Az Egyesült Államok veszélyezteti Európa energiabiztonságát 

Szerző: | 2024. február. 19. | Geopolitika, Kiemelt, Zöldenergia

Az orosz–ukrán háború és a kivetett szankciók abban legalább eredményesek voltak, hogy nyolc év alatt az USA a világ vezető LNG-exportőrévé vált. Európa csupán annyit ért el ezzel, hogy az orosz függőséget amerikaira cserélte. Az amerikai LNG-nek való kitettség úgy tűnik, máris megbosszulja magát: a Fehér Ház január 26-án bejelentette, hogy felfüggeszti az új LNG-exportengedélyek kiadását. Európa veszített egy partnert és „nyert” egy hűbérurat. Az EU számára a zöldenergia arányának gyors növelése enyhíthetné ezt a függőséget, de csak hosszabb távon. 

Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

Január 26-án egész Európa felhördült, mikor a Fehér Ház bejelentette, hogy ideiglenesen felfüggeszti a cseppfolyósított földgáz (LNG) új – azaz a folyamatban lévő és a jövőbeli – exportengedélyeit azokba az országokba, amelyek nem szerepelnek a szabadkereskedelmi egyezményekben. Az európai fájdalmas felkiáltás oka, hogy az öreg kontinensnek továbbra is hatalmas az energetikai kitettsége: az orosz–ukrán háború után Európa levágta magát az olcsó energiában és nyersanyagokban úszkáló Oroszországról, így a kieső tranzitot döntően amerikai LNG-vel pótolták. A Biden-adminisztráció döntése ugyan nem érinti a jelenlegi exportot, de mindenképp aggodalomra ad okot Európának még úgy is, hogy az USA hangsúlyozta: a döntés ideiglenes. Mindazonáltal a felfüggesztés éreztetni fogja a hatását a piacokon, a geopolitikában és a bilaterális kapcsolatokban is. 

Ha visszatekintünk a 2023-as évre, akkor azt láthatjuk, hogy olyasvalami történt, ami eddig nem: az LNG-piacon az USA állt a dobogó legfelső fokára, megelőzve a korábban előtte járó két hatalmas LNG-exportőrt: Ausztráliát és Katart. Ez a három ország összességében a globális LNG-ellátás mintegy 60 százalékát fedi le. A tavalyi évet azzal rúgta be az USA ezen a piacon, hogy mintegy 90 millió tonna LNG-t pumpált a piacra, amivel végül is Washington célt ért: a globális energiabiztonságban immár megkerülhetetlenné vált. Mint azt tudjuk, a Fehér Ház döntése nem érinti a már folyamatban lévő projekteket, amelyek már exportengedélyt kaptak, így nagy eséllyel ezek a projektek növekedést fognak eredményezni. A tervek szerint 2028-ra befejeződnek a texasi és a louisianai, projektek amitől a jelenlegi LNG-exportkapacitás duplázódását várják. Ezzel Washington kisajátítaná magának a világelsőséget mint vezető LNG-exportőr. 

Az energiapiac 2022. február 24-ét követően alapjaiban változott meg: Európa több szankciós csomaggal sújtotta Oroszországot, amely elsősorban az energiahordozókra és az ásványi anyagokra fókuszált: ezzel a kontinens levágta magát az olcsó orosz energiáról, és kétségbeesetten keresett alternatív gázforrásokat. Ebben az amerikai LNG döntő szerepet kapott. Az USA mint Európa szövetségese vagy hűbérura (kinek hogy tetszik) nem gondolkodott sokat azon, hogy kapva régi barátja szorult helyzetén, a korábbinál jóval nagyobb arányban – és az orosz energiához mérten egyébként méregdrágán – exportáljon LNG-t az öreg kontinensre. Ennek a „brománcnak” az apropóján az USA és az EU létrehozott egy energiabiztonsággal foglalkozó munkacsoportot, hogy segítsen csökkenteni utóbbi orosz energiától való függőségét, diverzifikálja az unió gázellátását és felgyorsítsa az importált fosszilis tüzelőanyagokról való európai átállást. A demokrata adminisztráció még 2022 márciusában tett ígéretet arra, hogy abban az évben legalább 15 milliárd köbméternek megfelelő LNG-t biztosít Európának. Ezt követően az Európai Bizottság megállapodott abban, hogy együttműködik a tagállamokkal annak érdekében, hogy legalább 2030-ig stabil, körülbelül évi 50 milliárd köbméter további amerikai LNG iránti keresletet biztosítson. A történet szépsége „érdekes” módon, hogy a 2022-re és a 2023-ra kitűzött célt is meghaladta az Európába irányuló LNG-export: elérte az 56elérve az 56, illetve a 63 milliárd köbmétert. Így jutottunk el addig a helyzetig, hogy Európa LNG-import tekintetében 50 százalékban az USA-ra támaszkodik. Ennek fényében lehet vitatkozni arról, hogy ki kinek a vazallusa vagy hűbérura és arról, hogy Európát mennyiben kezelik egyenrangú partnerként a tengerentúlról. 

 

A szankciók érintették a földgáz- és kőolajpiacot is, viszont a korlátozó intézkedések nem terjedtek ki az orosz LNG-re, csupán a vezetékes gáz szállítására, így fordulhatott elő, hogy Európa az USA után Oroszországból importálta a legtöbb LNG-t. A legfőbb vásárlók között említhetjük a gázvezeték-összeköttetésekkel rendelkező európai országokat, mint Franciaország, Spanyolország vagy éppen Belgium. Innen ment az orosz LNG az európai piacokra, így lényegében az történt, hogy az orosz LNG-vásárlásokkal mintegy kompenzálták a kiesett vezetékes orosz gázt: csak ez így jóval drágább megoldás.   

Így tehát a teljes képhez hozzátartozik, hogy nemcsak az amerikai LNG volt Európa segítségére, amikor levágták magukat Oroszországról, hanem a norvég vezetéken keresztül érkező gáz is. A szerencse annyiban kontinensünk mellett állt, hogy a tél viszonylag enyhe volt, és ez mérsékelte az aggodalmakat Európában. A szankciók ellenére az európai gázellátás mintegy 20 százaléka továbbra is orosz importból származik, viszont aggasztó, hogy Ukrajna utolsó, Oroszországból érkező tranzitmennyiségekre vonatkozó szerződése az idei évben lejár: az európai kormányok nem tervezik a gázbehozatal megújítását Oroszországból, hiszen az EU teljes mértékben szeretne leválni Moszkváról. Különösen ennek fényében ad aggodalomra okot, hogy az USA ideiglenesen felfüggesztette az új exportengedélyeket, nem beszélve arról, hogy 2030 után a tengerentúlról még szűkösebb készletekre számíthat az öreg kontinens. 

A Biden-adminisztráció a döntést azzal indokolta, hogy Európa, amely a megújuló energiaforrásokba és a villamos energiába való beruházásokkal igyekszik csökkenteni a gázimportot, rövid távú vásárlások révén elegendő ellátást tudott biztosítani, sőt a 2030 utáni további LNG-exportkapacitásnak – a békével számolva – egyébként is korlátozott geopolitikai értéke lesz. 

Más régiók központibb szerepet játszanak a hosszú távú kilátások szempontjából. A 2030 utáni LNG-kereslet növekedése nem Európából, hanem Ázsiából fog származni, és az Egyesült Államok ázsiai szövetségesei és kereskedelmi partnerei aggódnak az USA hosszú távú ellátási korlátozására utaló jelek miatt. A jelenlegi és az építés alatt álló LNG-projekteknek ebben az évtizedben a kereslet nagy részét ki kell elégíteniük, de az ázsiai kereslet növekedésével további projektekre lehet szükség a meglévő szállítók csökkenésének ellensúlyozására. 

 

Mindez az ellátásbiztonság szempontjából aggályos az ázsiai LNG-vásárlók számára. Ausztrália a régió meghatározó szállítója, de a hazai ellátási korlátok miatt saját exportellenőrzést vezethet be. Az északkelet-ázsiai vevők régóta vásárolnak földgázt Indonéziából, Malajziából és Bruneiből, de a készletek fogynak. Az ázsiai vevők korábban az orosz LNG-t potenciális beszerzési forrásnak tekintették, mivel közel van, és nincsenek tengeri útvonalakat elszorító pontok, de a szankciók ezt zárójelbe tették. Katar és más közel-keleti országok már most is a Japánba irányuló import 15 százalékát, Dél-Korea ellátásának több mint 21 százalékát adják, és a Közel-Keletről származik Japán nyersolajimportjának több mint 90, Dél-Koreáénak a 60 százaléka. További amerikai mennyiségek nélkül az ázsiai LNG-vásárlók korlátozott lehetőségekkel szembesülnek. 

 

Az amerikai LNG geopolitikai jelentősége 

Az amerikai LNG-ágazat több olyan tényezővel rendelkezik, amelyek növelik geopolitikai és piaci jelentőségét. Az ottani cseppfolyósított földgáz jelentős mennyiséggel növeli a globális piacot és csökkenti a világ más forrásaiból származó ellátási kockázatokat. Az amerikai LNG segít a szövetségeseknek megbirkózni a más szénhidrogén-exportőrökkel szembeni energiaszankciókkal. 

Az amerikai LNG-mennyiségek gyorsan nőttek, amikor a piacnak új készletekre volt szüksége. Tavaly az Egyesült Államok a világ legnagyobb LNG-exportőrévé vált, miután a Freeport LNG működése helyreállt, és a Calcasieu Passt üzembe helyezték. A tengerentúli export növekedése segített az európai vevőknek elkerülni egy sokkal rosszabb forgatókönyvet. A 2021-es és 2022-es áremelkedéseket és volatilitást követően a globális LNG-piac az elmúlt hónapokban lehűlt. Mivel a cseppfolyósító létesítmények kihasználtsága továbbra is meglehetősen magas, a váratlan leállások vagy a hirtelen keresletnövekedés gyorsan megváltoztathatja a helyzetet. 

 

Európa számára a Közel-Keletről és Ausztráliából érkező szállítmányok a Perzsa-öblön és a Szuezi-csatornán keresztül érkeznek. Ezek sebezhetők a biztonsági fenyegetésekkel szemben, amint azt a Vörös-tengeren a kereskedelmi hajók ellen elkövetett húszi támadások is mutatják. A Csendes-óceánon a legtöbb Ázsiába irányuló LNG-szállítmánynak a Tajvani-szoroson, valamint a Dél- és Kelet-kínai-tengeren kell áthaladnia. Japánt a Dél-kínai-tengeren fokozódó geopolitikai feszültségek aggasztják. Az amerikai LNG-szállítás elkerüli e kockázatok egy részét, mivel az Atlanti-óceánon keresztül Európába, illetve a Csendes-óceánon keresztül Kelet-Ázsiába halad. Igaz, az észak-amerikai szállítások sem kockázatmentesek, amint azt a Panama-csatorna tranzitjával kapcsolatos problémák is mutatják, de a túlzott kitettséget az ingatag régiókban elkerülik. 

Az amerikai export növeli a biztonságot egy szankciókkal sűrű világban. Az energiaexportőrökkel szembeni szankciók kihívások elé állítják az olaj- és gázimportőröket, így az amerikai energiaexport korlátozása megnehezíti az importőrök alkalmazkodását. Számos energiaimportőr ország ezért aggódik az ellátásbiztonság miatt. Miután az Egyesült Államok korlátozta az LNG-exportkapacitást, a japán és kínai vevők most vagy a teljes mértékben engedélyezett amerikai projektek, vagy más szállítók felé kereshetnek alternatívát. 

 

Az új exportengedélyek kiadásának tilalma része a demokrata választási kampánynak 

A Biden-adminisztráció döntése mögött meghúzódik a közelgő amerikai elnökválasztásra való felkészülés. Igaz, a döntést gazdasági, környezetvédelmi, valamint nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva indokolták. Kapóra is jött, hogy nemrég több környezetvédelmi szervezet kampányol az LNG-projektek ellen, mondván, hogy azok nem férnek össze az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel. A döntéssel Biden minden bizonnyal szeretné megnyerni a zöldpárti aktivisták jelentős hányadát, ahogy azt sikerült a 2020-as elnökválasztáson is. De a politikai szempontokon túl érdemes máshonnan is megközelíteni a kérdést: az USA Energiainformációs Hivatala nemrég publikált egy jelentést, amely szerint a megnövekedett LNG-export felnyomja a belföldi gázárakat. Itt lehet visszacsatolni megint a politikai racionalitáshoz: a gázár emelkedése visszahat a választók fogyasztására, így a magas gázár újabb elégedetlen szavazókat jelent. Ebből következik, hogy nagy eséllyel november 5-ig új exportengedélyek kiadására vajmi kevés esély kínálkozik. 

Jó függés és rossz függés 

Összességében véve Biden a döntéssel szövetségesei körében nem örvend túl nagy népszerűségnek, mivel a szabadkereskedelmi egyezményen kívül eső olyan országokat is érint, mint Japán, Dél-Korea és az Európai Unió, de még lehetne sorolni. Ezeknek az amerikai szövetséges hatalmaknak az energiakitettsége nagyrészt a tengerentúli LNG-import függvénye főként annak fényében, hogy Európa és Japán egy az egyben leépítették az energiakapcsolataikat Oroszországgal. 

Európa szemszögéből lényegében arról van szó, hogy az orosz gázfüggőséget felváltotta az amerikai LNG-exporttól való függés, és korántsem lehet azt állítani, hogy ez az újfajta, az orosznál sokkal inkább vazallusi szerep előnyös az európai társadalomnak és gazdaságnak.  

Azzal, hogy Európa a függést más nemzeti lobogóra cserélte, a helyzete, az energiakitettsége és ezzel az energiabiztonsága nem változott meg, ezek mind egy tényezőtől függnek, és az jelenleg Washington.  

Nagy esély van arra, hogy mindez olyan láncokba veri az öreg kontinenst, ami meggátolja annak fejlődését, hiszen immár annak az alapja nem hozzáférhető innen Európából: az olcsó és könnyen elérhető energia. Az EU szemszögéből a zöldenergia arányának a mainál is sokkal gyorsabb növelése enyhíthetné ezt a függőséget. Ám ez csak hosszabb távon valósulhat meg, hiszen például az energiatároláshoz szükséges eszközökhöz sok olyan ritkaföldfém szükséges, amelynek az unió híján van. A túlbürokratizált és kevéssé innovatív EU-s energiapolitika, energetikai ipar nemzetgazdasági méretekben jelentősen lassítja a brüsszeli döntéshozók által egyébként igen vágyott zöldátállást. 

Borítókép: MTI/EPA/Pool/UPI/Bonnis Cash

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn