Csúcsról a mélybe: Robert Habeck népszerűségi mutatói hatalmasat estek a botrányba fulladt kazánprogram miatt.

Ki hitte volna, hogy a regnálása óta egyébként is recsegő-ropogó német jelzőlámpa-kormánykoalíció legnagyobb felzúdulást okozó töréstesztje nem az ukrajnai háború megítélése, nem a fegyverszállítás, nem az energiaválság, még csak nem is a költségvetési politika kapkodó kuszasága, hanem egy zöld törvényjavaslat lesz, amely a fosszilis energiát használó kazánok cseréjéről szól.

A javaslatot a nem titkoltan kancellári ambíciókat dédelgető Robert Habeck gazdasági miniszter dolgozta ki: annak értelmében 2024 januárjától, ha valaki fosszilis alapon működő kazáncserére adná a fejét, már nem teheti meg: a kifutó berendezéseket csak és kizárólag olyan fűtési elemekre lehetne cserélni, amelyek minimum 65 százalékban megújuló energiát használnak. A hőszivattyús megoldás kivitelezése azonban háztartásonként 20-30 ezer eurós kiadással jár, erre pedig a zöld elkötelezettségükről híres németek is idegesek lettek.

Habeck eleinte nem foglalkozott a kritikákkal, a tiltakozás és a botrány hullámai azonban egy idő után túl nagyok lettek. A gazdasági miniszter népszerűsége mindössze néhány hét alatt semmivé vált, olyannyira, hogy egy közvélemény-kutatás szerint

a német választók 50 százaléka szerint az lenne a legjobb megoldás, ha lemondana.

Pártja, a Zöldek sem úszta meg, támogatottsága a tavaly nyári 23 százalékról 14 százalékra esett vissza.

A kormány érezte, hogy óriási a gond, ám az egymással folyamatosan marakodó koalíciós partnerek nem az összezárást, hanem szokásukhoz híven az egymásra mutogatást választották. A Lindner pénzügyminiszter fémjelezte Szabad Demokraták látványosan kifaroltak Habeck mögül, beállva a terv ellenzői közé, elítélve a miniszter meggondolatlanságát és azt, hogy nem veszi figyelembe az átlagpolgárok hétköznapi problémáit. Habeck természetesen azonnal viszonozta a tüzet, saját kollégáját szószegőnek nevezve, miközben kétségbeesetten próbálta menteni a menthetőt.

Elromlott a jelzőlámpa

Az a lehetőség, hogy a törvényjavaslat már az előkészítési szakaszban elvérzik, és el sem jut a szavazásig, érthető módon hatalmas csapást mért volna Habeck amúgy is romokban heverő tekintélyére. A szégyent fokozta, hogy a minisztert saját koalíciós partnerei alázták meg – igaz, ez nem szokatlan jelenség a Scholz által irányított, egységet hirdető, valójában egymásba harapó kormánypártok háza táján.

A kormányválságot végül a héten egy kompromisszumos, ám Habeck számára így is kellemetlen javaslat oldotta meg. A törvény végrehajtása csak és kizárólag az újonnan épülő házakra vonatkozik, a január 1-je előtt épült lakásokra nem. Az utóbbiak esetében a határidőt egyrészt kitolták 2028-ra, amikor az önkormányzatoknak egyébként is be kell mutatni klímasemleges fűtéskorszerűsítési programjukat, másrészt a megoldások körét is szélesítik, hogy ne csak a méregdrága hőszivattyús megoldás nyújthasson alternatívát.

A Scholz kancellár és Lindner pénzügyminiszter nyomására létrejött megállapodás után Habeck kényszeredett mosollyal üdvözölte a tervet, mondván, azok egyrészt illeszkednek az általa szorgalmazott megoldásba, másrészt több időt hagy a polgároknak a megoldás kivitelezésére.

Bár a zöldátállás és a nettó zéró klímapolitika összkoalíciós program Németországban, tény, hogy a lebonyolításban a Zöldek vállalják a főszerepet.

Habeck feszített, kompromisszumot nem tűrő és helyenként valóban erőszakosnak tűnő tempója azonban – amely országszerte felháborodást vált ki – óvatosságra kényszeríti a másik két kormánypártot,

amelyek egyszerre kerülnek kínos és kényelmes helyzetbe: Habeck problémája az ő gondjuk is, másfelől hirtelen irányváltással a Zöldek nyakába tudják varrni az összes felelősséget, így egy-egy népszerűtlen intézkedésnek nem ők, hanem a gazdasági miniszter és pártja isszák meg a levét – amit a népszerűségi mutatók fényesen igazolnak.

A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
Fotó: MTI/EPA/Action Press pool/Christian Marquardt