A palesztin–izraeli konfliktus újabb fordulója és a Vörös-tenger kiújult válsága miatt a jemeni húszi fegyveres erők a vizeken lévő célpontokat támadták. Az Egyesült Államok bejelentette a Prosperity Guardians szövetség megalakulását, és felszólította Kínát, hogy ők is játsszanak benne konstruktív szerepet. Egy kínai biztonságpolitikai kutató elmagyarázza, hogy az ázsiai nagyhatalom miért nem csatlakozik a szövetséghez, és bemutatja haditengerészetük stratégiáját a kereskedelmi útvonalak biztosításában.  

Csou po (Zhou Bo) rangidős ezredes a Csinghua Egyetem Nemzetközi Biztonsági és Stratégiai Központjának vezető munkatársa, a Kínai Fórum szakértője, valamint a Kínai Nemzetvédelmi Minisztérium Nemzetközi Katonai Együttműködési Hivatala Biztonsági Együttműködési Központjának volt igazgatója.  

A volt kínai ezredes elöljáróban leszögezi, hogy az ottani hadseregnek kötelessége megvédeni az ország tengerentúli érdekeit, de szerinte ennek a legjobb módja, ha Kína a tengerentúli érdekeit integrálja más országok érdekeivel, és nem keveredik regionális konfliktusokba.  

Emiatt Peking nem szeretne konfliktusba keveredni olyan fegyveres csoportokkal, mint a jemeni húszik.  

Ezért ha a kínai haditengerészet a Vörös-tengeren részt venne az Egyesült Államok által vezetett műveletekben, az befolyásolná az ország pozícióját a palesztin–izraeli konfliktusban, és veszélyeztetné a kínai hajókat. 

Vélhetően Franciaország, Olaszország és Spanyolország is hasonló okok miatt nem lépett be a koalícióba. Ezzel az USA-nak nem sikerült létrehoznia a „lehető legszélesebb körű” együttműködést, olyat, ami felállt például az Ádeni-öbölben zajló kalózellenes hadművelet során.  

Csou po azért figyelmeztet, hogy ha még mindig vannak kínai kereskedelmi hajók a Vörös-tengeren, akkor a hadihajóiknak északra kell menniük, hogy megvédjék őket. Viszont ha a húszik megtámadják azokat, és a kínai hadihajók megtorolják azt, az ázsiaiak rögtön belekeveredhetnek ezen konfliktusba ebben az ingatag régióban.  

Kilépve az Indiai-óceánra 

Tehát a nagy feladat az egyensúlyozás, a Népi Felszabadító Hadseregnek meg kell védenie Kína tengerentúli érdekeit anélkül, hogy regionális konfliktusokba keveredne. És itt már nem csak a húszikról van szó.  

A kínai gazdaság függ a nemzetközi kereskedelemtől, amelynek a nagy része tengeri úton zajlik. A globális kereskedelem mintegy 12 százaléka a Vörös-tengeren, az ázsiai nagyhatalom olaj- és földgázimportjának mintegy 62 százaléka pedig a Malaka-szoroson és a Dél-kínai-tengeren keresztül halad át. 

Csou po idéz egy Reuters-cikket, amely szerint  

egy a Tajvani-szorosban kirobbanó háború esetén az Indiai-óceán lehet Kína Achilles-sarka, mert a dzsibuti támaszpont kivételével a kínai haditengerészetnek az Indiai-óceánon nincs támaszpontja, szárazföldi vagy légi képessége.  

Az ázsiai ország indiai-óceáni stratégiájával kapcsolatban a szerző emlékeztet két fogalomra: a Gyöngysor stratégiára és a Malaka-dilemmára.  

 

A Gyöngysor stratégia egy 2004-ben felvetett hipotézis, amely azt állította, hogy Kína célja egy sor katonai bázis és megfigyelőállomás létrehozása (az Indiai-óceánon), amely támogatja a haditengerészetet az Afrika szarva felé történő terjeszkedésben.  

A Malaka-dilemma pedig arra utal, hogy ha az Egyesült Államok egy háború során elzárja a Malaka-szorost, azzal megakasztja Kína kereskedelmét, ezáltal az ázsiai ország bajba kerül. 

A volt ezredes megállapítja, hogy a Gyöngysor stratégia esetében kár volt aggódni, húsz évvel a felvetés után nyoma sincs az úgynevezett gyöngysornak. Kialakult egy tengeri selyemút, amely összeköti a kínai kikötőket egy sor kereskedelmi kikötővel Görögországban, Mianmarban, Pakisztánban vagy Srí Lankán. 

A Malaka-dilemma kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy azt nem tudni, blokkolná-e a Malaka-szorost az Egyesült Államok, de a Tajvani-szorosban folyó háború semmiképp sem előre eldöntött. A szárazföldi Kína továbbra is a Tajvannal való békés újraegyesítést hangsúlyozza.   

Előrevetíthető, hogy a Malaka-szoros blokkolása az olyan part menti államok gazdaságát bénítaná meg, mint Thaiföld, Indonézia, Szingapúr és Malajzia, és súlyosan érintené Japánt, valamint Dél-Koreát, az Egyesült Államok két szövetségesét.  

A Malaka-szoros rendkívül fontos Kína számára, és amennyiben egy háború esetén amerikai blokád alá kerülne, az valószínűleg nem állna meg a szorosban. Valószínű, hogy egy Kína és az Egyesült Államok közötti háború átterjedne az Indiai-óceánra, így a konfliktus ellenőrizhetetlenné válna.  

Csou po elismeri, hogy bár a Népi Felszabadító Hadsereg haditengerészete a világ egyik legnagyobbja, vannak gyenge pontjai az Indiai-óceánon. Tulajdonképpen a Gyöngysor stratégia megvalósítását hiányolja, amit azzal magyaráz, hogy a külföldi katonai bázisok létesítéséhez az érintett országok engedélye szükséges. Még ha azok hajlandók is lennének fogadni Kínát, nehezen tudnának ellenállni az Egyesült Államok vagy India nyomásának.  

Az úgynevezett „gyengeség” nem feltétlenül hátrány 

A volt kínai ezredes megpróbálja megtalálni a megoldást a képesség hiányának kiküszöbölésére. Abból indul ki, hogy a kínai haditengerészet tengerentúli műveletei mind humanitárius jellegűek, legyen szó békefenntartásról, hajóvédelemről vagy katasztrófaelhárításról.  

Így mindaddig, amíg az ázsiai nagyhatalom tengerentúli katonai műveleteit a saját érdekei védelmére és szükség esetén humanitárius segítségnyújtásra korlátozza, Kínának nincs szüksége sok költséges, nehezen fenntartható katonai bázisra. 

Viszont tengerentúli bázisok hiányában a haditengerészetének a lehető legnagyobb mértékben együtt kell működnie más felekkel. A kalózkodás elleni küzdelem során, bár a kínai flotta önállóan működik, információkat oszt meg és koordinál a NATO-val, a többnemzetiségű tengeri erőkkel, az Európai Unió „Atalanta hadműveletével” és más felekkel. 

Az elmúlt években a kínai haditengerészet hajói Oroszország, Irán és Pakisztán haditengerészetével közös gyakorlatokat folytattak az Indiai-óceánon, valamint az Egyesült Arab Emírségekkel és Szaúd-Arábiával. 

Csou po szerint az ázsiai nagyhatalom tengerentúli érdekei védelmének a legjobb módja az, ha integrálja azokat más országok érdekeivel. 2008 óta a kínai konvojflotta mintegy 7200 hajót kísért át az Indiai-óceánon, köztük külföldieket is.  

Ha a Csendes-óceán nyugati része az a hely, ahol az ázsiai országnak meg kell védenie a szuverenitását, akkor az Indiai-óceán inkább egy próbaterepe annak, hogy a hatalmas Kína megmutassa, milyen különböző megoldásokat tud felmutatni a világnak. 

(Forrás: Guancha) 

A témában ajánljuk még: