Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

Az Azerbajdzsán és az Európai Unió által tavaly elfogadott tervek, amelyek szerint Baku megduplázza az Európába küldött gázmennyiséget – évi 20 milliárd köbméterre –, egyelőre függőben vannak, mivel kontinensünk gázvásárlói még nem erősítették meg, hogy hajlandók lennének átvenni a gázt. Alparslan Bayraktar török energiaügyi miniszter ezzel kapcsolatban szeptember 14-én a török fővárosban tartott kerekasztal-beszélgetésen megerősítette, hogy minisztériuma utasította az azeri gázt Törökországon keresztül Görögországba szállító TANAP vezeték üzemeltetőjét, hogy készítse elő a vezeték teljes – évi 31 milliárd köbméteres – kapacitású bővítését, hogy a további évi 10 milliárd köbmétert el lehessen szállítani. 

Hozzátette azonban, hogy tudomása szerint eddig sem Azerbajdzsán fő gázmezőinek üzemeltetői, sem az onnan a gázt az európai piacokra szállító három vezeték üzemeltetői nem kaptak megerősítést arról, hogy a gáznak valóban van piaca Európában. 

„Nem vagyok biztos benne, hogy az európai piac készen áll arra, hogy hosszú távon több gázt kapjon a TANAP-tól” – mondta, és kifejtette, hogy többször tárgyalt a kérdésről az azerbajdzsáni állami olajvállalattal – a SOCAR társasággal –, amely partner az ország összes gázmezője és abban a három tranzitvezetéke tekintetében, amelyek a gázt Európába szállítják. 

„Az európai oldalon nem hiszem, hogy teljes körű, hosszú távú kötelezettségvállalást adnának ennek a további gáznak az átvételére. Enélkül nem hiszem, hogy a bővítés lehetséges” – tette hozzá, kifejtve, hogy a többletgáz felvásárlására vonatkozó kötelezettségvállalások nélkül az azerbajdzsáni gázmezőket üzemeltető vállalatok sem lesznek képesek beruházni a termelés olyan mértékű bővítésébe, amely a többletgáz kitermeléséhez szükséges. 

Az Azerbajdzsán (58 százalék), Törökország (30 százalék) és a BP (12 százalék) tulajdonában lévő TANAP egyike annak a három vezetéknek, amely a Déli Gázfolyosót alkotja, vagyis azt az EU által támogatott folyosót, amelyet az 1990-es években terveztek, és amely végül 2020-ban kezdte meg az évi 10 milliárd köbméternyi gáz szállítását Európába. 

Mindhárom csővezetéket a teljes kapacitására kell növelni ahhoz, hogy az export elérje az évi 20 milliárd köbmétert. Ez a bővítés jelentős beruházásokat igényel további kompresszorok telepítéséhez, ám ehhez garanciákra lenne szükség arra, hogy a kibővített csővezetékek feltöltéséhez többletgáz áll majd rendelkezésre, és hogy ez eladható lesz. 

Az azeri gáz Európába irányuló exportjának megduplázására vonatkozó tervekről az Európai Unió és Azerbajdzsán között tavaly júliusban aláírt egyetértési megállapodás keretében állapodtak meg. 

Ennek aláírására az orosz–ukrán háború és az egyre növekvő félelem miatt került sor, mivel az évi 180 milliárd köbmétert meghaladó orosz gázimport kiesése miatt Európa gázhiánytól és széles körű áramkimaradásoktól szenvedne. 

A megfogalmazás azonban nem volt hivatalos kötelezettségvállalás, csupán azt jelezte, hogy a két fél megállapodott abban, hogy „törekszik” az Európába irányuló azeri gázexport megduplázásának támogatására, amely „2027-ig évente legalább 20 milliárd köbméter gázra emelkedik, a kereskedelmi életképességnek és a piaci keresletnek megfelelően”. 

Miközben Európa példátlan energiaár-emelkedéssel szembesült, az egész kontinenst érintő energiahiányt eddig sikerült elkerülni, köszönhetően a cseppfolyósított földgáz (LNG) behozatalának jelentős növelésének és az egyéb forrásokból – például szénből, nukleáris energiából és megújuló energiaforrásokból – történő energiatermelés fokozásának. 

Ez mindkét fél számára új helyzetet teremtett. 

Ha nincs gázhiány, akkor nincs garantált piac az Azerbajdzsán által szállítandó többletgáz számára, és nincs ok arra, hogy beruházzanak a termelés vagy a vezetékek kapacitásának bővítésébe. Ugyanakkor még mindig nem világos, hogy Baku mennyi többletgázt lesz képes szállítani, és mikor. 

A török–azeri gázvezeték alapkövének letétele Forrás: MTI 

A BP által üzemeltetett Shah Deniz gázmező jelenlegi termelési kapacitása, amely Azerbajdzsán gázexportjának nagy részét biztosítja, nem képes a szükséges 10 milliárd köbméternyi többletgáz teljes mennyiségét biztosítani. A BP megkezdte a kutatófúrásokat két mélyen fekvő tározóban, amely talán több gázt tudna szolgáltatni, de nem világos, hogy találnak-e kereskedelmi szempontból hasznosítható mennyiséget. Ám még ha ez meg is történik, e kutak üzembe helyezése időbe telik, és további beruházásokat igényel, amihez viszont valamilyen garancia szükséges arra vonatkozóan, hogy a gáznak lesz piaca.  

A francia Total Energies nemrég kezdte meg az évi mintegy 1,5 milliárd köbméter gáz kitermelését az azerbajdzsáni Absheron gázmezőből. Ezt a mennyiséget körülbelül évi 5,5 milliárdra lehet bővíteni, de ehhez is több beruházásra van szükség, amihez az üzemeltetőknek kötelezettségvállalásokat kell tenniük arra vonatkozóan, hogy a gáz eladható lesz. 

Azerbajdzsánnak tavaly már sikerült 11,4 milliárd köbméterre növelnie az Európába irányuló gázexportját, és az idén várhatóan eléri a 11,6 milliárdot. 

Bakunak a növekvő belföldi kereslet mellett a szomszédos Grúzia és Törökország gázellátására vonatkozó kötelezettségei is vannak, a tavalyi exportnövekedés pedig részben a Türkmenisztánnal és Iránnal kötött összetett gázcsere-megállapodás révén valósult meg, amelyet a közelmúltban tovább bővítettek, és valószínűleg ismét bővíteni fognak. Mindezt részben azáltal, hogy Azerbajdzsán orosz gázt importált (ellentétben a Baku és az EU közötti megállapodás politikai szándékával, amely az unió orosz gáztól való függőségének csökkentésére irányul). 

A hegyi-karabahi örmény menekültek autókonvoja Forrás: MTI 

Ismét nem világos, hogy ez a „csereüzlet” milyen mértékben bővíthető, és az sem, hogy az Iránból származó gázból lehetne-e Európába exportálni, mivel Teherán továbbra is nemzetközi szankciók hatálya alatt áll. Szintén nem világos, hogy Azerbajdzsán katonai offenzívája, amelynek célja Hegyi-Karabah teljes ellenőrzésének átvétele, hatással lesz-e az EU és Baku kapcsolataira, ezáltal a jövőbeli gázkereskedelemre. 

Emmanuel Macron francia elnök szeptember 24-én tartott beszédében azzal vádolta az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy „gátlástalanul” járnak el, és „Örményország határát fenyegetik”. Szeptember 25-én pedig David McAllister, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke azt javasolta, hogy az EU-nak „világossá kell tennie, hogy minden olyan kísérlet, amely az örmény lakosság eltávolítására vagy kényszerítésére irányul a Hegyi-Karabah régióból, komoly következményekkel jár az Azerbajdzsánnal fenntartott kapcsolatainkra nézve”. (Valóban úgy tűnik, hogy a régió lakosságának nagy többsége inkább a menekülés mellett döntött, mintsem az azerbajdzsáni uralom alatt éljen.) 

Törökország – lehetséges megoldás 

A megoldást Törökország jelentheti az Ankara által tervezett északnyugat-törökországi gázkereskedelmi csomóponttal, amely közel van az ország négy gázvezeték-csatlakozásához, amelyek már most is tranzitgázt szállítanak Európába. Igaz, a részleteket még nem véglegesítették és nem hozták nyilvánosságra, de Ankara egy olyan kereskedelmi pontot tervez, mint a hollandiai TTF (Title Transfer Facility), ahol több forrásból csővezetéken vagy cseppfolyósított földgázként érkező gázzal kereskednek. 

Alparslan Bayraktar török energiaügyi miniszter a kerekasztal-beszélgetésen elmondta, hogy elképzelései szerint az országába csővezetéken érkező, különböző forrásokból származó gázzal és cseppfolyósított földgázzal a Törökországban már meglévő isztambuli EPIAS energiatőzsdén lehetne kereskedni, amely már most is kereskedik a török piacra szánt gázzal. Ehhez azonban több forrásból származó gázra van szükség, amellyel kereskedni lehet. Törökországnak jelenleg jelentős a többlet-LNG-importkapacitása, és csővezetéken keresztül hoz be gázt Azerbajdzsánból, Oroszországból és Iránból. 

Összegezve a fentieket, Törökország valóban megoldást jelenthet, ám számolni kell azzal, hogy a nemzetközi szankciók valószínűleg korlátozni fogják az orosz és az iráni gáz török csomóponton keresztüli európai tranzitját. Ebből következik, hogy potenciálisan csak az LNG és az azeri gáz marad, ami ösztönzőleg hathat az azeri gáztermelés növelését célzó beruházásokra, valamint a csővezetékek kapacitásának növelésére, hogy a többletgázt Európába szállítsák. 

Kapcsolódó: 

Borítókép: 123rf