Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása

A globális dél kifejezés – amely még a hidegháború éveiben ivódott be köztudatba –  reneszánszát éli. Ez is igazol bennünket, amikor blokkosodásról vagy hidegháború 2.0-ról beszélünk, mivel egy, legutóbb a hidegháború utolsó szakaszában általánosan használatos fogalomról beszélünk. 

A globális dél tágabb értelemben Latin-Amerika, Afrika, Ázsia és Óceánia azon országait jelenti, 

amelyek kevésbé fejlettek, mint a gazdagabb, többnyire északi államok.

Ezen országok közül sokakban még élénken él a gyarmatosítás, a rasszizmus és az imperializmus által okozott elnyomás öröksége, valamint nem részesülnek az iparosodottabb államok előnyeiből. Arról nem is beszélve, hogy néhányuk azt állítja, hogy a globális felmelegedés súlyosan érinti őket. Az Egyesült Államokban ennek megfelelően a globális dél egy ideje nagyobb figyelmet kap, de kevés a konszenzus a vele folytatott politikát illetően.

A hidegháború óta…

Maga a globális dél részben a hidegháború alatti el nem kötelezettek mozgalmának örökségéből táplálkozik. 

Visszatekintve, a mozgalom minden volt, csak el nem kötelezett nem: 

Moszkva támogatta az eszmét, és eszközként használta fel befolyásának kiterjesztésére és a Nyugat háttérbe szorítására, mindezt a semlegesség, illetve a fejlődő világ iránti szimpátia hamis zászlaja alatt.

Míg az el nem kötelezettek mozgalma a nagyhatalmi versengés hatalmi harcaiban gyökerezett, a szovjetek igyekeztek a marxista-leninista ideológiát is belevinni. Sok el nem kötelezett nemzet például kihasználta a lehetőséget, hogy gyermekeit és szakembereit Moszkvába küldje egyetemi, főiskolai, posztdoktori, valamint műszaki képzésre. Ezeknek az országoknak a nemzeti elitje így évtizedeken át a szovjet rendszerben képezte magát.

Bár a globális délnek történelmi gyökerei vannak, az újjáéledése a kortárs geopolitikát tükrözi. 

Innen ered a vita arról, hogy magát a mozgalmat a történelmi alapjain keresztül kell-e szemlélni, vagy új fejleményként szükséges értelmezni.

Az amerikai szál

Az USA számára nagy kihívást jelent, hogy több nagyhatalom is jelentős érdeklődést és tevékenységet mutat a globális dél országai iránt. Közülük egyikük sem áll közvetlenül összhangban az Egyesült Államokkal.

Ami Pekinget illeti, a puha hatalmi diplomáciája szerves részévé tette a globális dél nemzeteikel való kapcsolattartást. Kína a csoport részének tekinti magát. Ezáltal modellként szolgál a nagy nemzetekké válni vágyó államoknak.

Kína egyúttal újjáélesztette az el nem köteleződési mozgalom marxista konstrukcióit is, azt állítva, hogy a Nyugat imperialista és kizsákmányoló a fejlődő nemzetekkel szemben. A program jól párosul Peking azon érdekével, hogy gazdasági, diplomáciai és politikai kapcsolatokat alakítson ki az indo-csendes-óceáni térség, Afrika és Latin-Amerika országaival. Épp ezért rendszeresen szolidaritást vállal a fejlődő nemzetekkel, és gyakran megpróbál kihívást intézni, kiszorítani vagy aláásni más hatalmakat.

A globális dél számos országa Oroszországgal szimpatizál. 

Ezek a politikák részben nemcsak az oroszbarát álláspontokat tükrözik, hanem a Nyugat képmutatására vonatkozó panaszokat is, amelyek szerint az utóbbi bőkezűen nyújt segítséget Ukrajnának, és figyelmet fordít a menekültek szükségleteire, miközben sokkal kevésbé nagylelkűen kezeli a fejlődő államok hasonló válságait.

India külpolitikájának az alapját a kapcsolatépítés jelenti. A G20-ak soros elnöksége során például kiemelte a globális déllel való együttműködést, ami tükrözheti az ázsiai ország vezető szerepét. De ennél sokkal többről van szó. India bizonyos tekintetben még mindig fejlődő nemzetként tekint magára, és szolidáris azokkal az országokkal, amelyek hasonló kihívásokkal néznek szembe. 

India egyúttal hídnak is tekinti magát a fejlett és a fejlődő világ között.

Tágabban értelmezve India úgy tekint ezekre a nemzetekre, mint olyan területre, ahol befolyást szerezhet a Kínával folytatott rivalizálásában.

Érdekes az is, hogy míg India sokkal erősebb kétoldalú kapcsolatokat alakít ki az Egyesült Államokkal, addig a globális déli diplomácia többnyire tűzzel-vassal elzárkózik a Washingtonnal való ilyen viszonytól Újdelhi logikusan azért hangsúlyozza a globális délen betöltött szerepét, hogy emlékeztessen arra, hogy nem igazodik egyetlen nagyhatalomhoz sem.

A kooperáció hiánya

A környezetvédelem és az energia a globális dél közös ügye. Az ebben a kérdésben való elköteleződés azonban két szempontból is bonyolult. Egyrészt a fejlődő országok úgy vélik, hogy ők szenvedik el leginkább az éghajlatváltozás következményeit, miközben a fejlett államok felelősek a kibocsátások nagy részéért, és nekik kellene fizetniük a klímaváltozás mérséklésének döntő részét. Másrészt a Nyugat ragaszkodik a zöldtechnológiákra való gyors átálláshoz, amelyek gyakran túl drágák és alkalmatlanok a fejlődő országok számára, amelyeknek nincs bőséges, megbízható és megfizethető árú villamos energiájuk. 

A nyugati megoldások ráerőltetése a fejlődő nemzetekre a külső imperializmus egy újabb formájaként hat a globális dél országaiban.

A további akadály a dedollarizáció. Ez egy éles kihívást jelent Washington számára, mivel különösen ezekben az országokban növekszik az a kampány, amely a dollár mint globális tartalékvaluta alternatíváinak létrehozására irányul. Ez egyrészről csökkentené az Egyesült Államok szerepét és befolyását a nemzetközi kereskedelemben, valamint a közvetlen külföldi befektetésekben, másrészről pedig a kivetett amerikai szankciók hatását is.

Végül még mindig nehézséget jelentenek a történelmi sérelmek.

Lesz-e változás?

A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy az Egyesült Államok nem fog kidolgozni átfogó stratégiát vagy valamiféle választ a globális dél számára.

Az USA külpolitikáját a republikánusok és a demokraták alatt egyaránt a létfontosságú geopolitikai érdekek dominálják. Az Egyesült Államok ukrajnai válasza például aránytalan volt más konfliktusokhoz képest, mert az európai stabilitás Amerika létfontosságú érdekei közé tartozik. A globális dél mint entitás azonban az USA számára nem tartozik ezek közé. 

Stratégiailag az Egyesült Államok bárhogy is határozza meg a globális délre vonatkozó politikáját, azt a benne rejlő ellentmondások fogják alakítani. Az USA nem hivatkozhat jogosan a globális déllel való szolidaritásra. Bármilyen, a térség átfogó kezelésére irányuló erőfeszítés lekezelőnek tűnne (ezekben az országokban ellenszenvesnek vagy bűnbánónak, Amerikában ellentmondásosnak). Emellett az Egyesült Államok nem próbálhatja meg delegitimálni a globális dél koncepcióját, mivel India a térség vezető szerepére törekszik, és egy ilyen stratégia ellenségessé tenné az egyik legfontosabb stratégiai partnert.

Ami a gazdaságot illeti, a fejlődő világgal való közvetlen gazdasági verseny a dollármentesítés elleni küzdelem érdekében valószínűleg nem szándékolt és potenciálisan gyengítő gazdasági zavarokat idézne elő. Ha jobban belegondolunk, 

az Egyesült Államok a dollár erősségén keresztül olyan kulcstényezők felett gyakorol ellenőrzést, mint az adósságok, a gazdasági növekedés és a kereskedelempolitika.

Az energia vonatkozásában a nehézséget az jelenti, hogy a republikánusok és a demokraták ellentétes éghajlat-politikát támogatnak. Az amerikai baloldal a zöldenergiára való gyors átállást és a globális éghajlatváltozás mérséklésére irányuló jelentős beruházásokat támogatja. Ezzel szemben a jobboldal kevésbé érdekelt a klímaváltozás mérséklésének a támogatásában, és sokkal fontosabb neki az „all of the above” megközelítés az energiafejlesztés terén, beleértve a hagyományos fosszilis tüzelőanyagokat és az atomenergiát. Ezért nem valószínű, hogy következetes, koherens partnerség alakul ki a globális déli országokkal.

Sokkal valószínűbb, hogy az USA nagyrészt el fogja kerülni a globális dél mint koherens szervezet bevonását. Ehelyett továbbra is együttműködik a régiókkal, és az aggodalmakat, illetve kihívásokat különböző gazdasági, biztonsági, energetikai, diplomáciai, politikai, valamint külföldi segítségnyújtási stratégiák révén kezeli. Az Egyesült Államok nagyobb valószínűséggel kezeli majd az olyan alapvető kihívásokat, mint a dedollarizáció és a Kínával, illetve Oroszországgal folytatott verseny, a globális dél struktúráján kívüli mechanizmusokon keresztül.

Eredetileg megjelent mandiner.hu/rovat/makronom oldalán.

Borítókép: 123rf