Remek lehetőségeket rejt a zöldátállás a feltörekvő gazdaságok számára 

Szerző: | 2024. március. 24. | Geopolitika, Innováció, Kiemelt, Technológia, Világgazdaság, Zöldenergia

A globális zöldátállás azon feltörekvő piacoknak kedvez, amelyeknek alapvető nyersanyagai vannak az energiaforradalomhoz, a diverzifikáció és a zöldtechnológia terén történő fejlesztések pedig sok új lehetőséget nyithatnak meg előttük. Velük ellentétben az olajtermelő országok növekedése lassulni fog, és számos kihívással nézhetnek szembe.

A globális zöldátállás kiváló lehetőséget biztosít több olyan feltörekvő piac számára, amely az energiaforradalomhoz szükséges alapvető nyersanyagok lelőhelye, míg mások, így az olajtermelő országok növekedése lassulni fog. 

Azon államok, amelyek nem tudtak hatékonyan profitálni az olajtermelésből – mint Nigéria, Kolumbia és Angola –, nehézségek elé nézhetnek. A Capital Economics szerint a tiszta energia területén fontos nyersanyagokban gazdag nemzetek, például Chile és Dél-Afrika, az exportbevételek növekedésével számolhatnak. 

Új távlatok nyílhatnak meg a feltörekvő gazdaságok előtt 

Az egyre széttöredezettebb világban mindenki igyekszik biztosítani a kritikus ellátási láncok biztonságát, ezzel a feltörekvő gazdaságok javát szolgálva. Közülük soknak előnyére válik az áruigények változása. 

„India és Mexikó kiemelkedik a zöldtechnológia alternatív beszállítóiba való nyugati befektetések haszonélvezői közül”, mivel egyre inkább diverzifikálják az energiaforrásaikat.  

Észak-Afrika a nap- és szélenergia-projekteknek biztosít kiváló lehetőségeket, így a kínai, illetve a nyugati beruházásokat egyaránt vonzza, és idővel az európai zöldenergia új forrásává válhat. 

Peking különösen előkelő szerepet játszik a zöldellátási láncokban, és jelentős előnyei származhatnak a tiszta technológiák gyártását és exportját átfogó környezeti változásokból. Annak ellenére, hogy Kína szövetségeseinek a kivitele, mint például a Kongói Demokratikus Köztársaságé és Dél-Afrikáé növekszik, valószínűleg egyikük sem lép majd az ellátási lánc magasabb fokára.  

A nyugati vállalatok a kínai dominanciától tartva alternatív ellátási láncokat kereshetnek a közelebbi szövetségeseikkel együtt a globális széttöredezettség miatt is, ebből pedig az olyan feltörekvő piacok profitálhatnak, mint India, Mexikó és Lengyelország. Marokkó és más észak-afrikai régiók is egyedülálló helyzetben vannak, hogy a különböző nagyhatalmak befektetéseiből hasznot húzzanak, tekintve stratégiai pozíciójukat és a bennük rejlő megújuló energiatermelési potenciált.  

A feltörekvő olajtermelőkre a zöldátállás kritikus hatással lesz: míg az Öböl menti államok a legkülönbözőbb közvetlen hatásokkal nézhetnek szembe, jelentős megtakarításaik és diverzifikációs törekvéseik némi mozgásteret jelenthetnek számukra. Ezzel szemben például Nigéria, Kolumbia vagy Angola az alacsonyabb költségvetés és a tartós hiány miatt kevésbé felkészült az átállásra. 

Veszélyben az olajtermelők 

A zöldátállást a legkiszolgáltatottabban azok az államok várhatják, amelyek gazdaságukat a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésére és exportjára építették fel. 

Számos Öböl menti országot hátrányosan érint majd a fosszilis energiahordozók használatának csökkenése, és több afrikai nemzet (például Angola és Nigéria), valamint Oroszország és Kolumbia szintén sérülékeny ebből a szempontból.  

Igaz, a kőolaj- és gázkitermelés az Arab-öbölben hihetetlenül olcsó, ezáltal az itteni olajállamok még a kereslet és az árak csökkenése mellett is profitálni tudnak ezekből az ásványkincsekből, és növelhetik a piaci részesedésüket. Ráadásul az Öböl menti országoknak rendkívül nagy vagyonalapjaik vannak, a GDP mintegy 50 százalékától (Szaúd-Arábia) több mint 200 százalékáig (Katar), ami lehetővé teszi számukra, hogy diverzifikálják a gazdaságukat olyan területek, mint például a turizmus vagy a pénzügyi szolgáltatások segítségével. 

