Durva veszteségekről számolnak be az orosz kőolajra kivetett szankciók miatt a nyugati biztosítók és szállítmányozó vállalatok. A vezetők szerint az árplafont és az azt megszegők elleni büntetéseket egyedül a Nyugat veszi komolyan, miközben Moszkva ugyanannyit profitál, mint a szankciók előtt.

Ingerülten fakadt ki a napokban a Lloyd’s biztosítótársaságokat tömörítő szövetség hajózási részlegének vezetője. Neil Roberts szerint sürgősen B-tervre van szükség az Oroszországgal szemben kivetett szankciókkal kapcsolatban, azok ugyanis többet ártanak a nyugati vállalatoknak, mint az orosz gazdaságnak.

Hónapokig húzódott, majd tavaly decemberben született meg hosszas viták árán a döntés az orosz kőolajjal kapcsolatos szankciók ügyében. A tiltó rendelkezés a G7-ek útmutatása alapján végül 60 dolláros hordónkénti áron állapította meg az orosz olajra alkalmazott árplafont, az ezen felüli szállítmányok esetében pedig megtiltották a nyugati vállalatoknak a szállítmányozást, a biztosítótársaságoknak pedig a fedezetnyújtást.

Az ötlet finoman fogalmazva sem vált be.

Az orosz olajexport volumene nemhogy csökkenni kezdett volna, de folyamatosan növekszik, miközben a szállítók és a biztosítók egyre nagyobb összegeket buknak az újabb, „Moszkvát térdre kényszerítő” intézkedésnek köszönhetően.

Miért?

Az egyik ok, hogy a Nyugat csupán a saját vállalatait vágta el részben az orosz kőolaj-kereskedelemtől, a globális keleten, elsősorban Indiában és Kínában prosperáló, nem teljesen tiszta hátterű biztosítótársaságok és szállítmányozók azonban boldogan kötnek üzletet. Jó példa volt erre az indiai Gatik szállítmányozó társaság, amelynek 21 hajójától a Lloyd’s azonnal megvonta a tanúsítványt, amikor kiderült, hogy plafon feletti áron szállított értékesítésre orosz kőolajat, semmibe véve a szankciókat. A társaságot megfosztották a kártérítési biztosítási szerződésétől is, mindezt egy szintén indiai biztosítótársaság köszönte meg a nyugatiaknak, amely habozás nélkül fedezetet nyújtott a nagyrészt orosz kőolajjal kereskedő cégnek.

Árnyékflotta, árnyékbevétel

Ha valamit tanulhattak volna Irán esetéből a szankciós politikát erőltetők, akkor az az, hogy mennyire leleményesen meg lehet kerülni azokat. Oroszország esetében már az első szankciós csomagnál heteken belüli összeomlást vizionált a Nyugat, aztán egyre kétségbeesettebben szavazta meg az újabb és újabb büntetőpakkokat, hogy még a tizenegyediknél se értse meg azok kontraproduktív hatásait. Az orosz kőolaj esetében is ez a helyzet: a Nyugat ismét azt próbálta meg elhitetni magával, hogy egymagában jelenti a globális akaratot. Ezzel szemben a világ nagyobb részének esze ágában sincs megszakítani vagy torzítani kereskedelmi kapcsolatait Oroszországgal, pláne nem az energiahordozók tekintetében. Az árplafon hírére azonnal egy kisebb hajókból és félig már kiszuperált tankerekből álló árnyékflotta szerveződött, amelynek létszáma óvatos becslések szerint már hatszáz is lehet. Ezek a – egyébként állapotuk és a hiteles biztosítók hiányában valóban óriási környezeti katasztrófa esélyét magukban hordozó – hajók naponta több millió hordó orosz nyersolajat és finomított származékot szállítanak a tengereken úgy, hogy a hatalmas mennyiségből a nyugati vállalatok semmit nem tudnak profitálni a politikusaik által kirótt tiltás miatt.

Orosz növekedés, nyugati csökkenés

Neil Roberts egyébként teljesen nyilvános levelében cseppet sem volt diplomatikus, amikor a nyugati biztosítók és szállítmányozók által elszenvedett károkról beszélt. Mint írta, ha a szankciók célja az, hogy egy országot cselekedeteiben befolyásoljon, akkor a siker fokmérője, hogy megvizsgálják, működött-e a dolog. Oroszország esetében ez egyáltalán nem áll fenn, a jelenlegi helyzetet látva pedig nem világos, hogy – mint fogalmaz – „a politikai döntéshozók miből gondolják úgy, hogy az orosz vezetés több évtizedes beidegződése és sérelme majd hirtelen eltűnik a tengeri kereskedelemmel és a biztosításokkal kapcsolatos korlátozások hatására”.

Roberts hozzáteszi:

a nyugati kormányok által jelenleg is erőltetett szankciók, illetve a másodlagos szankciók ötlete és meghozatala valószínűleg ugyanúgy nem lesznek semmilyen hatással Moszkva külpolitikájára, mint az eddigiek, a globális ellátórendszer azonban egyre jobban megsínyli azokat.

A Lloyd’s erős emberének állításait egy független finn think tank, a Centre for Research on Energy and Clean Air is megerősítette, amely megállapította, hogy az árplafon bevezetése utáni első két hónapban csökkentek, márciusban és áprilisban azonban gyakorlatilag a tavaly novemberi, tehát szankció előtti szintre álltak vissza Oroszország olajbevételei, dacára az európai importtilalomnak és az árplafonnak.

Ez a szállítmányozók és a biztosítók számára egyet jelent: a szankciók teljesen hatástalanok, ellenben óriási bevételtől fosztják meg a nyugati vállalatokat.

A cég vezető elemzője rámutat: ha nem javítják ki az árplafon-mechanizmus végrehajtásának üvöltő hibáit, fennáll a lehetősége, hogy az teljesen hiteltelenné, jelentéktelenné és a nyugati gazdaságra nézve egyre negatívabbá válik. A kérdés, hogy a szankciót tulajdonképpen játszi könnyedséggel megkerülő, árnyékban váró vállalatokkal és brókerekkel szemben milyen lehetőségei lesznek még a Nyugatnak. A másodlagos szankció bevezetésének lehetősége ugyanis már az egész globális kereskedelemre katasztrofális hatással lehetnek, ezért bánik az ötlettel egyelőre mindenki kesztyűs kézzel, és ezért bőszítette fel annyira Kínát, hogy nyílt fenyegetésbe kezdjen.

A világkereskedelemben az olaj az egyik főszereplő, és mint ilyen, mindig megtalálta a módját, hogy eljusson a vevőkhöz. A Lloyd’s szerint ez most is így van és ezután is így lesz. Tagadhatatlan, hogy az importtilalom és az árplafon okozott kezdetben némi nehézséget Oroszországnak, a helyzet azonban mára úgy fest, hogy valójában a nyugati szállítmányozók és biztosítók bukták és bukják a továbbiakban is a legnagyobbat a szankción.

Fotó: 123rf