A szerzőről: Brenda Shaffer a kaliforniai Montereyben működő U.S. Naval Postgraduate School Energy Academic Group kutatója. Vezető tanácsadó az energiával kapcsolatos ügyekben a Foundation for Defense of Democracies elemző intézetnél. Továbbá vezető kutató a Global Energy Centernél, amely az Atlantic Council nevű ismert amerikai think tank része.

Az energetikai szakértő a Nikkei Asia portálon megjelent írása a lényegét tekintve arra jut, hogy a zöldátmenet jóval korlátozottabb, mint gondolnák, a fő haszonhúzója pedig nem Európa, de nem is Amerika, hanem Kína már most, és várhatóan a jövőben is az marad. (Az írás pár nappal az új, kínai e-autókra kivetendő európai védővámok bejelentése előtt született – a szerk.) 

Brenda Shaffer úgy vezeti fel az írását, hogy az utóbbi években a nyugati országok egyre intenzívebben igyekeznek áttérni a megújuló energiaforrásokra. A szándékuk nemes, hiszen a cél a globális felmelegedés megfékezése, a fenntartható jövő megteremtése.  

Azonban e törekvéseknek van egy váratlan következménye: az elmúlt években Kína vált a nyugati energiaátmenet legnagyobb haszonélvezőjévé. 

Amíg Európa és az USA a nap-, valamint a szélenergia sokkal szélesebb körű felhasználására koncentrál, addig Kína nemcsak ezen technológiák fő gyártója lett, hanem a fosszilis tüzelőanyagok piacán is jelentős hídfőállásokat épített. A fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet ugyanis nem csökkent jelentősen: azok továbbra is nélkülözhetetlenek az ipar, a közlekedés és az energiaellátás számára – állapítja meg Brenda Shaffer. Az ázsiai nagyhatalom pedig felismerte e kettős felhasználásban rejlő lehetőséget, és mindkét területen megerősítette pozícióját, így a gazdasága továbbra is dinamikusan növekszik. 

A szerző így fogalmaz: az amerikai elnök, az ENSZ-főtitkár, az Európai Bizottság elnöke, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Világgazdasági Fórum vezetője, valamint a globális fősodrú média egyetért abban, hogy egy hatalmas méretű globális energiaátmenet kellős közepén vagyunk, amely során a fosszilis tüzelőanyagokról „lejövünk”, miközben egyszerűen átváltunk a megújuló energiaforrásokra. 

Minden vezető és a globális közvélemény is tényként kezelik a zöldfordulatot, annak ellenére, hogy valójában semmi sem utal arra, hogy a megújuló energiaforrások ténylegesen kiváltanák a fosszilis tüzelőanyagok globális fogyasztását. Ez az energiaátmenet iránti vágyvezérelt elképzelés (wishful assumption) azonban a gazdasági források elpazarlásához és a nyugati ipar hanyatlásához vezet, valamint jelentős nemzetbiztonsági kockázatokat teremt  

– állapítja meg a szerző. 

Kína olcsó és megbízható fosszilisalapú elektromos árammal tartja fenn hatalmas versenyelőnyét a gyártás terén, míg a Nyugat drágább és kevésbé megbízható (főként széltől, naptól függő), emellett nehezen eltárolható energiaforrásokra tér át.

Ráadásul a zöldátmenetet támogató fejlett világbeli gazdaságpolitikák többsége a nyugati kibocsátáscsökkentési erőfeszítésekre összpontosít, miközben Kínától alig követelnek áldozatokat e téren.

„Ideje szembenézni az energiaátmenettel, és változtatni azokon a gazdaságpolitikákon, amelyek főként Kínának kedveznek. Több évtized és sok ezer milliárd dolláros zöldtámogatás után a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztása a globális energiafogyasztás 84 százalékát teszi ki, mindössze két százalékponttal csökkenve 1973 óta, fél évszázad alatt, amikor a megújulók széles körű kormányzati támogatása egyáltalán elindult. Tavaly ráadásul új rekordok születtek a szén, az olaj és a földgáz iránti keresletben. Az utóbbi években a megújulóenergia-kapacitások növekedése némi rést betömött a növekvő globális energiaigényből, de végső soron nem csökkentette a fosszilis tüzelőanyagok iránti keresletet”

– fejti ki a szakértő.

A mai globális klíma- és energiapolitikák (leszámítva persze az utóbbi hetek amerikai és európai védővámjait – a szerk.) összességében tehát kifejezetten az ázsiai hatalomnak kedveznek és gyengítik a Nyugatot – írja az amerikai szerző. Eközben az Egyesült Államok, Európa és Japán energiára és klímára vonatkozó gazdasági ösztönzői drágább és megbízhatatlanabb elektromos rendszereket hoznak létre, ami a nyugati, energiaigényes ipar hanyatlásához vezet, miközben Kína, Oroszország és Irán továbbra is olcsó és megbízható energiát állít elő a jó öreg olcsó, bármikor rendelkezésre álló fosszilis tüzelőanyagokból, így hatalmas versenyelőnyhöz jutva. 

Forrás: 

https://asia.nikkei.com/Opinion/China-is-main-beneficiary-of-West-s-futile-energy-transition-push

Fotó: Unsplash

KAPCSOLÓDÓ: