Senki sem tudja teljes bizonyossággal megmondani azt, hogy a gázai háború, valamint a ciszjordániai és a libanoni határon zajló összetűzések milyen hatással lesznek a zsidó államra – állapította meg David E. Rosenberg, a Ha’Aretz izraeli napilap munkatársa az amerikai Foreign Policy külpolitikai folyóiratnak írt cikkében. De már ma is biztosra vehető, hogy a háború egy húsz éve tartó béke és (izraeli mércével mérve) jólét korszakának a végét jelenti. Emellett azt is, hogy az ország visszatér egy militarizáltabb államhoz és társadalomhoz, amely a zsidó állam fennállásának első fél évszázadát jellemezte. 

Immár a civilek nagy része is automata fegyverrel jár 

Az elkövetkező évek Izraelje ha nem is örökre, de nagyon más lesz. A kívülállók számára, akiknek az országról alkotott képük nagyrészt akkor alakul ki, amikor az állam háborút folytat és emiatt a címlapokon szerepel, valószínűtlennek tűnik az a gondolat, hogy az ország még militarizáltabbá válhat. Ám David Rosenberg állítása szerint ez nagyon is előfordulhat. 

Az elmúlt két évtizedben Izrael nem kevesebb mint öt háborút vívott, és akkor még ott volt egy hosszabb árnyékháború Iránnal.  

A nemzeti össztermékhez viszonyított védelmi kiadása a legmagasabbak között van a világon. A fiatal férfiak mintegy 69 és a fiatal nők 56 százaléka (nem számítva az ultraortodoxokat és az izraeli arabokat, akik ez alól kivételt élveznek) minden évben tartalékos katonai szolgálatot teljesít. Az utcák és a bevásárlóközpontok tele vannak egyenruhás katonákkal, és a civilek nagy része automata fegyverrel jár. 

Az elkövetkező hónapokban, ha nem években az izraeli gazdaságra nehéz időszak vár, még akkor is, ha a Hamásszal folytatott harcok esetleg hamarosan véget érnek. Október 7-e előtt azonban az izraeliek alapvetően maguk mögött hagyták az örökös háborús állapotot, amit szüleik és nagyszüleik természetesnek vettek – szögezte le a szerző. Azok a háborúk, amelyeket Izrael vívott, rövidek voltak. Alig okoztak kárt a gazdaságban vagy az infrastruktúrában, az áldozatok száma pedig csekély volt. 

Megoldatlan palesztin kérdés 

A palesztin kérdés továbbra is megoldatlan maradt, de ennek egyre kevésbé volt jelentősége. Nem voltak komoly erőfeszítések a tárgyalások újraindítására, ehelyett inkább a konfliktus „zsugorításáról” beszéltek, az izraeli uralom alatt élő palesztinok életkörülményeinek javításával, anélkül, hogy államot adnának nekik – vélte az izraeli író-újságíró. Ráadásul az izraeli „gyarmatosítás” Ciszjordániában gőzerővel folyt, aztán október 7-én hirtelen a világ a feje tetejére állt. 

Mindez nem volt teljesen illuzórikus. A 2020-as ábrahámi megállapodás normalizálta a zsidó állam kapcsolatait az Egyesült Arab Emírségekkel és három másik arab orsztággal, Bahreinnel, Szudánnal, valamint Marokkóval. Október 7. előtt úgy tűnt, hogy Szaúd-Arábia is hasonló megállapodás felé közeledik. Izrael olyan regionális gazdasági kezdeményezésekbe fogott, mint az India, Izrael, az Egyesült Arab Emírségek és az Egyesült Államok által létrehozott I2U2 csoport, a Ciprus, Egyiptom, Franciaország, Görögország, Izrael, Olaszország, Jordánia és Palesztina alkotta Kelet-Mediterrán Gázfórum.  

Az izraeli hadseregre gyakorolt hatás 

Ebbe a körbe tartozik az India–Közel-Kelet–Európa gazdasági folyosó, amelyet alig néhány héttel október 7-e előtt mutattak be. Izraelben és az Öböl mentén egy új Közel-Keletről – amely kevésbé a konfliktusra, inkább a gazdasági fejlődésre összpontosít – szóló beszédek nem tűntek a valóságtól elrugaszkodottnak. 

Mindez közvetlen hatással volt az ottani hadseregre. A védelmi kiadások az 1991-es, az oslói megállapodások előestéjén a GDP 15,6 százalékáról 2022-re fokozatosan 4,5 százalékra csökkentek – ami globális összehasonlításban még mindig magas. A védelem nemcsak az izraeliek pénztárcáját, hanem az idejüket is kevésbé terhelte: a Jeruzsálemi Stratégiai és Biztonsági Intézet szerint  

a tartalékosok által a hadseregben töltött napok száma az 1985-ös tízmillióról 2000-re négy-, majd 2018-ra pedig mindössze kétmillióra csökkent.  

A nem ultraortodox fiatalok aránya, akik felmentést kaptak a sorkatonai szolgálat alól, egyre magasabbra szökött. A kötelező sorozás – az ország társadalmi szerződésének alapvető pontja – támogatottsága 2021-ben 50 százalék alá esett az Izraeli Demokrácia Intézet felmérése szerint, ami jelentős változás az ott élők hozzáállásában – állapította meg Rosenberg. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) az elrettentés terén egyre inkább a technológiára és a légierőre támaszkodott, nem pedig a tankokra és a gyalogságra. 

Hatalmas gazdasági felhajtóerő 

A csökkentett katonai teher és a növekvő érzés, az, hogy Izrael biztonságban van, és könnyen talpra tud állni az időszakos háborúkból, hatalmas lendületet adott a gazdaságnak. Valójában a védelmi terhek azért csökkentek ilyen mértékben, mert a gazdaság sokkal gyorsabban növekedett, mint a katonai kiadások mértéke.  

Az október 7. előtti harminc esztendő az „induló nemzet” időszaka volt. Izrael figyelemre méltó lendülettel vette át a szilícium-völgyi startupmodellt, és globális csúcstechnológiai óriásvállalatokat hozott létre. Az ágazat rengeteg jól fizetett munkahelyet teremtett, több milliárd dollárnyi külföldi befektetést vonzott és példátlan kereskedelmi többletet eredményezett. A jólét az egész társadalomra kiterjedt, és lehetővé tette a kormány számára, hogy az adókat az OECD-országok, a legfejlettebb államok átlaga alatti szintre csökkentse. 

Más lesz az összkép 

A gázai háború költségeinek a fedezésére a védelmi kiadások az idén közel 80 százalékkal (az amerikai segélyt is beleszámítva), azaz 70 milliárd sékellel (mintegy 19 milliárd dollár) emelkednek. Ez a szám továbbra is vita tárgya, de még az általában takarékoskodó pénzügyminisztérium is elfogadja, hogy a katonai költségvetésnek évente legalább 20 milliárd sékellel kell nőnie. A háború január elejéig már mintegy 217 milliárd sékelbe, átszámítva 58,5 milliárd dollárba került. 

Ennek kifizetésére a kormány úgy döntött, hogy más kiadásokat csökkent, és az idei költségvetési hiányt a GDP 6,6 százalékára növeli. Ha a katonai kiadások a következő években is magas szinten maradnak, Izraelnek meg kell fordítania az adócsökkentés hosszú távú trendjét, azaz adót kell emelnie. 

A katonai kiadások erőteljes növelése elkerülhetetlen, még akkor is, ha a Hamásszal folytatott konfliktus a következő hetekben lecseng vagy kisebb intenzitású háborúba megy át. Az október 7-i támadás megtanította a hadseregnek, hogy a technológiának megvannak a maga korlátai. Például a Hamász tömeges támadásával könnyedén legyűrte a gázai határ mentén lévő védelmi rendszereket.  

Ebből az következik, hogy semmi sem helyettesítheti a katonák jelenlétét.  

A sorkatonai szolgálatot a jelenlegi két év és nyolc hónapról három évre hosszabbítják meg, és a tartalékosokat sokkal gyakrabban fogják behívni. Az elmúlt hetekben Gázából hazaküldött tartalékosok közül sokaknak azt mondták, hogy hamarosan újra behívják őket. 

Elkerülhetetlen változások 

Maga a háború egy másik fontos leckét is megtanított az izraeli döntéshozóknak, nevezetesen azt, hogy a jövőbeni konfliktusok hosszadalmasak lesznek, és elképesztő ütemben emésztik fel a lőszert – ezt a tanulságot vonta le az eddigi harcokból az izraeli szerző. Az amerikai légi szállítmány nélkül a zsidó államnak nem lett volna elegendő lőszere a gázai offenzíva fenntartásához, mert nincs meg a hazai gyártási kapacitása.  

Izraelnek most bizonyos mértékig le kell mondania a védelmi elektronika fejlesztéséről és a kiberhadviselésre való összpontosításáról, hogy több bombát és lőszert gyárthasson, valamint több pénzt költsön ezeknek a fegyverkészleteknek a felhalmozására. Benjamin Netanjáhú miniszterelnök azt mondta, hogy a kabinetnek jóvá kell hagynia egy olyan döntést, amely Izrael hadiiparának nagymértékű bővítésére irányul – idézte az újságíró. 

Ezek a változások elkerülhetetlenül visszahatnak majd a gazdaságra. A magasabb adók természetesen visszatartják a vállalkozások fejlődését és növekedését, végső soron pedig a gazdasági bővülést. Izraelnek hosszú évek óta szokatlanul erős a hitelminősítése, köszönhetően a stabil államháztartásának, de egy kevésbé biztonságos és védett nemzetbiztonsági környezet elgondolkodtatja a globális befektetőket, hogy pénzt fektessenek be a zsidó államba. Az Izrael–Hamász háború alatt a Standard & Poor’s, a Moody’s és a Fitch negatívra rontotta az ország adóskilátásait. 

Vége a startupok aranykorának  

A feszültebb biztonsági környezet mélyreható következményekkel jár az izraeli startupszektorra. A csúcstechnológiai ágazat az elmúlt években fénysebességgel fejlődött, a héber állam kiemelkedő helyet biztosított magának a startupnemzetek között. Ez a szektor azonban különösen nagy mértékben függ a biztonsági helyzet alakulásától – magyarázta Rosenberg. E cégek tőkéjének több mint a fele külföldi befektetőktől származik, főleg Amerikából érkezik a pénz. 

Ez a szegmens jelentősen támaszkodik a túlnyomórészt fiatal és férfi munkaerőre, amely most több katonai szolgálatot fog teljesíteni. Ám ez elől a mérnökök és a vállalkozók könnyen külföldre távozhatnak, amint egyre kedvezőtlenebbnek találják az ottani körülményeket.  

A biztonsági aggályok az izraeli vállalkozások híres rugalmasságát is megviselhetik – azt a képességüket, hogy megbirkózzanak a terror-, valamint rakétatámadásokkal, és teljesítsék a vásárlói megrendeléseket. Ez a rugalmasság legalábbis részben azon az uralkodó bizalmon alapult, hogy Izrael jól védett, és lassan, de biztosan halad egy békésebb korszak felé, amely együtt jár a regionális elfogadással. Most egyre több jel mutat arra, és ezt az ott élők jól látják – összegezte cikkét az elemző –, hogy az ország az ellenkező irányba halad. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock