Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság a napokban új szankciókat jelentett be az orosz fémekre. Még a londoni fémtőzsde vezérigazgatója is elismeri az ezzel járó kockázatokat.

A londoni fémtőzsde (London Non-Ferrous Metals Exchange – LME) az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság által bevezetett szankciókat követően megtiltotta az április 13-a után előállított orosz fémek szállítását, de nyitva hagyta az ajtót a régi lekötések előtt. Ezzel jócskán növelték az áringadozások kockázatát. 

Április 13-tól kezdve egyetlen orosz fém sem lesz jegyezhető a londoni fémtőzsdén, amely központi szerepet játszik a globális fémek világában. Eddig lényegében itt állapították meg az alumíniumtól a cinkig szinte az összes színesfém referenciaárát.  Igaz,

az április 13-a előtt gyártott orosz nyersanyagot továbbra is elfogadják, amennyiben az azt szállító felek az LME megelégedésére bizonyítani tudják, hogy az adott tételre nem vonatkoznak a szankciók.  

A bevezetett korlátozások vélhetően újra vitát gerjesztenek. Egyes fémkereskedők és -gyártók már eddig is azzal érveltek, hogy a tőzsdének be kellene tiltania minden orosz anyagot, hogy elkerüljék a nemkívánatos fémek áradatát, amely szerintük lenyomja az árakat.  

Az LME elismeri, hogy egyes fémjeinek nagy része az orosz származású (a tőzsde alumíniumának a 91 százaléka orosz eredetű), mivel Oroszországból sokkal olcsóbb és egyszerűbb  behozni és tárolni, mint például Brazíliából vagy Indonéziából. Az idei év első negyedében továbbra is szállítottak orosz alumíniumot az LME szerződései alapján, ami azt jelzi, hogy „a piac jelentős része még mindig hajlandó azt átvenni”. 

A londoni fémtőzsde már 2022-ben fontolóra vette, hogy betiltja az orosz szállításokat, végül másképp döntött, azzal érvelve, hogy még mindig van elég vevő, aki hajlandó átvenni a fémet. A tervek szerint a börze eseti alapon fogja megvizsgálni az április 13. előtt kitermelt fém leszállítására vonatkozó kérelmeket, míg a régi készleteket kivonni kívánó brit tagoknak értesíteniük kell az Egyesült Királyság üzleti és kereskedelmi minisztériumát is.  

Az LME már közölte, hogy ez a tilalom bizonytalanságot okoz a piacon. A Goldman Sachs elemzőház azonban úgy véli, hogy a tőzsdei kereskedés betiltása nem okoz azonnali kereslet-kínálati sokkot, mert a londoni fémtőzsdén „túlzsúfoltság” van: azon orosz fémeket, amelyek a nyugati szankciók miatt az elmúlt két évben megfordultak a piacon a későbbi ellátási zavarok esetére felvásárolták. 

Az oroszok annyira nem estek kétségbe 

A befektetési bank szerint az Oroszországból származó alumínium-, réz- és nikkelimportra vonatkozó új amerikai és brit szankciók következményekkel járnak. Nem tudnak majd kereskedni a londoni fém- és a chicagói árutőzsdén, így e történet fő haszonélvezője Kína, India és Kanada lesz. 

Megállapítják azt is, hogy az EU ugyan még nem vezette be a tilalmat az orosz színesfémekre, de Brüsszel minden alkalommal engedelmesen csatlakozik az amerikai szankciókhoz.

Pedig az elmúlt két évben már nem egyszer merültek fel problémák az Európai Unió kohászati termékeinek ellátásában. 

A piacok azonnal az árak emelkedésével reagáltak az intézkedésekre: hétfőn a kereskedés nyitásakor az alumínium közel 10, a nikkel 4, a réz pedig mintegy 1 százalékot drágult. Az orosz cégek – a Norilsk Nickel és a Rusal – jegyzései pedig árcsökkenést mutattak a moszkvai tőzsdén. 

Ennek ellenére az oroszok úgy gondolják, hogy képesek lesznek átirányítani a fémeket más országok piacaira, amit már el is kezdtek. Szerintük ezzel a Nyugat egy újabb öngólt lőtt, mivel csak megerősítik Oroszország világpiaci pozícióját és Sanghaj platformszerepét a világgazdaság számára kritikus anyagok árának meghatározásánál. A Bloomberg is úgy vélekedett, hogy Oroszország növelheti a színesfémek szállítását Kínába, Indiába, Törökországba és a közép-ázsiai országokba.  

A két orosz cégszámára a szankciók vélhetően nem lesznek kritikusak, mert már 2022 második felében elkezdték csökkenteni a nyugati országokba irányuló szállításokat, bár az USA-ba és az EU-ba nem volt közvetlen fémimporttilalom. Az export ázsiai piacokra való átirányítását jelzi, hogy a Rusal már 2023-ban a 2,5-szeresére emelte a kínai eladásait. A társaság ázsiai országokba irányuló kivitelének a részaránya 38,4 százalékra nőtt az egy évvel korábbi 27 százalék után. A belföldi piac és a volt szovjet országok részesedése az árbevétel 31,9 százalékát tette ki.  

Hasonló a helyzet a Norilsk Nickellel is, amely logisztikai és pénzügyi megszorítások miatt tavaly először növelte a szállítmányokat az ázsiai régióba, amelynek részesedése 2023-ban először haladta meg az 50 százalékot.  

Az amerikai alumíniumpiac 

Az Egyesült Államok fő alumíniumszállítója továbbra is Kanada, amely az összes amerikai szükséglet 38 százalékát adja, ehhez érkezik még Kínából 13 százaléknyi. A Rusal termékek a közelmúltig az összes tengerentúli import 10 százalékát tették ki, és ez az arány növekedett 5 százalékponttal 2022 második negyedévében.  

Washington azon döntésével, hogy az Oroszországból származó behozatal veszélyezteti az ország állambiztonságát, megpróbálja kiszorítani a versenytársakat a piacáról, és – az amerikai narratíva szerint – mintha a saját kohászati ipara fellendítését segítené elő. 

Az öt amerikai alumíniumkohó közül kettő már 2018-ban a leállás küszöbén állt, és már akkor is riasztó jelentések érkeztek azokról. Mára négy gyár maradt, amelyek továbbra is siralmas állapotban vannak. 

Tavaly szeptemberben a nagy alumíniumfogyasztók nyílt levelet küldtek az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának, amelyben felszólították a kormányt, hogy a munkahelyek megőrzése és egy fontos iparág megtartása érdekében fektessenek be az amerikai alumíniumgyártásba. A levelet a Ford Motor, a General Motors, a Pepsi, a Ball, a Rivian, a SunPower, valamint a kábel- és a sörgyártókig még nyolc másik cég írta alá.

A tengerentúli alumíniumipar megszenvedi a zöldátállást, mivel az elsődleges alumínium előállítása sok villamos energiát igényel, ezért tovább nő az USA kanadai függősége e nyersanyag tekintetében, és az északi szomszéd profitál majd ebből a szankcióból. E helyzetben pedig megnőhet Kína szerepe, hiszen a távol-keleti ország Kanada után a második legnagyobb alumíniumszállító az Egyesült Államokban.  

Vélhetően több időre lesz szükség a logisztikai láncok újjáépítéséhez és a termékértékesítési szokások megváltoztatásához. A modern világ azonban nem nélkülözheti a színesfémeket, így könnyen lehet, hogy a nyugati vállalatok ezeket kénytelenek lesznek az ázsiai-csendes-óceáni térség tőzsdéin megvásárolni – például Sanghajban.  

Hasonló folyamatot már tavaly is tapasztalhattunk az olajpiacon. A G7-országok árplafont vezettek be, és megtagadták az orosz olaj vásárlását. A másik oldalon viszont az általuk meghatározott maximumnál lényegesen magasabb áron kezdtek vásárolni az indiai finomítókban orosz Ural kőolajból feldolgozott termékeket – gazdagítva ezzel Indiát.