A válságban dől el igazán, melyik ország felé milyen a befektetői bizalom.

Tavasszal lelkendezve jelentette be Németország, hogy az Intel nála építi fel első chipgyárát az Európai Unióban. A világ legnagyobb gyártója Magdeburgot szándékozott ácskapoccsal feltenni a globális high-tech térképre, ahol az előzetes tervek szerint 17 milliárd euróból építettek volna két félvezetőgyárat, 6,8 milliárdos német beruházási támogatással.

És ez még csak a projekt első szakasza lett volna, az Intel ugyanis további hat gyár építését fontolgatta a következő években, összesen mintegy 80 milliárd eurót tolva bele a projektekbe. Az építkezésnek 2023 tavaszán kellett volna kezdődnie, a két gyárban összesen háromezer alkalmazott dolgozott volna.

Az öröm óriási volt, Olaf Scholz kancellár szerint a beruházás az ellátási láncok helyreállításának egyik mérföldköve lesz, ráadásul úgy, hogy megvilágította: Németország Európában talán a legvonzóbb célpont az innovatív befektetések iránt. Ursula von der Leyen is ujjongani kezdett, majd kijelentette, hogy a cél nem más, mint azt elérni, hogy 2030-ra a globális chipgyártás 20 százaléka már az EU-ban történjen.

Alles zurück

Ha a volna ne lett volna. A napokban ugyanis hidegzuhanyként érhette a hír mind a németeket, mind Európa nagyasszonyát, hogy az Intel visszaszívta a tervezett gyárépítéseket, vagy legalábbis – terápiásan nyugtató jelleggel így is lehet fogalmazni – ideiglenesen elhalasztotta a beruházásokat.

Az ok nyilvánvalóan az, hogy a kezdő költségek az energiaválság és a szankciós infláció következtében mindössze fél év leforgása alatt hirtelen 3 milliárd euróval emelkednének, azt pedig még az USA-ban sem nyelik le örömmel, ha egy beruházási környezet ennyire rövid idő alatt ennyire negatívan változik, pláne úgy, hogy a közgazdászok szerint az igazi mélyrepülés még csak jövőre kezdődik.

Erre jön még rá az USA saját gazdaságát felpörgető, de az európai piacot teljesen szétverő inflációcsökkentő csomagja, amely éppen az Államokban gyártó cégeknek kedvez minden lehetséges módon, míg az európai beruházások szépen kimaradnak a juttatásokból.

A vállalat persze ennél diplomatikusabban fogalmazott, amikor közleményében azt írta: „a geopolitikai kihívások egyre nagyobbak, a félvezetők iránti kereslet csökkent, az infláció és a recesszió pedig megzavarja a világgazdaságot”. Mindenesetre arra is céloztak, hogy a jelenlegi helyzetben szívesen vennék, ha Németország némileg bőkezűbben támogatná a beruházást – magyarán szeretnék, ha az árkülönbséget Scholzék állnák.

Ha nem, nem. Abban az esetben a szokásos udvarias formula marad: a cég figyelemmel kíséri az európai piac és gazdasági helyzet alakulását, és annak függvényében ütemezik újra a beruházásokat. Vagyis valószínűleg lefújják az egészet.

A von der Leyen-féle 20 százalékos, mindenmentes globális tortaszelet álma pedig megmarad az illúziók cukrászdájában egy alsó polcon, a kínai és az amerikai, sokkal vonzóbb és valóságosabb nyalánkságok alatt. Gazdaságos kiszerelésben, akinek kell, vegye meg táblácskával.

Fotó: 123RF
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.