Más feltörekvő energiaexportőrök kevésbé függnek a szénhidrogénektől, így az olajkitermelés magasabb költségei, a csökkenő kereslet és a kevesebb megtakarítás szűkebb mozgásteret ad számukra ahhoz, hogy ellensúlyozzák az energiapiacok zöldátállásból eredő, számukra kedvezőtlen folyamatait. 

A legkirívóbb példa erre Nigéria, Angola és Kolumbia, ahol az állami költségvetés viszonylag alacsony, és mindhárom országnak már most is tartós folyó fizetésimérleg- és strukturális költségvetési hiánya van. Kihívásaikat a zöldátállás csak tovább növeli. 

A fémlelőhelyek is felértékelődnek 

Amíg a kőolaj iránti kereslet csökkenni fog, addig a zöldtechnológiákhoz kapcsolódó speciális fémek és ásványok iránti igény nagyobb lesz. Az alumínium, a réz és a nikkel számos termékhez nélkülözhetetlen, így például a napelemekhez és a szélturbinákhoz. A króm és cink kevésbé fontos, de a lítium és a kobalt alapvető az elektromos járművek (EV), valamint az energiatároló rendszerek gyártásában. 

Ezek közül jó néhány fém gyártását néhány feltörekvő gazdaság dominálja. Dél-Afrika a világ platinatermelésének több mint háromnegyedéért, krómelőállításának pedig a feléért felel. A Kongói Demokratikus Köztársaság a kobaltgyártásban dominál, Chile és Peru pedig kulcsszereplő a réz-, illetve lítiumtermelésben. Indonézia az egyik fő nikkelgyártó, Kínának pedig óriási szerepe van a ritkaföldfémek kiaknázásában és a bauxit-, valamint a cinkkitermelésben. 

Az ilyen ásványkincsek iránti növekvő kereslet extraprofitot jelent, de a termelés és a kereslet mértéke szintén meghatározó.  

Dél-Afrika krómdominanciája például igen keveset számít, mivel az ebből származó exportbevételei a GDP-je mellett eltörpülnek. Vietnámnak és Indiának pedig bár nagy ritkaföldfém-tartalékai vannak, a globális termelésnek csak a töredékéért felelnek. A brazil nikkelvagyon majdnem akkora, mint Indonéziáé, de jelenleg alig bányásszák. 

A politika szintén szerepet játszik a jövedelmezőség mellett, hiszen a két nagyhatalom, Kína és az Egyesült Államok köré csoportosuló táborok „baráti” országokból igyekeznek biztosítani az említett fémeket. Peking igen előnyös helyzetből indul, mivel a ritkaföldfémeknek nemcsak a termelését, hanem a feldolgozását is dominálja. Kína hatóköre „az általában feltételezettnél jóval nagyobb”, ha figyelembe vesszük, hogy „nem átlátható tulajdonosi és befolyási hálózattal” büszkélkedhet – jelezte a Peterson Institute for International Economics. Még ha az országnak nincsenek is saját lelőhelyei, a finomított fémtermelésben jellemzően 50 százalékos vagy annál nagyobb a részesedése.

Hozzáadott értékű termelés 

Azok a feltörekvő gazdaságok, amelyek sikeresen lépnek felfelé az értékláncban a zöldtechnológiák gyártása és exportja felé, gyorsabb jövedelmi konvergenciát tapasztaltak a nagyobbakhoz képest.  

Az elmúlt négy évtizedben a feltörekvő európai és ázsiai, feldolgozóiparral ellátott gazdaságokban sokkal gyorsabb volt a jövedelemkonvergencia az USA-hoz képest, mint a nyersanyagokban gazdag Latin-Amerikában, Afrikában és a MENA-országokban (Közel-Kelet és Észak-Afrika). 

Az értékláncon belüli előrelépés a feltörekvő gazdaságok között lassú volt – Kína kivételével. Indonézia fejlődött a legtöbbet, mert a munkaerő- és technológiai korlátai miatt áttért az ásványi anyagok finomítására, hogy versenyezni tudjon a fejlett piacokkal. 

A félvezetők esetében – Kínát és Tajvant kivéve – a legtöbb feltörekvő gazdaság „technológiai generációkkal” van lemaradva a Nyugat mögött. Tajvan, amely világvezető ezen a területen, az amerikai tábort erősíti. A másik kivétel, az ugyancsak USA-szövetséges Dél-Korea szintén gyorsan fejleszti technológiai képességeit. 

Kína a napelemgyártásban jobb: nemcsak a világszintű termelés oroszlánrészéért felelős, de a gyártási technológiák támogatásában is élen jár, lekörözve Németországot, ahonnan egyébként a műszaki elgondolás származik. 

Peking szeretné kiterjeszteni vezető szerepét a napelemgyártáshoz kapcsolódó más területekre is: 2010-ben a kormány az EV-ipart feltörekvő stratégiai ágazatnak minősítette, és adókedvezményeket, támogatásokat, illetve kedvezményes hiteleket kezdett biztosítani az elektromosjármű-gyártóknak.  

Tizenhárom év elmúltával Kína a legnagyobb EV-gyártó és -exportőr lett: a világ eladásainak több mint feléért és a kivitel 70 százalékáért felelt 2023-ban. 

Washington már számos technológiai exporttilalommal vágott vissza Kínának, például a CHIPS-szabályozással, amelynek célja, hogy teljesen elvágja Pekinget az amerikai technológiától. Eközben komoly adókedvezményeket és támogatásokat biztosít a tengerentúli termelőknek például az Inflációcsökkentési Törvény keretein belül, amely inkább szól az USA technológiai dominanciájának fenntartásáról, mint az árakról. 

Ezzel párhuzamosan Amerika a feltörekvő szövetségeseibe is befektet, hogy saját bázist építhessen fel Kína vezető pozíciójának ellensúlyozására. A dél-ázsiai – így a Fülöp-szigeteki és vietnámi – beruházási megállapodások kulcslépései ennek a tervnek, és ehhez kapcsolódnak Macron, valamint Biden 2023-as látogatásai is. 

A felvirágzó India későn lépett be a játékba, de azt reméli, hogy a bőséges és olcsó munkaerőforrásból tőkét kovácsolva felzárkózhat a hozzáadott értékű termékek előállításához. Emiatt a termeléshez kapcsolódó ösztönzőrendszerben (PLI) a napenergia-gyártást prioritássá tették. 

Mexikó egy másik felemelkedő csillag, amely az új Kína becenevet is kiérdemelte, miközben az északi határ közelében bővíti a termelési kapacitásait, hogy meg tudjon felelni az amerikai igényeknek. Komoly beruházások történtek az amúgy is erős autóiparban: egy új Tesla-gyár van készülőben, amely kulcsfontosságúnak bizonyulhat, ha ki tudnak alakítani egy beszállítói ökoszisztémát, vagy ha ez a lépés más EV-gyártókat is arra ösztönöz, hogy ideköltözzenek. 

A kínai EV-bajnok, a Szegeden gyárat építő BYD szintén tervezi egy mexikói üzem megnyitását – ezzel az USA egyik szövetségesébe való befektetéssel Peking a vele szemben meghozott kereskedelmi korlátozásokat kerülheti meg. Közép- és Kelet-Európa egyes államai, különösen Lengyelország, szintén alkalmasnak tűnnek arra, hogy átálljanak az elektromos járművek gyártására, ami segíthet ellensúlyozni versenyképességük gyengülését. 

Azok az országok, amelyek felülemelkednek a politikai megosztottságon, és mind Pekinggel, mind Washingtonnal baráti kapcsolatban állnak, jó helyzetben vannak ahhoz, hogy profitáljanak a mindkét oldalról érkező befektetésekből.  

Marokkó lehet a legnagyobb nyertes, mivel jó viszonyban van az Egyesült Államokkal, és Kína is igyekszik növelni befolyását az országban, ezért könnyű hozzáférést biztosít a zöldtechnológiához. Emellett az észak-afrikai állam napfényben és szélben is gazdag, miközben a nem messze lévő Európai Unió pont az energiahiánytól szenved. 

(Forrás: Intellinews.com

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn