Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása

1989, 1991 – két évszám, amely addig soha nem látott jelentőséget kapott és visszavonhatatlanul bevonult a történelemkönyvekbe.

1989. november 9-én leomlott a több évtizedes hidegháborús megosztottság emblematikus jelképeként számontartott berlini fal, 1991. december 26-án pedig felbomlott a Szovjetunió, amellyel végérvényesen befejeződött az – első – hidegháború. Az örömmámor, a jövőbe vetett optimizmus közepette szerte Európában a kormányok fokozatosan építették le a hadseregeiket és szüntették meg az általános hadkötelezettséget. Nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt 20 évben – ha nem korábban – az „öreg kontinens” legtöbb országában eltörölték a kötelező katonai szolgálatot.

Európa és benne Magyarország

Hazánkban nem tervezik a kötelező sorkatonai szolgálat újbóli bevezetését, hiszen az önkéntes tartalékos rendszerben lévők automatikusan behívhatók, létszámban pedig elérik a hivatásos seregben lévő katonák számát. 

Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy Magyarország nem lenne elkötelezett a védelem, illetve a védelmi fejlesztések mellett, sőt: 

Hazánk elkötelezett, hogy védelmi kiadásai elérjék a NATO által megkövetelt 2 százalékot a GDP arányában. Az elmúlt években nagy lendülettel folyt a haderő modernizálása. A Zrínyi 2026 program keretében jelentős haderőfejlesztés zajlik itthon, amellyel az európai hadiiparba is beágyazódunk. Eredetileg 2024-re vállalta Magyarország, hogy eléri a 2 százalékos célt, de Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter elmondta, hogy a 2023-as költségvetésben a katonai kiadások már elérik a GDP-arányos 2 százalékot.

Összességében a helyzet a legtöbb európai országban ugyanaz: 

egykori eltörölték a kötelező sorkatonai szolgálatot, de az új kihívások, konfliktusok hatványozódásával a legtöbb kormány fontolóra vette annak újbóli bevezetését valamilyen formában. 

A 29 NATO-tagállam közül 1993 óta – Törökországot is beleértve, az Egyesült Államok és Kanada nélkül – csak hat országban maradt fenn a kötelező katonai szolgálat. Az orosz–ukrán háború kitörését követően több állam fontolóra vette, hogy visszaállítsa-e azt, és növelje-e a védelmi költségvetését.

A NATO-tagállamoknál maradva érdemes megjegyezni, hogy az Egyesült Királyságnak, az Egyesült Államoknak és Kanadának 50 éve – vagy még régebb óta – kizárólag hivatásos hadserege van.

Ukrajna és Litvánia

Röviddel a Krím 2014-es annektálása után Ukrajna újra bevezette a 18–26 éves férfiak számára a kötelező katonai szolgálatot. 

Litvánia 2015-ben követte ezt a példát a 18 és 25 év közötti férfiakkal. Miután Oroszország megkezdte Ukrajna teljes körű invázióját, az ottani kormány törvényt hozott, amely minden 18 és 60 év közötti, fizikailag alkalmas férfit potenciálisan hadkötelesnek nyilvánított. Habár hivatalosan Ukrajnát nem hagyhatják el a hadköteles korú férfiak, van néhány kivétel: külföldre utazhatnak az exportérdekeltségű vállalatok férfi vezetői, de előtte letétbe kell helyezniük 200 ezer hrivnyát (2,2 millió forint). A most szolgálatban lévő állományról egymásnak ellentmondó információk olvashatók, így nehéz pontosan meghatározni a létszámot. Tavaly májusban Alekszej Reznikov védelmi miniszter a The Timesnak adott interjújában azt mondta, hogy egymillió katonát gyűjtöttek össze Zelenszkij utasítására, ezen belül 700 ezren vannak a fegyveres erők, de a nemzetőrséggel, a rendőrséggel és a határőrséggel együtt elérik az egymilliót. A Statista viszont készített ezzel kapcsolatban egy összehasonlítást, amely szerint 2023-ban a teljes becsült katonai személyzet csupán félmillió volt.

Lettország

A balti állam Észtország és az új tag Finnország mellett egyike annak a három NATO-tagállamnak, amely Oroszországgal határos. Lettország azt tervezi, hogy újra bevezeti a kötelező katonai szolgálatot, amelyet a másik kettő soha nem törölt el.

Jövőre minden 18 és 27 év közötti férfinak 11 hónapos katonai kiképzésen kell részt vennie, és 2028-tól évente 7500 embert fognak behívni. A NATO szerint ez megfelel az ország hivatásos katonáinak 2022-es teljes létszámával.

Románia

A kötelező katonai szolgálat újbóli bevezetésére tett első kísérlet 2015-ben kudarcot vallott, de Nicolae Ciuca román miniszterelnök, egyben nyugalmazott tábornok tavaly tavasszal ismét kiállt mellette. Egy tavaly bemutatott törvénytervezetben a védelmi minisztérium támogatta azt a javaslatot, hogy általános mozgósítás esetén minden külföldön élő, hadköteles korú románnak 15 napon belül jelentkeznie kell katonai szolgálatra.

Hollandia és Svédország

A holland hadseregből jelenleg nagyjából 9000 ember hiányzik, és a kormány azt fontolgatja, hogy a létszámot a kötelező katonai szolgálat bevezetése révén növeli, ahogyan Svédországban is teszik ezt 2018 óta. Az egyik védelmi szóvivő nyilatkozata szerint azonban jelenleg nincs konkrét tervük a hadkötelezettség visszaállításáról, de információkat gyűjtenek arról, hogy mit tesznek más államok, köztük Svédország.

Skandinávia legnagyobb országa 2010-ben eltörölte a kötelező katonai szolgálatot, de újra bevezette – 2018-ban –, mert nem jelentkezett elég önkéntes. Most minden 18 évesnek jelentkeznie kell, de a tényleges katonai szolgálatra csak kis hányadukat toborozzák, csakúgy, mint Norvégiában.

Norvégia és Dánia

Norvégiában 2016-tól minden 18 éves fiatalnak – férfiaknak és nőknek egyaránt – jelentkeznie kell katonai szolgálatra. Az évi 60 ezer jelentkezőből azonban csak mintegy 9000-et hívnak be 19 hónapos szolgálatra. Hivatalos források szerint a szigorú kiválasztási folyamat miatt a skandináv országban a katonai szolgálat hasonló presztízsnek örvend, mint a felsőfokú végzettség.

Ehhez hasonlóan Dániában is kötelező a katonai szolgálat, de van elég önkéntes a kereslet kielégítésére.

Franciaország

Franciaországban jelenleg a kötelező katonai szolgálat „könnyebb” formájának bevezetéséről folyik vita. Emmanuel Macron elnök 2019-ben vezette be az úgynevezett egyetemes nemzeti szolgálatot, amely lehetővé teszi a fiatalok számára, hogy egy hónapig önkéntesként szolgálják a hazájukat. A kormány most azt fontolgatja, hogy ezt minden 15-17 éves francia állampolgár számára kötelezővé teszi.

Németország

Még 2011-ben függesztették fel a sorkatonai szolgálatot azzal, hogy azt újra be lehet vezetni, ha a Bundestag úgy ítéli meg, hogy Németországnak a Grundgesetzben foglaltak szerint szüksége van a védelemre.

Az orosz–ukrán háború kirobbanása óta a politikai diskurzus tárgya a kötelező sorkatonai szolgálat visszaállítása, de Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár elutasította védelmi minisztere, Boris Pistorius javaslatát az újbóli bevezetéséről. Viszont a kérdés annyira aktuális Németországban, hogy a politikai spektrum csaknem minden részéről érkeztek felhívások arra vonatkozóan, hogy erről országos vitát folytassanak.

A Bundestag hadseregért felelős biztosa, Eva Högl, aki Scholzhoz és Pistoriushoz hasonlóan a kormányzó szociáldemokratákhoz tartozik, nemrégiben azt javasolta, hogy tárgyaljanak egy kötelező katonai vagy polgári egyéves szolgálat bevezetésének lehetőségéről. Azt is javasolta, hogy a hadsereg tagjainak az iskolákban kellene beszélniük a munkájukról.

Összegezve a fent említetteket, kétségtelen, hogy számos európai országban az új kihívások, illetve fenyegetések közepette felmerült a hidegháború idejéből jól ismert általános hadkötelezettség visszaállítása. Az is kiderült, hogy erre szerte Európában vannak konkrét kezdeményezések, de ezek gyakorlati megvalósítása nem valószínű. Ezt jól szemlélteti a német példa: habár a védelmi miniszter javasolta a hadkötelezettség visszaállítását, a kancellár azt visszautasította. Sokkal inkább egy kifelé mutogatásról van szó.

Azzal, hogy az egyes pártok beemelik a témát a politikai diskurzusba, csupán politikai hasznot szeretnének húzni belőle, megszólítva ezzel az eddig számukra elérhetetlen társadalmi rétegeket. Az olyan országokban, amelyek földrajzi közelségükből adódóan közvetlenül ki vannak téve az orosz fenyegetésnek (Svédország és Finnország), már eddig is kötelező volt a szolgálat, ráadásul ez idáig nem voltak a NATO védőernyője alatt (Svédország egyelőre ma sincs). A többi európai állam, ahol jó ideje nincs kötelező katonai szolgálat, nem releváns az, hogy a jövőben elmozdulna ebbe az irányba, hiszen szívesebben hagyatkozik a NATO-ra ebben a tekintetben. A politikai racionalitást követve politikai haszonszerzés céljából viszont érdemes beemelni a diskurzusba ezt a témát, ennek lehetünk szemtanúi jelenleg az öreg kontinens jó néhány országában.

Borítókép: 123rf