Miközben a globális színtér lélegzetvisszafojtva figyeli a kínai gazdaság relatív „lassulását”, az ázsiai nagyhatalom kulcsfontosságú átalakuláson megy keresztül, és a hagyományos növekedési pillérekről az innováció és a technológiai fölény által vezérelt jövő felé fordul.
A gazdasági kihívásokkal szembenézve Kína válaszúthoz érkezett, és új utakat keres a növekedése fenntartásához és a globális befolyásának megőrzéséhez. Ez a cikk az Allianz Research átfogó jelentésében részletezett, sokrétű kínai gazdasági tájképet mutatja be, megvilágítva azokat a sarkalatos változásokat és stratégiai manővereket, amelyekkel Kína megpróbál átkelni ezeken a viharos időkön.
Új növekedési motorok keresése
Kína gazdasági gépezete, amelyet egykor az ingatlanok és a külföldi befektetések hajtottak, jelentős súrlódásokba ütközik. Az ingatlanszektor, az ázsiai nagyhatalom korábbi gazdasági motorja, drámaian lelassult, aminek következtében a fejlesztések 26 százalékkal elmaradtak a járvány előtti trendtől. Ezt a visszaesést súlyosbítja a gyorsan öregedő és csökkenő népesség demográfiai kihívása, ami tovább rontja az ingatlanpiac hosszú távú kilátásait.
Ezzel párhuzamosan a külföldi befektetések is csökkennek, amit mind a rövid távú vállalatstratégiai váltások, mind a mélyebben gyökerező strukturális változások –beleértve a szabályozási akadályokat és a geopolitikai feszültségeket – befolyásolnak.
A lassuló növekedés, a szabályozási akadályok és a romló geopolitikai helyzet miatt a nyugati vállalatok számára Kína egyre kevésbé vonzó.
Az Állami Devizahivatal (SAFE) által közzétett fizetési mérlegadatok azt mutatták, hogy a Kínába irányuló közvetlen külföldi befektetések 2023 harmadik negyedévében először fordultak negatív irányba. A folyamatban mind a strukturális, mind a rövid távú vállalatstratégiai tényezők közrejátszanak. A SAFE közvetlen külföldi befektetéseket mutató mérőszáma ugyanis figyelembe veszi a ténylegesen felhasznált invesztíciókat, valamint a külföldi cégek Kínában lévő pénzügyi tartalékainak változását: a kétéves kínai és az amerikai állampapírhozamok közötti különbség 2007 óta először fordult negatív trendbe, ennek eredményeként pedig a Kínában székhellyel rendelkező külföldi cégek a hozamok vonzóbbá válásakor inkább a határon kívülre utalták a jövedelmüket, ami ezen vállalatok pénzügyi tartalékainak és a SAFE által bejelentett közvetlen külföldi befektetések összességének negatív változásához vezetett.
Mindezek mellett a folyamatban a strukturális tényezők is szerepet játszanak, amelyek kevésbé teszik vonzóvá Kínát a külföldi pénzek számára: az Amerikai Kereskedelmi Kamara
a Kínában végzett 2023-as üzleti klíma felmérése alapján a válaszadók 45 százaléka szerint romlik a kínai befektetési környezet – ez átlagosan 16 százalékkal több, mint a korábbi évek átlagában.
Az Európai Kereskedelmi Kamara Kínában végzett 2023-as üzleti bizalmi felmérésében a legfontosabb üzleti kihívásokként az ázsiai országgazdaságának lassulását (36 százalék), a globális gazdaság megtorpanását (29 százalék) és az amerikai–kínai kereskedelmi háborút (24 százalék) jelölték meg. Mindkét felmérésben a megkérdezettek legalább 60 százaléka arról számolt be, hogy növelné a Kínába történő beruházásait, ha nagyobb piaci hozzáférést kapna.
Hiába a „decoupling” ötlete, az exportadatok mást mutatnak
Ezen akadályok ellenére a kínai exportágazat a rugalmasság megtestesítője. Az ország globális beszállítóként betöltött központi szerepe továbbra is megkérdőjelezhetetlen, mivel világszerte egyre több importtermék függ a kínai termeléstől. Ez a globális ellátási láncokban – különösen az olyan nagy értékű ágazatokban, mint az elektronika és a háztartási berendezések – betöltött szerepe kiemeli Peking tartós befolyását a globális kereskedelem dinamikájára.
A friendshoringról és a nearshoringról szóló viták közepette az Allianz elemzői újra megvizsgálták Kína kritikus beszállítói szerepét a világ fő importőrei számára.
A kritikus beszállító és a kritikus függőség meghatározása az USA-ba irányuló kínai export példáján a következő:
Kína akkor minősül „X” termék (a kritikus függőség) kritikus szállítójának az USA számára, ha az alábbi kritériumok mindegyike teljesül:
1. Az USA az „X” termék nettó importőre.
2. Az „X” termék amerikai importjának több mint 50%-a Kínából származik.
3. Kína globális exportpiaci részesedése az „X” termékből meghaladja az 50 százalékot.
Az olyan behozatalok száma, amelyek esetében Kína kritikus beszállítónak számít, az évek során a világ fő importőrei között nemhogy csökkenne, de egyre nő.
A 2003 és 2022 közötti 20 éves időszak alatt a Kínától való kritikus függőségek száma több mint ötszörösére, illetve hatszorosára (280, illetve 385 termékre) nőtt az USA és az EU esetében. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy azok a gazdaságok, amelyek profitálnának a friendshoringból, szintén egyre nagyobb függőséget mutatnak Kínától – leginkább az ASEAN-gazdaságok, amelyek 2022-ben 369 termék esetén rendelkeznek kritikus függőséggel (ez 2003-hoz képest több mint tízszeres növekedés!), valamint Mexikó 320 termékkel (ez 12-szeres növekedés!).
A Pekigtől való függőség a kritikus import tekintetében jelentősen eltér az egyes országok között,
a legnagyobb mértékű függőséget az Egyesült Államok mutatja: a Kínából származó import közel fele kritikusnak minősül.
Ez a helyzet komoly fejtörést jelent Washingtonnak, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy még az EU-nak is kisebb a kitettsége: a Kínából származó behozatal mintegy 30 százaléka tartozik a kritikus függőségi viszonyok közé.
A kínai importnak való kiszolgátatottság tekintetében egyértelmű különbség mutatkozik a feltörekvő és a fejlett gazdaságok között: a fejlett gazdaságok – Dél-Korea és Tajvan kivételével – Kínából származó importjának legalább 30 százaléka kritikus függőségi viszonyban van, míg a feltörekvő gazdaságok esetében – Brazília kivételével – ez az arány 15 százalék alatti.
A Pekingtől való kritikus kitettségek listáján hagyományosan a textilipar dominált, de a legújabb tendenciák azt mutatják, hogy az olyan ágazatok, mint a számítógépgyártás és a távközlés, valamint az elektronika a háztartási berendezések felé tolódik el. Az Egyesült Államokban e fejlett szegmensekben a kritikus függőségek értéke jelentősen megnőtt, és a Kínából származó teljes behozatal döntő többségét ezen termékek teszik ki. Ugyanakkor az EU-ban is jelentős eltolódás figyelhető meg a kritikus függőségek tekintetében e nagy értékű ágazatok irányába.
Peking pozícióját a globális ellátási láncban megerősíti, hogy ezekre a fejlett ágazatokra összpontosít, ami támogatja gazdasági növekedését, és rávilágít a kínai importtól való diverzifikáció súlyos kihívására. Az olyan behozatalok összértéke, amelyekben a főbb importőrök nehezen tudnák az ázsiai nagyhatalmat kiváltani, 2022-ben Peking teljes exportjának jelentős részét tette ki,
ami a világ Kínától való egyre kritikusabb függőségét tükrözi.
A protekcionista intézkedések és az ellátási láncok diverzifikálására irányuló erőfeszítések hatása attól függ majd, hogy más országok hogyan alakítják a globális ellátási láncon belüli pozícióikat.
Az innováció mint új lehetőség
A kínai döntéshozók az innovációra és a technológiai fejlődésre helyezik a hangsúlyt, a stratégiai iparágak és a hazai technológia fejlesztésére összpontosítva:
a K+F-kiadások az ország GDP-jének a 2000. évi 0,9 százalékáról 2022-re a GDP 2,6 százalékára emelkedtek.
Az ázsiai óriás befektetési potenciálját támogatja az oktatási rendszere, a megfelelő mennyiségű tőkéje, a kiépített gyártási képességei és a nagy belföldi piaca – mindennek köszönhetően 2023-ban a 12. helyezést érte el a globális innovációs indexen. Annak ellenére, hogy a kritikus technológiák terén vezető szerepet tölt be a nagy hatású kutatásban, az innen a gyártásba való átmenet néhány esetben még mindig nem egyértelmű.
Az elektromos járművek (EV), a lítiumion energiatárolók és a napenergia-termékek ágazata együtt az úgynevezett „Új Hármas”, amely Kína erős gyártási és exportteljesítményét megmutatja. A kormányzati ösztönzőknek köszönhetően az EV-ágazat gyors fejlődésnek indult, ami jelentős belföldi értékesítési növekedést eredményezett, és az ázsiai országot a világ legnagyobb személygépkocsi-exportőrévé és a globális EV-piac meghatározó szereplőjévé tette.
A kínai elektromosjármű-gyártók versenyelőnyre tettek szert azáltal, hogy jelentősen csökkentették termékeik átlagárát, és így az európai és amerikai társaikhoz képest jobb ár-érték-arányt kínálnak.
Az olyan tényezők, mint a kormányzati támogatások, a jól kiépített helyi autóipari beszállítói lánc és a belföldi piac mérete hozzájárulnak a kínai EV-gyártók költségelőnyéhez. A sikerhez a járműintelligencia és a szoftvertechnológiák fejlődése is jelentősen hozzájárult, ami növelte a gyártók versenyképességét. Az elmúlt évtizedben jelentősen megnőtt eladásoknak, a kormányzati ösztönzőknek és a karbonsemlegességi céloknak köszönhetően – a globális kereslet lassulása ellenére – az EV-szektor várhatóan továbbra is az autóipar növekedési hajtóereje marad.
Kína dominanciája az energiatároló-rendszerek terén is erős, tekintve, hogy a globális piaci részesedés közel 56 százalékát birtokolja. A megújuló energiaforrások terén is figyelemre méltó előrelépést ért el: a világ napelemmodul-gyártási kapacitásának és a napelemek exportjának is több mint 80 százalékát Peking adja.
Ugyanakkor bár Kína jól pozícionáltnak tűnik ezekben a feltörekvő iparágakban, jelenlegi dominanciáját és jövőbeli növekedését próbára teheti a chipháború, a protekcionizmus, a geopolitikai feszültségek, a többletkapacitás, valamint a készletek és a tőkeáttétel megváltozásának kockázata.
Az Egyesült Államok aktívan küzd Peking azon törekvése ellen, hogy uralja a globális félvezetőipart, amit az ellátási hiány és a geopolitikai feszültségek ösztönöznek, és ami a chipipari önállóság előmozdításához vezet. A 2022. júliusi CHIPS and Science Act révén az USA több mint 50 milliárd dollárt fektet be a félvezető-kutatásba és -gyártásba, valamint a munkaerő-fejlesztésbe, emellett szigorítja a Kínába irányuló fejlett chipgyártó berendezések exportjának ellenőrzését.
Ugyanakkor azt az Allianz elemzői is leszögezik, hogy mindezen erőfeszítések ellenére az Egyesült Államok a félvezetőgyártásban valószínűleg nem fogja visszaszerezni az 1990-es évekbeli vezető szerepét, bár még mindig jelentős részesedéssel rendelkezik bizonyos iparági szegmensekben, például az elektronikus tervezési automatizálási (EDA) szoftverek terén, és olyan vezető cégek működnek a területén, mint a Qualcomm, a Broadcom és az Nvidia. Az amerikai vállalatok számára azonban valószínűtlennek tűnik, hogy minden ágazatban utolérjék az olyan iparági vezetőket, mint a TSMC és a Samsung, még akkor is, ha ezek a külföldi vállalatok (jelentős ösztönzők mellett) bővíthetik tevékenységüket az Egyesült Államokban.
A kínai félvezetőipar – annak ellenére, hogy a legfejlettebb chipek gyártására vonatkozó korlátozásokkal kell szembenéznie – agresszív növekedésre készül, és a várakozások szerint három éven belül 60 százalékkal növeli chipgyártási kapacitását, öt éven belül pedig megduplázhatja azt, amit főként az alapvető processzorchipekre összpontosítva érhet el.
Mindazonáltal az már egyértelműen látszik, hogy a távolkeleti óriás most alacsonyabb trendnövekedés felé tart: az Allianz elemzői arra számítanak, hogy a kínai gazdaság 2025–2029 között átlagosan 3,9 százalékkal fog növekedni, szemben a Covid-19 járvány kitörése előtti +5 százalékos és az ingatlanválság kibontakozása előtti +4,5 százalékos prognózisokkal. A szakértők az alapforgatókönyvükben nem látják, hogy a kínai gazdaság „japánosodása” bekövetkezne, hanem csupán pragmatikusan leköveti a változó gazdasági környezetet. Ez részben a középosztály növekedésének, részben pedig az urbanizáció előrehaladása során megmutatkozó jelentős különbségeknek köszönhető.
Konklúzió: Kína gazdasági odüsszeiája folytatódik
Az innováció előtérbe helyezésével, a demográfiai változásokhoz való alkalmazkodással és a globális ellátási láncban betöltött szerepének megerősítésével Peking nem csupán arra törekszik, hogy a sárkányt ébren tartsa, hanem arra is, hogy – bár átállított ütemben, de – továbbra is szárnyaljon. A politikai döntéshozóknak azonban sürgősen helyre kell állítaniuk a fogyasztói bizalmat, hosszú távú, fogyasztóközpontú politikát kell bevezetniük, és fel kell szabadítaniuk az elővigyázatossági megtakarítások magas szintjét.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Shutterstock