geopolitikai és gazdasági diverzifikációt szolgálja, csökkentve a blokk Kínától és az USA-tól való függését. Németország már támogatja a megegyezést, Olaszország pedig döntő szerepet játszhat a ratifikálásban.
A feltörekvő gazdaságok 2035-re a globális növekedés kétharmadához fognak hozzájárulni, de előretörésüket technológiai és geopolitikai kihívások árnyékolják be. A demográfiai előnyök és a zöldátállás nyersanyagforrásai a növekedésük motorjai lehetnek, de az önállóságot a termelés automatizálása és a humán tőke fejlesztése alapozhatja meg.
A mesterséges intelligencia (MI) 2030-ra akár 600 milliárd dollárral növelheti Európa gazdaságát, de kontinensünk komoly lemaradással küzd a félvezetők tervezése és gyártása terén. Az MI-értéklánc néhány területén Európa vezető szerepet játszik, ám az USA és Kína technológiai dominanciájának kihívása a befektetések és szakértelem növelését sürgeti.
A világkereskedelem fókusza egyre inkább Délkelet-Ázsiára irányul, ahol az ASEAN országai a gazdasági integráció és a külföldi befektetések révén a globalizáció következő szakaszának kulcsszereplőivé váltak. Kína és az USA között egyensúlyozva a régió geopolitikai és gazdasági közvetítőként erősíti pozícióját.
Aszad bukásával a Közel-Kelet geopolitikai térképe átrajzolódik: Irán befolyása gyengül, Törökország és Izrael pedig azonnal pozíciót foglal. A hatalmi vákuum új konfliktusokat vetít előre, miközben Szíria jövője a különböző csoportok egyezségén áll vagy bukik. Béke helyett instabilitás és geopolitikai verseny bontakozik ki.
A Gallup, az USA vezető közvélemény-kutató intézetének friss felmérése 133 országban vizsgálta reprezentatív módon az Egyesült Államok, Németország, Oroszország és Kína vezetésének megítélését és elfogadottságát 2023-ban.
Áprilisban az árak 3,7 százalékkal nőttek, ezzel pedig sorban a negyedik hónapja alakult a pénzromlási ütem a jegybanki toleranciasávon belül. A maginflációs mutató tovább csökkent áprilisban, 4,1 százalékra, és a termelői árak alapján sem látható árnyomás a gazdaságban. Éves átlagban idén 5 százalék alatt alakulhat az infláció.
Először az volt a probléma, hogy a szabályokon alapuló világrend nyugati hívei észre sem vették a globális délnek nevezett blokk potenciális erejét. Most, hogy már látják, nem tudják definiálni sem ezt az erőt, sem annak szerepét a geopolitikai átalakulás zűrzavarában. Pedig a folyamat visszafordíthatatlan, nem árt értő szemmel figyelni azokra, akik főszereplővé válnak a multipoláris világrend kialakításában.
