Kaja Kallas nem indul az Európai Bizottság elnöki székéért a liberálisok színeiben. Döntése szimbolikus jelentőségű, de Ursula von der Leyen nyilván nem fogja elfelejteni a gesztust.
Kaja Kallas észt miniszterelnök megerősítette, hogy nem lesz a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) jelöltje az európai uniós választásokon, mivel egyelőre még jelenlegi munkájára szeretne koncentrálni.
A kormányfő ezzel pontot tett a találgatások végére. Mint mondta, alaposan átgondolta a felkérést, amelynek előnyeit és hátrányait is megvizsgálta, végül tájékoztatta az ALDE vezetését nemleges döntéséről.
Se NATO, se EB
Kallas neve többször felmerült már a hamarosan megüresedő NATO-főtitkári szék kapcsán, ám a háború kezdete óta több olyan morálisan erősen megkérdőjelezhető ügye volt, amely elhalványította az esélyeit a holland Mark Rutte mellett. Ilyen volt a több tagállam által kifogásolt észt hadseregfejlesztés, amelyet Kallas elegánsan az európai adófizetők pénzéből oldott meg túlszámlázással – nem szabálytalanul, de erkölcsileg valóban kifogásolható módon. A hab a tortán az volt, amikor kiderült, hogy míg a miniszterelnök az Oroszország elleni szankciók szigorításának leghangosabb követelője, férje a háború kirobbanása után vidáman üzletelt tovább az oroszokkal, sőt: egy házastársi kölcsön révén magának Kallasnak a pénze is bekerült a jól jövedelmező kereskedelmi együttműködésbe.
Mindezek felett mindenki szemet hunyt: Kallas mint az Európai Unió leginkább oroszgyűlölő politikusa retorikája révén hamar közönségkedvenc lett. Ám éppen emiatt a legtöbben elutasították azt a gondolatot, hogy Jens Stoltenberg helyét ő vegye át a NATO-főtitkári poszton. Sokak véleménye szerint egy ennyire ruszofób személyiség többet árthat, mint használhat a szövetség politikai vezetőjeként.
Fogd meg a söröm!
Ilyen előzmények után kérte fel az európai pártcsalád, hogy legyen a csúcsjelöltje az EB elnöki pozíciójáért folytatott küzdelemben, vagyis induljon Ursula von der Leyen ellen. A visszautasítást bejelentő sajtótájékoztatóra Kallast elkísérte Margus Tsahkna külügyminiszter is, aki úgy fogalmazott: a kormányfő bejelentése megkönnyebbülést is okozott, hiszen végre megszűnnek a spekulációk a jövőt illetően.
Kallas erre szó szerint úgy válaszolt: „Fogd meg a söröm!” – majd kifejtette, hogy nem hisz a pletykák elcsitulásában, ahogyan azt sem tudja garantálni, hogy örökké miniszterelnök marad. „Sok helyen emlegetik a nevem” – tette hozzá, utalva arra, hogy létezik olyan pozíció, amiért otthagyná jelenlegi állását.
Az egyik ilyen a jelenleg Josep Borrell által betöltött EU-s kül- és biztonságpolitikai főképviselői hely, a másik pedig egy még nem is létező védelmi biztosi munkakör. Utóbbi akkor jön létre, ha Ursula von der Leyen megkezdi második ciklusát az Európai Bizottság élén. Amennyiben Kallas bármelyiket elfogadja, alig van már hátra miniszterelnöki hivatali idejéből.
Felemás dicsőség
Kallas egyébként „hízelgőnek” nevezte, hogy ekkora a találgatás személyével kapcsolatban. Mint mondta, a csúcsjelöltség felajánlása máris győzelem volt Észtország, a kormány és önmaga számára is. „Ez annak a jele, hogy valamit nagyon jól csinálunk” – mondta.
Ami azt illeti, lehet, hogy az európai liberálisok Kallast tekintik a megújulás legnagyobb formátumú egyéniségének, a saját szavazói azonban már messze nincsenek ennyire elragadtatva a munkájától. A tavaly áprilisi észt közvélemény-kutatási adatok szerint a támogatottsága 40 százalékos volt: ez a szám mára 16 százalékra olvadt, vagyis csupán ennyien gondolták úgy, hogy Kallasnak továbbra is miniszterelnöknek kellene maradnia.
Történelmi mélypont.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Kaja Kallas észt miniszterelnök.
MTI/EPA/Olivier Matthys
