A gazdasági növekedés hosszabb távú fenntartásáról beszélt Cao Ho-ping (Cao Heping), a Pekingi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának professzora, aki szerint ezt újfajta „minőségi termelékenységgel” lehetne elérni, amelyet elsősorban az innováció jellemez. A minőségi termelékenység az új jelszó a kínai gazdaságpolitikában, amit szerinte szolgálhat az utóbbi években kiépült fejlett infrastruktúra, a digitalizáció fejlesztése, ez pedig segítheti az új ipari csoportok, valamint termelőerők megjelenését az ottani gazdaságban.  

Tavaly szeptemberben Hszi Csin-ping elnök az egyik belföldi útja során hirdette meg a minőségi termelékenység jelszót. A professzor szerint ez az innovatív technológia által vezérelt termelékenységgel érhető el. A digitális technológia, a fejlett számítástechnikai teljesítmény és az ipari kapcsolatok által támogatott új infrastruktúrák, valamint az ezekre épülő platformalkalmazások együttesen alkotják az új minőségi termelési kapacitást, amely eltér a „nagy műhely–futószalag modularitásától”. 

Az infrastruktúra fejlesztése az ipari fejlődés előfeltétele, ami lehetővé teszi az elsődleges, másodlagos és harmadlagos ipari klaszterek kialakulását. Ezekkel új termelőkapacitások jönnek létre, amelyek biztosítják az új minőségi termelékenységet. Ebben a fajta termelőkapacitásban a munkavállalók, a szerszámok és a termelési tárgyak, mint a termelés fő tényezői, termelőerőt alkotva integrálódnak. 

Kína eddigi gazdasági modellje kifulladt, az extenzív növekedési lehetőségek beszűkültek. Egyrészről az erőforrások beszerzése is nehézzé válik, másrészről a világgazdaság bővülési üteme sem teszi lehetővé az elmúlt évtizedekben megszokott GDP-növekedési ütemet egy exportvezérelt gazdaságban. Ilyen helyzetben természetes, hogy az ottania gazdaság át tudna állni egy más típusú növekedésre. A Cao Ho-ping által felvázolt terv egy intenzív növekedést vázol fel, ahol a kínai vállalatok, kihasználva a legújabb technológiákat és a meglévő adottságokat, hatékonyabbá tennék a termelést. Magyarán szólva nem a „több terméket több helyre értékesíteni” állna a gazdaságpolitika fókuszában, hanem a költségek leszorításával és a hatékonyság növelésével a magasabb értékű és versenyképes gyártás előtérbe helyezése. Ebben a tekintetben az ottani gazdaságpolitika célja semmiben nem tér el a nyugati országok stratégiájától. A gazdaságpolitika szinte mindenhol arra a problémára próbál megoldást találni, hogy a modern technológiákat (IoT, MI) hogyan tudja integrálni a gazdaság működésébe és kihozni belőle a lehető legnagyobb növekedési potenciált – fűzte hozzá Molnár Dániel, a Makronóm Intézet szenior makrogazdasági elemzője. 

A professzor a Guancha portál év végi rendezvényén beszédét az infrastruktúra fontosságával kezdte, visszaemlékezve az évtizedekkel ezelőtti kínai fejletlen viszonyokra. Akkoriban alapvető volt, hogy biztosítani kellett a „hét láncszem” infrastruktúráját: utakat, csatornázást, villanyt, gázt, telefont, üzemanyagot majd a széles sávú internetet. Ezenkívül a vállalkozásokban több ezer munkavállalóra van szükség, akiknek szintén meg voltak az igényeik. Ezek együttese adta a gazdasági infrastruktúrát. 

Az autópályák, majd a gyorsvasutak kiépítése tette lehetővé a vállalatok számára, hogy több gyárat létesítsenek különböző tartományokban, és azokon átnyúló csoportos társaságokat hozzanak létre. Mindezen infrastruktúrák, valamint a széles sávú hálózatok nélkül az országos vállalati elrendezés is lehetetlen lenne.  

Kínában 360 millió gazdasági egység van, amelyek közül körülbelül 280 milliónak van termelőkapacitása, ami úgy működik, „mint egy óriási gépezet, amelyben minden egyes vállalkozás olyan, mint egy csavar, a központi vállalkozás pedig olyan, mint egy csapágy, és mind-mind fontos szerepet játszik a Kínai Népköztársaság nemzeti gazdasági rendszerében”. 

Cao Ho-ping szerint az ázsiai ország 2016 óta kínálati oldali strukturális reformokat hajt végre. Ezt megelőzően több mint három évtizeden át főként keynesi aggregált keresletkezelési stratégiákat alkalmaztak. Minden egyes alkalommal, amikor az aggregált keresletmenedzsment révén elérték a gazdasági egyensúlyi szintet, az a termelési kapacitásra gyakorolt egyfajta nyomást. Így számos ciklus után már hatalmas és elviselhetetlen súly nehezedett a termelőkapacitásra.  

„Ezért 2016 után kínálati oldali strukturális reformokat kell végrehajtanunk, hogy kitakarítsuk a vállalatok »zsíros csavarjait«”, és új termelékenységet adjunk hozzá, hogy ismét teljes kapacitással működhessen a gazdaság. Ezen a ponton az új termelékenység kritikussá válik” – mondja. 

A professzor visszautal Walt Rostow amerikai közgazdász 1960-as évekbeli szakaszelméletére, amely szerint egy új nemzetgazdasági rendszer növekedésének öt szakasza van. A gazdasági növekedés szakaszai című művében az alábbi szakaszok szerepelnek: hagyományos társadalom, a felszállás előstádiuma, a felszállás, az érettségre való törekvés és a nagy tömegfogyasztás kora. A modell azt állította, hogy minden ország valahol ezen a lineáris spektrumon helyezkedik el, és a fejlődési folyamat minden egyes szakaszán felfelé halad.  
Szingapúr az egyik legjobb példa egy olyan államra, amely így növekedett, az elmélet kritikusai viszont felróják a nyugati modell iránti elfogultságát, illetve, hogy nem minden ország fejlődik ilyen lineárisan; néhány lépést kihagy, vagy más utakat választ. 

Az 1950-es években Kína gazdasági szerkezetének 90 százalékát a mezőgazdaság adta és csak 10 százalékát az ipar, azaz innen kellene levezetni a mai iparosodott társadalmat. A professzor szerint Rostow elméletei a gazdasági fellendülés szakaszairól most ismét alkalmazhatók a nagy gyártósorok moduláris termeléséből a digitális gazdaságba való jelenlegi átmenetük során. 

Hálózatok kiépülése 

Az 1980-as évek végétől az 1990-es évekig tartott a gyorsforgalmi utak építése, majd 1999-től a nagy sebességű vasutak gyors fejlődése. A hálózatok egymásra épülnek, ami időegységre vetítve nagy áteresztőképességet eredményez. 

Ezt követte az üvegszálas internet, amely akkoriban 285 millió asztali terminál összekapcsolását tette lehetővé főiskolákon és egyetemeken, bankokban, kormányoknál és kutatóintézetekben. Ahogy a hálózat sűrűbb lett, úgy a munkavállalók, a logisztika, a tőke és az információ áramlását biztosító háló is zökkenőmentesebbé és mozgékonyabbá vált. Minél rövidebb a késleltetési idő, annál simább lesz a nemzetgazdasági rendszer, amely lehetővé teszi a hatékony működést és irányítást. 

A mobilkommunikáció gyors fejlődésével a cellás bázisállomások közötti kommunikáció minősége fokozatosan megközelíti a vezetékes optikai szálakét, ami miatt az emberek szívesebben használják a mobil terminálokat, mint a helyhez kötötteket. 

Ma a világ lakossága körülbelül 8 milliárd fő, míg a kínai mobilhálózat 2,2 milliárd végberendezést fed le. A mobilkommunikáció támogatására 12 millió bázisállomásuk van. Elmondható, hogy a net az információs összeköttetés üvegszálas kapcsolatának korszakából a dolgok internetére (Internet of Things) vagy az ipari internet korszakába lépett át.  

Tavaly az Egyesült Államoknak 320 ezer bázisállomása volt, azaz a Kínában található több mint 200-szorosa az amerikainak. Tekintettel az 5G nagy áteresztőképességű, alacsony késleltetési idejű jellemzőire, az amerikaiak most azt mondják, hogy nem is az 5G-re, hanem közvetlenül a 6G-re mennének. Az 5G kihagyásával és közvetlenül a 6G-re való áttéréssel akarják elérni a felzárkózást. Csak a lemaradók választják a kanyarban való előzést, különben miért akarnának előre kerülni? – teszi fel a kérdést a professzor. 

A dolgok internetével kapcsolatban kiemeli a különböző érzékelők szerepét, amelyeknek az adatait a rendszer képes valós időben továbbítani egy fogadó eszközre, ami feltölti azokat mondjuk egy felhőben lévő szerverre. Így például, ha egy adott helyiségben 50 ezer érzékelő található, akkor már különféle, jóval összetettebb igények is megvalósulhatnak.  

Ennek az új infrastruktúrának az értéke a feldolgozóiparban és a logisztikai iparban nagyobb, mint a földé, ingatlané és a hagyományos infrastruktúráé.  

Az információátvitel iránti hatalmas kereslet miatt a hagyományos optikai szál és a mobilinternet elégtelen, így szükségszerűvé vált a műholdas net. Elon Musk a globális lefedettség elérése érdekében 42 ezer műhold felbocsátását tervezi. Bár kezdetben Kína is kételyeket fogalmazott meg ezzel a mennyiséggel kapcsolatban, a technológia fejlődésével a tavalyi év végén mégis úgy döntöttek, hogy erre a trendre reagálva 14 ezer műholdat tartalmazó hálózatot építenek ki. (A SpaceX 2023-ban 96 kilövéssel több mint 2500 műholdat bocsátott fel.) 

A régi hármas hálózat (rádió, televízió és kábelhálózatok) megbukik, amikor a műholdas internettel az új hármas egyesül. 

A professzor szerint mobilkommunikációs technológia fejlődésének történetében mérföldkövet jelentett a pápa 2005-ös beiktatása, amikor a téren összegyűlt 100 ezer néző szinte mindegyikének kezében volt egy-egy mobiltelefon. Abban az időben a mobilkommunikációs technológia a második generációról (2G) a harmadikra (3G) való áttérés időszakában volt, és a hálózatüzemeltetőknek biztosítaniuk kellett, hogy a hálózataik képesek legyenek kezelni a nagy mennyiségű adatforgalmat.   

Ez egy új korszak kezdetét jelentette, egy olyanét, amelyben az emberek nagy sebességű hálózatokon keresztül bármikor és bárhol kapcsolatba léphetnek a világgal. 

A műholdas internet fejlődésével tanúi lehettünk annak, hogy miképp változnak majd az emberek viselkedési szokásai. A mindenütt jelenlévő kapcsolat korszakában a mobiltelefon életünk nélkülözhetetlen részévé vált, nemcsak kommunikációs eszközként, hanem fontos terminálként, amelyen keresztül információt szerezhetünk, tranzakciókat bonyolíthatunk és intelligens otthoni eszközöket vezérelhetünk. A mobiltelefonon mint pontterminálon keresztül mindenki csatlakozik a hálózathoz, egy hatalmas információcsere-hálózatot alkotva. 

A pénzügyi szektorban a hagyományos banki szolgáltatásokat fokozatosan felváltják a mobilfizetések és az online banki szolgáltatások. Amikor ezeket tranzakcióra használjuk, az információ azonnal továbbítódik a bank szervereire, és a mobiltelefon a tranzakció termináljává válik.  

Ugyanez történik a forgalomfigyelés területén is, ahol a közlekedési hivatal a különböző kereszteződésekbe telepített szondákon keresztül gyűjti a forgalomáramlási adatokat, amelyek szintén az információgyűjtés termináljainak tekinthetők. 

Ha ezeket a terminálokat bizonyos logika és igények szerint kombináljuk, akkor egy vállalati információkezelő rendszer alakítható ki. Egy logisztikai vállalat például forrásterminálokat (pl. a rakományon lévő érzékelőket), pontterminálokat (pl. a járművezetők mobiltelefonjait), oldalterminálokat (pl. a járműbe épített GPS-eket) és információs forrásokat (pl. logisztikai menedzsmentszoftvereket) használhat a rakományszállítás folyamatának nyomon követésére és kezelésére. 

A digitális infrastruktúra-hálózatoknak különböző szinteken eltérő típusai alakulnak ki. Az első csoportba osztja a személyes használatra szánt eszközöket és alkalmazásokat, a másodikba a vállalkozáson vagy szervezeten belüli hálózatba kapcsolt rendszereket és a harmadikba a szélesebb körű társadalmi infrastruktúra-hálózatok csoportját.  

Ha a hálózatok ezen különböző szintjeit összekapcsoljuk, egy összetettebb és erősebb digitális infrastruktúra-hálózat jön létre. A digitális infrastruktúra fejlődésével az utak, vasutak, kikötők, hidak és víztározók olyan digitális korszerűsítésen mennek keresztül, mint korábban a hagyományos modellekről a modern digitalizációra való áttérés. 

Ipari klaszterek 

A professzor az új infrastruktúrából származó elsődleges ipari klaszternek gondolja a fejlett számítási teljesítmény- és számítástechnikai iparágat, amely olyan ipari kapcsolatokat foglal magában, mint a beszerzés, a tárolás, az átvitel, a számítás, az értékesítés, a menedzsment, a forgalom, a központosítás és a felhasználás.  

Az adatgyűjtés, a tárolás, az átvitel és a számítás könnyen érthető. Korábban a konténerek forradalmasították az ömlesztett rakományok szállítását. Ma már az „ömlesztett” számozástól a csomagolás, a továbbítás és az értékesítés adatszabványosításáig megyünk keresztül.  

A menedzsment már nem az ipar be- és kilépésének hagyományos adminisztratív irányítását jelenti, hanem a kulcsfontosságú közös technológiák kezelését és szabványosítását. Az adatok és a számítási teljesítmény földrajzilag nincs mindig egyenletesen elosztva, így biztosítani kell az adatok áramlását. A központ felső szintű számítási rendszere hatékony adatfeldolgozási módszert biztosít, lehetővé téve az alkalmazásplatform hatékony működését az egyes egységeknél. Ezek alkotják a digitális gazdaság sarokkövét, adatot és technikai támogatást nyújtanak a magasabb szintű ipari fejlődéshez. 

A digitális infrastruktúra másodlagos származékos iparágai közé sorolja az adatok engedélyezését, megerősítését, a biztonságot, a visszavásárlást, a behajtást, a letétbe helyezést, a jog és a könyvelés területét, a digitális intelligenciát a gépgyártásban, valamint a hozzá kapcsolódó berendezési tárgyakat. Ennek következő lépcsőfoka az emberi és a mesterséges intelligencia kombinációja, a ChatGPT, a Metaverse, az AGI, amelyek mind az emberi észlelés, mind a munkaképesség jelentős fejlesztését jelentik.  

Az ezt követő lépés pedig a humanoid robot lesz. 

A professzor szerint Kína gazdasága eljutott erre a pontra, és a jövő nem a stagnálásé és a hanyatlásé lesz, ahogy azt sok nyugati hang mondta a tavalyi év második felében. Úgy véli, átmennek az akadályokon, és a termelékenység új minősége még sokáig az 5-10 százalékos tartományban fogja tartani a növekedési rátájukat, és ha egy kicsit jobban teljesítenek, akkor a két számjegyű növekedés is meglehet. 

(Forrás: Guancha)