Az olasz miniszterelnök tavaly év végén látványosan szakított a kínai Belt and Road programmal, és kiemelte országát a közös infrastrukturális projektből, meghajolva Brüsszel és Washington akarata előtt. Most Pekingbe utazik, hogy erősítse a kereskedelmi kapcsolatokat. A feladat elvégezve, a feladat adott.

Nem vesztegeti az idejét az olasz kormány. Miután Giorgia Meloni miniszterelnök tavaly kilépett a kínai Egy övezet, egy út (Belt and Road) projektből: a közeljövőben Pekingbe utazik, hogy eltakarítsa a romokat, megerősítse a kereskedelmi kapcsolatokat és új lehetőségekről tárgyaljon. Brüsszel és a Kína-ellenes hangok persze üvöltenek, de Melonit ez cseppet sem zavarja: megtette, amit elvártak tőle, most már azt teszi, amit a legjobbnak lát. És ő egyáltalán nem Kína elszeparálását látja a legjobbnak.

Pragmatikus jövőkép

Olaszország volt az egyetlen a G7-csoportból, amely beszállt a kínai Egy övezet, egy út kezdeményezésbe. A megállapodást még 2019-ben kötötte meg a Giuseppe Conte vezette kormány, hogy szélesebbre tárhassa az olasz vállalatok előtt a kínai piac kapuját. A kontraktus 2023 végén járt le. Amennyiben az olasz miniszterelnök nem jelezte volna hivatalosan kilépési szándékát, a szerződés automatikusan megújult volna – Meloni azonban jelezte, fejet hajtva ezzel az Egyesült Államok és Brüsszel akarata előtt.

A lépés ugyanis dührohamot váltott ki Washingtonból és az általa vezetett gazdasági szövetségből. Brüsszel azonnal felszólította Rómát, hogy ne folytasson az EU-tól eltérő, különutas politikát, míg az USA Kína geopolitikai befolyásának növekedése miatt nyomta meg a vészcsengőt, és arra kérte az olasz kormányt, hogy technológiai együttműködésekbe ne menjen bele a távol-keleti nagyhatalommal.

Meloni tudta, hogy a gazdasági együttműködés ezen fokán nem szokás ki-be ugrálni az ajtón, és felkészült arra is, hogy Kína valamilyen módon megtorolja a hűtlenséget. Éppen ezért már a szakítást is úgy kommunikálta, hogy közben folyamatosan hangoztatta a két ország kiváló kereskedelmi kapcsolatait, amelyet a jövőben erősíteni szeretne. A jövő elérkezett, az olasz kormány máris tárgyalásokat kezdett partnerével, maga Meloni pedig nagy reményekkel készül pekingi útjára,

ahol pontosan azt fogja csinálni, amihez a legjobban ért: mosolyogva eladja azt, amit szeretne, és megszerzi azt, amit még jobban szeretne.

Bár Brüsszel mindent megtesz annak érdekében, hogy jó szóval (lásd Németország) vagy piszkos eszközökkel (lásd Magyarország) igyekezzen rávenni a tagállamokat a Kínától való minél nagyobb fokú függetlenedésre, a nemzeti gazdasági érdekek felülírják Ursula von der Leyen dörgedelmeit. Az Antonio Tajani vezette olasz külügyi tárca is megrántotta a vállát, és úgy fogalmazott: Olaszország erősen elkötelezett a transzatlanti együttműködésekben, de pragmatikus gazdaságfilozófiája megköveteli, hogy jó kapcsolatokat ápoljon a Nyugat által „rendszerszintű ellenfélnek” titulált partnereivel, elsősorban Kínával.

Két övezet, egy út

Meloni tudja, mi a tét, ahogyan azt is, hogy Kína pozitívan fogja értékelni az újabb közeledést. Szükség is van a bizalomra: a két ország nem kis tétben játszik egymással. Míg az ázsiai nagyhatalom 4,4 milliárd euróért importál Olaszországból (ami a teljes EU-s export közel ötödét teszi ki Peking felé), visszafelé ez az összeg 46,8 milliárdra rúg. Érthető hát, hogy Tajani

egy új korszak kezdetéről és a kétoldalú partnerség erősítéséről beszél, miközben a fal felé fordítja az Európai Bizottság fényképét az éjjeliszekrényén.

Az olasz miniszterelnök gazdaságpolitikai mestercselt mutat be. Miközben eleget tett az elvárásoknak és kiléptette országát a Belt and Roadból, megerősíti a kereskedelmi kapcsolatokat azzal az országgal, amelyet az átpolitizált vezérelvek mindenáron távol akarnak tartani Európától. Ami azt illeti, Brüsszel haragja egy cseppet sem érdekli. Pártjának nagysága és népszerűsége a közelgő európai parlamenti választásokon ha nem is királycsinálóvá, de megkerülhetetlen befolyásoló tényezővé teszi személyét – ember nincs a brüsszeli bürokraták között, aki neki merne most menni a politikájának.

Ez is lehet az oka, hogy Meloni máris meglépte azt, ami Magyarország esetében Brüsszel haragját azonnal kiváltotta: megpróbál hazájába csábítani egy kínai elektromosautó-gyárat. „Olaszország szabad piac, ezért – természetesen betartva a szabályokat – ösztönöznünk kell a külföldi befektetéseket is” – kommunikálja a kormány, rámutatva: Róma egyértelműen azon az állásponton van, hogy

a gazdaság erősítése érdekében nem blokkosodásra, hanem keleti nyitásra van szükség.

Ezt az érvet Magyarország nap mint nap hangoztatja, gyűlöletcunamit váltva ki Brüsszelből és az Egyesült Államokból. Olaszország Meloni vezetésével a mosolydiplomáciát választotta. Bólogat az aggályokra, elsimítja a nagyobb nézeteltéréseket Brüsszellel, majd hátat fordít, és köt egy olyan üzletet, amelybe – minden ellenérzés dacára – már senki nem mer belekötni. Diplomáciából, gazdaságpolitikai érzékből és egészséges manipulációból egyaránt jeles.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Shutterstock