Amikor arról hallunk, hogy egy kis francia faluban népszavazást rendeztek a mobiltelefon-használatról, szinte kapásból mindenkinek az jut az eszébe, hogy na, a maradiak így akarnak létjogosultságot szerezni ósdi nézeteiknek! De nem erről van szó, nagyon is valós kérdések merültek fel a voksolás kapcsán. 

Seine-Port, egy Seine-et-Marne-i falu megszavazta az okostelefonok nyilvános használatának tilalmát – ez az intézkedés azonban inkább ösztönző, mint korlátozó jellegű, mivel nem jár büntetéssel. A The Guardian brit lap vette a fáradságot, és elküldte a faluba a párizsi tudósítóját, aki az intézkedésről kikérte a helyi lakosok véleményét. 

Telefon pirossal áthúzva 

Egy helyi fodrászüzlet kirakatában figyelmeztetésként egy piros vonallal áthúzott okostelefon piktogramja látható: itt bizony tilos mobilozni! Seine-Port a közelmúltban lebonyolított referendumon megszavazta, hogy az emberek nyilvános helyen ne használhassák a telefonjukat. „Mindannyian túl sok időt töltünk a kis képernyőre tapadva – mondta a 34 éves Ludivine, akinek szakmája ápolónő. – Én megszavaztam a rendelkezést. Természetesen van mobilom, itt van a táskámban, de úgy vélem, hogy ez lehet a jó megoldás.” 

Seine-Port, a Párizstól délre fekvő, kevesebb mint kétezer lakosú Seine-et-Marne-i faluban   a felnőttek és a gyerekek többé nem merülhetnek el készülékeikben az utcán, a padokon, az üzletekben, a kávézókban és az éttermekben, vagy amikor az iskola kapuja előtt várakoznak. Azoknak, akik eltévedésük esetén a telefonjukon akarnak térképet nézni, helyette útbaigazítást kell majd kérniük. Egyből meg is van a lehetőség a helyiekkel való kapcsolatfelvételre. 

Képernyőhasználati charta 

A falu egy, a gyermekek képernyőhasználatára vonatkozó chartát is elfogadott: nincs képernyő reggel, a hálószobában, lefekvés előtt és étkezés közben. Azok a szülők, akik írásban vállalják, hogy 15 éves koruk előtt nem vesznek a gyermeküknek okostelefont, egy régimódi készüléket kapnak a helyi tanácstól, amely csak a telefonálást teszi lehetővé.  

Egyesek szerint azonban ez a szabadságjogok lábbal tiprása. Ők nyilván a javaslat ellen voksoltak. A szavazáson 277 ember, a választópolgárok 20 százaléka vett részt, de még így is kenterbe verték a közelmúltbeli párizsi „népszavazás” iránti érdeklődést, ahol egy számjegyű volt a részvétel például az elektromos rollerek vagy a terepjárók parkolási díjának ügyében. Seine-Portban 54 százalék szavazott igennel, számuk másfél száz alatt maradt, azért itt sem lehet földrengésszerű győzelemről beszélni. 

A polgármester, Vincent Paul-Petit, a republikánusok képviselője mostantól az okostelefonok használatára vonatkozó törvényt fog kidolgozni, amely az első ilyen jellegű dekrétum lesz Franciaországban.

Igaz, a szöveg nem lesz jogilag kötelező erejű, még a helyi rendőrség sem szabhat ki bírságot arra, aki az utcán a telefonját nézegeti, mivel az okoseszközök használatára nincs nemzeti jogszabály. 

Nem büntetés, hanem ösztönzés 

Ez inkább a telefonok életünkre gyakorolt hatására való figyelemfelhívás. A The Guardian által megszólaltatott Ludivine-nek két gyermeke van, egy- és négyévesek. „Az egyévesnek persze nincs mobilja – mondta mosolyogva az anya. – A nagyobbnak sincs, de például az enyémet is csak rövid ideig nyomkodhatja, amikor a kisebbik szundikál. Sok gyereket és felnőttet megrészegítenek a képernyők, még a babakocsiban ülő csecsemők is a telefont nézegetik. Ezt emberi kapcsolatokkal kell helyettesítenünk. Mielőtt a gyerekeink megszülettek, a tévé nálunk is mindig ment a háttérben. Most már soha nem kapcsolom be.” 

A polgármester úgy összegezte a rendelkezés fő célját, hogy az embereket arra kell ösztönözni, hogy saját maguk korlátozzák a képernyők előtt töltött időt. Az üzlettulajdonosokat arra kérik, hogy helyezzenek ki matricákat a kirakatukba, és kérjék meg az embereket, hogy ne a telefonjukat nézegessék a nyilvános helyeken.   

Angélique da Silva, a falusi bár-étterem vezetője valószínűleg nem fogja arra kérni a vásárlókat, hogy ne merüljenek el a mobiltelefonjuk nézegetésében „A gyerekek számára ugyan fontos lenne ez a rendelkezés, ám a fiatalok nem értenek egyet vele, ők úgy érzik, ha elveszik a mobiljukat, akkor nem marad semmijük. Úgy nőttek fel, hogy a kezükben volt a telefon, nem úgy, mint a mi nemzedékünk.” 

Üdvözlendő intézkedés 

Az okostelefonok és a képernyő előtt töltött idő egyre inkább politikai kérdéssé válik Franciaországban. Emmanuel Macron a múlt hónapban kijelentette: tudományos szakértőkkel fog konzultálni, hogy meghatározzák a képernyők megfelelő használatát, különösen a kisgyermekek számára. Megemlítette még, hogy tilalmak és korlátozások jöhetnek. 

„Meg akarom védeni a köztereket az okostelefonok inváziójától – ezt már Paul-Petit polgármester mondta. – Nem arról van szó, hogy minden telefonozást betiltanánk, hanem csak azt javasoljuk, hogy az emberek tartózkodjanak a közösségi oldalak böngészésétől, játsszanak vagy nézzenek videókat a telefonjukon. Ezt a teret a társadalmi élet számára kellene fenntartani.”  

„Az okostelefonok addiktív oldalát célozzuk meg – magyarázta a helyi vezető –, azt, hogy az ember nem tudja levenni a szemét a képernyőről. Arra fogjuk ösztönözni a pékeket meg a henteseket, hogy ne szolgáljanak ki olyasvalakit, aki a telefonját bámulva jön be hozzájuk. Ha éppen telefonbeszélgetést folytatnak, fejezzék be odakint, aztán jöjjenek vissza. És még egy: köszönjenek!” A polgármester hozzáfűzte:

Az utcán sétáló tinédzserek szinte mindannyian a kezükben tartják a telefonjukat. Megértem, hogy a tiltás szó egyeseket sérthet, de az a fontos, hogy beszéljünk a témáról.”   

Noémie, aki pszichológus, az iskola előtt várja nyolcéves lányát. Támogatta a mobilok korlátozását : „Nemrég könyveket és babákat hoztam a lányomnak, hogy olvasson vagy játsszon a váróteremben. Mindenki gratulált nekem, holott az én gyermekkoromban ez volt a természetes, most meg a képernyőhöz vannak ragasztva.”  

Tudás az ujjbegyekben 

Merry Landouzynak, az iskola életvezetési asszisztensének ikerfiai és egy lánya van, ő nem szavazott. „Akár tetszik, akár nem, az okostelefonok e nemzedéknél már az élet részei – jelentette ki. – Ha a gyerekeket szórakoztatóan foglaljuk le, különösen kint, a szabadban, nem akarnak majd a képernyők előtt ülni. A lányom focizik, és inkább a szabadban szeret lenni.” 

Ha betiltjuk a telefonokat, valódi szabadidős lehetőségeket kell felmutatnunk a fiatalok számára, sportolási és játéklehetőségeket”

– magyarázta a 21 éves Nawel Deciron történelem szakos, tanárjelölt hallgató. Édesanyja, Fatiha, aki korábban boltosnőként dolgozott, a szülők felelősségét hangsúlyozta. A 17 éves Adrien szerint pedig  „az okostelefonok fontos része az életünknek, nem hiszem, hogy az utcán korlátozni lehetne ezeket.” Tizenegy éves kora óta van mobilja, főleg zenét hallgat rajta, de használja az iskolában is.  

Jean-Luc Rodier, aki nyugdíjas postai dolgozó, a korlátozás mellett szavazott: „Félek a mesterséges intelligenciától. Általában nem vagyok a tiltások mellett, de a telefonhasználattal kapcsolatban riadót kell fújnunk.” A fia viszont ellenezte a javaslatot, mondván: „napi öt órát lógok a telefonomon, szerintem ez természetes, de emellett könyveket is olvasok. Szeretek az utcán a telefonomon nézegetni dolgokat. Szóval nem tilthatjuk meg az embereknek, hogy hozzájussanak az ujjhegyükkel elérhető tudáshoz!”

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock