Peking annyira gyorsan építi ki a zöldenergiás infrastruktúrát, hogy a károsanyag-kibocsátása 2030 helyett már az idén tetőzhet. Az adatok nemcsak az energia- és kibocsátási elemzőket, de magukat a kínaiakat is meglepték.

Hszi Csin-ping 2020-ban azt a vállalást tette, hogy 2030 előtt országa eléri a károsanyag-kibocsátási csúcspontot, 2060-ra pedig nettó zéró kibocsátóvá válik. A dolgok sokkal jobban mennek Kínában, mint azt tervezni merte, az adatok alapján ugyanis már az idén bekövetkezik a kibocsátási csúcs, vagyis Peking hat évvel megelőzte önmagát. Az elnök kalkulációi szerint az évtized végére 1200 gigawatt energia már csak a nap- és szélerőművekből származott volna – ehhez képest tavaly év végére elérte az 1050-et, az idén pedig átlépi az 1300-at. Nehéz lesz ezt a tempót a világ többi elkötelezettjének követni.

Kínai expressz

A nemzetközi ellenőrző testületek sem nagyon hittek a szemüknek, de megerősítették a kínaiak jelentésében szereplő állításokat. Az ázsiai országban olyan tempóban dübörög az energiaátállási infrastruktúra kiépítése, hogy az ország üvegházhatás-kibocsátási szintje már az idén elérheti a csúcsot, hogy aztán vagy stagnáljon, vagy esésbe kezdjen.

Kína csak a tavalyi évben 217 gigawattnyi energiát szolgáltató napelemparkot létesített, ami 55 százalékos növekedés. A The Wall Street Journal szerint

ez több mint 500 millió napelemet jelent, ami jóval meghaladja az Egyesült Államok teljes beépített napelem-kapacitását.

A szélenergia tekintetében is brutálisak az adatok: csak tavaly a turbinatelepítések 76 gigawattos többletenergiát eredményeztek. Ez több mint 20 ezer új turbina telepítését jelentette, köztük a világ legnagyobbját, amely Kína keleti partjainál ontja magából az energiát 150 méteres magasságával, 260 méteres rotorátmérővel és 123 méteres forgólapátjaival.

A 2023-ban megtermelt zöldenergia mennyisége Kínában először érte el azt a szintet, hogy fedezni tudta az éves fogyasztásnövekedést. Miközben az ipar eszeveszett tempóban áll át a zöldenergiás technológiákra, az Európai Unió és az Egyesült Államok a saját gazdaságukat féltik a robbanásszerű növekedéstől. Az aggodalmuk jogos, ha az energiaellátási területen függőségi viszonyba kerülnek Kínával, az egy klasszikus cseberből vederbe szituáció lesz, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a kínai menetelés klímaváltozásra gyakorolt jótékony hatását.

A párizsi egyezmény aláírása óta sokáig lehetett Kínára mutogatni mint a világ egyik legszennyezőbb államára, amely kritikusai szerint egy szikrányit sem elkötelezett a célok megvalósítása érdekében. Most a leghangosabbak is elnémultak: a jelenlegi adatok alapján a pekingi eredmények óriási lökést adhatnak a párizsi folyamatnak, amelynek így vitathatatlan vezérévé vált.

Csúcs utáni stagnálás?

Ami az idei kibocsátási csúcs elérését illeti, néhány elemző óvatos kérdőjeleket illeszt a jelentések végére. Van, aki az ingatlanszektor lassulásával indokolja a kibocsátási csúcs elérését – ha kisebb az ipari termelés, kisebb a szennyezés is elv alapján. Ráadásul az aszályos nyarak miatt feltehetően rá kell kapcsolnia a szénerőműveknek is, miután a vízenergia-termelés kiesik a lehetőségek közül.

Mások a kibocsátási csúcs után nem csökkenést, hanem évekig tartó stagnálást jósolnak, ami azonban folyamatlassító hatású lehet: a legnagyobb kibocsátóknak (köztük Indiával, az Egyesült Államokkal és Kínával) ebben az évtizedben a 2019-es állapotokhoz képest 43 százalékkal kellene csökkentenie a szennyezésüket ahhoz, hogy a párizsi megállapodás céljait elérjék.

Ami a szénerőműveket illeti: Peking valóban továbbra is építi a fosszilis erőműveit, ami újabb éles kritikát váltott ki a nyugati országokból. Kína válaszában rámutatott, hogy éppen az elavultabb technológiájú, nagyobb kibocsátású erőműveket cserélik le az újakra, amelyeknek az alapvető rendeltetése egyébként is csak az lesz, hogy az időjárásfüggő zöldenergiát helyettesítsék kedvezőtlen viszonyok esetén, ezzel tartva fenn az elektromos hálózat stabilitását. A szénerőművek fokozatos kapacitáscsökkentését az elnök 2026-ra prognosztizálta, de látva a megújulók területén végzett óriási fejlődést, elképzelhető, hogy már jövőre bekövetkezik.

A kínai zöldenergia-robbanás évente 200-300 gigawatt új szél- és napenergia-kapacitást jelent. Ezzel párhuzamosan a zöldenergia a gazdaság elsődleges mozgatóelemévé lép elő –

ezt jól tükrözi a területbe fektetett tavalyi összeg, amely 890 milliárd dollárt tett ki.

Az óriási beruházások a zöldenergiás technológiák vezető gyártójává tette Kínát – napelemekkel, szélturbinákkal, elektromos járművekkel és természetesen akkumulátorokkal. Az utóbbiakkal kapcsolatosan van még egy állítás, amelyet hivatalosan egyelőre nem erősítettek meg, de nagyjából minden elemző egyetért vele: Kínában az elektromos járművek elterjedése olyan gyors, hogy már tavaly elérte a belső égésűekhez szükséges üzemanyag csúcsfogyasztását. Ebben a szegmensben senki nem tesz kérdőjelet: a járművek károsanyag-kibocsátása egyértelműen csökken.

***

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/AFP pool/Nhac Nguyen