Az amerikai nyersolaj hatalomátvétele: mi történt? 

A globális olajpiacon jelentős változást hozott, hogy az amerikai nyersolaj, különösen a WTI Midland, domináns erővé vált. Ez az átalakulás azzal kezdődött, hogy tavaly májusban az S&P Global’s Platts árjelentő szolgáltatása a texasi palaolajmezőkről származó amerikai WTI Midland nyersolajat hozzáadta a globális olajárak egyik meghatározó elemét jelentő Dated Brent referenciaértékhez. A lépés tükrözi az amerikai olaj növekvő jelentőségét a globális piacokon.  

A Brent az Északi-tengerből kitermelt nyersolaj egyik fajtája, amely nemzetközi viszonylatban referenciaként szolgál az olajárak meghatározásához.  

Mi a különbség a Brent és a Dated Brent között? 

A Brent egy olajkereskedelmi komplexum, amely magában foglalja a kőolaj határidős és származtatott ügyleteit, míg a Dated Brent a Brentkomplexum egyik eleme, amely az északi-tengeri nyersolaj fizikailag leszállított kőolaj spot árát jelenti. A Dated Brent árát a Platts energiainformációs ügynökség határozza meg, és ez szolgál alapul a világpiaci olajárak meghatározásához. A Brent típusú olaj árfolyama különösen fontos, mivel az olajpiac egyfajta „egészségi állapotának” előrejelzőjeként is számontartják. A Dated Brent benchmark (referenciaindex), amely a világ nyersolajtermelésének mintegy 80 százalékára vonatkozó kritikus ármutató, eddig hagyományosan csak az északi-tengeri nyersolajat tartalmazta. Azonban az itteni kínálat csökkenése és az amerikai export felfutása szükségessé tette a változtatást.  

Amióta a fellendülő palaolajexport révén csatlakozott az európai nyersolajhoz, az amerikai nyersolaj uralja a globális kőolaj-referenciaárakat. 

Az északi-tengeri nyersolajhoz hasonló minőségű, de amerikai WTI Midland gyorsan meghatározó szereplővé vált, és a felvétele óta eltelt idő több mint felében meghatározta a Dated Brent árát. 

A WTI Midland nyersolaj exportvolumene megugrott, különösen Európába, ahol a finomítók a Moszkva elleni uniós szankciókat követően az orosz olaj alternatíváit keresték. A Kpler hajókövető adatai szerint a WTI Midland exportja decemberben elérte a rekordot jelentő napi 2,94 millió hordót (bpd), és ennek a mennyiségnek több mint a fele Európába irányult. Ez a beáramlás ellensúlyozta az északi-tengeri termelés csökkenését, amely az egy évvel korábbi 607 000 hordó/napról körülbelül 537 000 hordó/napra esett vissza. 

1. ábra: A WTI Midland uralja a Dated Brent kosarat, forrás: Reuters 

Miért történt? 

A váltás mögött álló hajtóerő többrétű. Először is, az elmúlt 15 év amerikai palaolajforradalma az országot a világ első számú olajtermelőjévé tette. Ez a forradalom nemcsak a kitermelést növelte, hanem az USA-t jelentős olajimportőrből jelentős -exportőrré is tette. Az amerikai nyersolajexportra vonatkozó 40 éves tilalom feloldása tovább gyorsította ezt az átalakulást. 

Másrészről az északi-tengeri nyersolaj-kitermelés évtizedek óta csökken, mivel a termelők már a legtöbb kitermelhető olajat kiszivattyúzták a mezőkről. Ez pedig a Dated Brentet – és a kapcsolódó Brent határidős piacot – kiszolgáltatottá tette a viszonylag kicsinek számító északi-tengeri készletek ellátási problémáinak. 

A WTI Midland felvétele a Dated Brent benchmarkba stratégiai lépés volt az északi-tengeri nyersolaj csökkenő kínálatának kezelése érdekében. Az amerikai nyersolaj hozzáadásával a benchmark stabilabbá vált, és kevésbé volt érzékeny a piacot sújtó manipulációkra és a kínálat beszűkülésére.  

Néhány évvel ezelőtt a brit olaj- és gázipari nagyvállalat, a BP azon kesergett, hogy az északi-tengeri nyersolaj ára – a vállalat legfontosabb árképzési referenciaértéke, a Dated Brent – „rendszeres zavarokat szenvedett el”. Akkoriban egy maroknyi, mély zsebű kereskedő néha a világ teljes nyersolajkínálatának akár 40 százalékát is hónapokon át a birtokában tartotta, ami lehetővé tette számukra, hogy manipulálják a piacokat. 

A globális piacok szerencséjére az Egyesült Államok WTI Midland nevű nyersanyagának a referenciaértékbe való felvétele likvidebbé és kevésbé manipulálhatóvá tette a Brentet, mivel jelentősen kiszélesítette a kereskedhető rakományok körét. 

Emellett a geopolitikai helyzet is döntő szerepet játszott.  

Az orosz olajjal szembeni uniós szankciók vákuumot hoztak létre az európai olajpiacon. Így az amerikai nyersolaj kapva kapott a lehetőségen, hogy betöltse ezt a rést, kihasználva a lehetőséget, hogy növelje piaci részesedését Európában. 

Ezt a stratégiai belépést a logisztikai előnyök, valamint a WTI Midland és az északi-tengeri nyersolaj minőségének azonossága is elősegítette. 

Az USA ezzel csak nyerni tudott 

Az Egyesült Államok számára a stratégiai dominanciából származó előnyök jelentősek. Először is, az amerikai olajtermelők mostantól hatékonyabban tudják fedezni termelésüket. Azzal, hogy a WTI Midlandet hónapokkal előre eladják a Brent piacon, leköthetik a jövőbeli bevételeket és csökkenthetik az árképzési kockázatokat. A jövőbeli eladások biztosítására való képesség megnövelte az amerikai határidős nyersolajpiacok aktivitását, és a határidős tételek átlagos napi mennyisége majdnem megháromszorozódott, mióta a WTI Midland csatlakozott a referenciaértékhez. 

Ezen túlmenően az USA jelentősen növelte piaci részesedését a globális olajpiacokon, különösen Európában és Ázsiában.  

Európában az amerikai nyersolajimport rekordszintre emelkedett, a Franciaországba és Spanyolországba irányuló szállítások 2021 és 2023 között 40, illetve 134 százalékkal nőttek. Kontinensünk mellett az USA Ázsiába irányuló kőolajexportja is rekordot ért el tavaly, ami tovább szilárdította az USA kulcsfontosságú kőolajszállítói pozícióját. 

2. ábra: az USA kőolajexportja regionális bontásban, hordó/napi átlagban, forrás: Bloomberg 

A stratégiai előnyök túlmutatnak a puszta piaci részesedésen. A globális olajpiac uralmával az USA jelentős geopolitikai befolyásra tesz szert. Ez a befolyás különösen fontos az olyan jelentős olajtermelőkkel szemben, mint Oroszország és Venezuela, főként a jelenleg is érvényben lévő szankciókkal összefüggésben. Az amerikai olaj egyre inkább kitölti a szankciókkal sújtott országok által hagyott űrt, kiszorítva piaci részesedésüket olyan kulcsfontosságú régiókban, mint India, amely a szürke zónában mozgó olaj egyik legnagyobb vásárlója. 

Ez az eltolódás az USA külpolitikájának egy kritikus aspektusát is kiemeli: az energiabiztonságot. Vagyis a stabil és szilárd olajellátás biztosításával az USA nyomást gyakorolhat a szövetségeseire, a riválisaira vagy éppen az ellenfeleire.  

Bár az Egyesült Államok stratégiai manőverezése a globális olajpiacon jelentős előnyökkel járt, rávilágít az ország azon képességére, hogy gazdasági és politikai haszonszerzés céljából kihasználja természeti erőforrásait. Ennek azonban ára van. A megnövekedett palaolaj-kitermelés környezeti hatása, az amerikai olajtermelés fenntarthatósága és a más olajtermelő országok kiszorításának geopolitikai következményei olyan kihívások, amelyeket Washington egy idő után már nem fog tudni a szőnyeg alá söpörni. 

Ezen túlmenően az USA megközelítése a globális olajpiac uralmának megszerzéséhez kérdéseket vet fel a szankciók és a piaci manipulációk stratégiai haszonszerzés céljából történő kihasználásának etikai dimenzióival kapcsolatban. A szankciókkal sújtott országok olajexportjának amerikai nyersolajjal való kiszorítása a gazdasági hadviselés szélesebb körű stratégiáját támasztja alá, amely rövid távon ugyan előnyös, de hosszú távon negatív következményekkel járhat úgy a globális stabilitásra, mint az USA külkapcsolataira nézve. 

Összefoglalva a fentieket, bár az Egyesült Államoknak a WTI Midland stratégiai felhasználása révén a globális olajpiacon elért előretörése tagadhatatlan előnyökkel járt, feltétlenül figyelembe kell venni ennek a dominanciának a tágabb és árnyaltabb következményeit. A gazdasági haszon, a környezeti felelősség és a geopolitikai stabilitás közötti egyensúly továbbra is kényes és összetett kihívás, amelyet Washingtonnak gondosan meg kell oldania. 

(Források: Reuters; Oilprice; Bloomberg)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime