Irán a damaszkuszi nagykövetség elleni izraeli támadásra reagálva 300 Sahed–136-os drónnal, illetve cirkáló és ballisztikus rakétákkal támadta meg Izraelt. A Vaskupola, valamint a szövetséges gépek kezelték a csapásokat. Április 1. óta a perzsa állam többször figyelmeztetett, hogy a külképviseleten megölt parancsnokok halálát határozott, de mérsékelt válasz fogja követni. Az USA kiáll Izrael mellett, de óva intett a válaszcsapástól, az európai politikusok pedig felszólítottak a kapcsolatok stabilizálására. Joe Biden az összehangolt diplomáciai válaszadás céljából összehívta a G7-országokat is, miközben az ENSZ Biztonsági Tanácsa is ülésezni fog, mivel Irán az ENSZ Alapokmányának 51. cikkére hivatkozva tekinti igazoltnak a támadást. Teherán az ügyet lezártnak tekinti, a helyzet eszkalációja így most Izraelen múlik.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása
Irán helyi idő szerint szombat éjszaka megtorló légi csapást mért Izraelre, válaszként Izrael április 1-jei akciójára, amikor is 13 halálos áldozatot követelő támadást hajtott végre a damaszkuszi nagykövetség iráni tisztjei ellen. A zsidó állam akcióját a külképviselet ellen nehezen lehet igazolni, a nemzetközi joggal nehezen összeegyeztethető – igaz, Izrael a támadást nem ismerte el, de nem is cáfolta. Az attak eredményeként végeztek több iráni Kúdsz-parancsnokkal (az Iráni Forradalmi Gárda elitalakulatának elnevezése, a Kúdsz Jeruzsálem arab elnevezése), akik többek között aktívan segítettek Szíriában az Iszlám Állam és a lázadók maradékainak felszámolásában.
Ezt az Iráni Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) is megerősítette, mondván a True Promise hadművelet keretében indították el a drónokat és rakétákat „a cionista entitás által elkövetett büntetésért, amikor az iráni konzulátust célba vette április 1-jén Szíriában”.
A friss információk szerint a támadást Izrael halálos áldozat nélkül megúszta: a mintegy 300, Irán által kilőtt drónt és rakétát a Vaskupola szinte teljes egészében ártalmatlanította, eddig egyetlen sebesültről tudni. Az orvosok szerint egy kislány Dél-Izraelben megsebesült egy elfogott drón repeszeitől, míg a hadsereg szerint kevés találatot azonosítottak, például egy izraeli katonai támaszponton az ország déli részén, ahol kisebb károk keletkeztek az infrastruktúrában.
Teherán a támadás megindításának jogosságát az ENSZ alapokmányának 51. Cikkelyével próbálja igazolni. Irán a hivatalos reakciójában lezártnak tekinti az ügyet, de figyelmeztette Izraelt egy súlyosabb válaszlépésre, ha az ottani rezsim újabb hibát követ el. Ha a cél a figyelemfelkeltés volt, akkor azt elérte.
Az ENSZ alapokmányának 51. cikke: „A jelen Alapokmány egyetlen rendelkezése sem érinti az Egyesült Nemzetek valamelyik tagja ellen irányuló fegyveres támadás esetében az egyéni vagy kollektív önvédelem természetes jogát mindaddig, amíg a Biztonsági Tanács a nemzetközi béke és biztonság fenntartására szükséges rendszabályokat meg nem tette. A tagok az önvédelem e jogának gyakorlása során foganatosított rendszabályaikat azonnal a Biztonsági Tanács tudomására tartoznak hozni, és ezek a rendszabályok semmiképpen sem érintik a Biztonsági Tanácsnak a jelen Alapokmány értelmében fennálló hatáskörét és kötelességét abban a tekintetben, hogy a nemzetközi béke és biztonság fenntartása vagy helyreállítása végett az általa szükségesnek tartott intézkedéseket bármikor megtegye.”
Az iráni támadás előtt Irak, Jordánia és Libanon bejelentette légterének ideiglenes lezárását, Szíria pedig fokozott készültségbe helyezte orosz gyártmányú Pancir föld-levegő védelmi rendszereit Damaszkusz és a nagyobb bázisok környékén.
A légi csapás több hullámban érkezett szombaton, ráadásul már az is gyanús volt, hogy az Iszlám Forradalmi Gárda napokkal korábban lefoglalt a Perzsa-öbölnél (pontosabban a Hormuzi-szoros környékén) egy Eyal Ofer izraeli milliárdoshoz és cégéhez (Zodiac Maritime) köthető hajót. Helyi idő szerint este 11 magasságában indította Irán az első Sahed–136 típusból álló drónrajt. Összesen 300 drón hagyta el az ország területét, viszont az izraeli légierő és a Vaskupola könnyen semlegesítette őket. A drónok után a perzsa állam szövetségesei – a jemeni húszik és a libanoni Hezbollah – segítségével robotrepülőket, ballisztikus és cirkálórakétákat is kilőtt Izraelre. Eközben Jordánia (amellyel az 1990-es évek óta hatályos védelmi együttműködése van) Izreal segítségére sietett azzal, hogy megnyitotta légterét az izraeli–amerikai–brit gépek előtt. Ennek eredményeként már Irak területén megkezdték semlegesíteni a kilőtt drónokat és rakétákat.
A lövések, amelyek a hadsereg szerint Iránból, valamint Irakból és Jemenből érkeztek, légiriadó-szirénákat indítottak Izrael egyes városaiban, köztük Tel-Avivban, és robbanások hallatszottak, amikor a légvédelem elfogta a lövedékeket.
Érdemes elválasztani egymástól ezt, valamint a Hamász október 7-i támadását: erre Izrael valamivel jobban fel lehetett készülve, mivel az április 1-jei damaszkuszi események óta Teheránnal kommunikációt folytatott arról, hogy valamilyen határozott, de mérsékelt válaszcsapást hajt majd végre úgy, hogy elkerülje az eszkalációt. Ezt az iráni állandó ENSZ-képviselet X-en posztolt bejegyzése is alátámasztja, miszerint az ügyet Teherán lezártnak tekinti.
Az első jelentések és a helyi forrásokból származó információk alapján úgy tűnik, hogy az iráni támadás viszonylag korlátozott károkat okozott, a legtöbb öngyilkos drónt és rakétát az izraeli védelmi erők elfogták Tel-Avivból a szövetségeseivel együttműködve. Irán ENSZ-képviselete jelezte, hogy a drónok Izrael felé történő bevetése után Teherán befejezettnek tekinti a damaszkuszi diplomáciai egysége elleni támadást megtorló akcióját.
Forrás: X
Iránnak nem érdeke, hogy a szombati események következtében egy szélesebb hatótávú közel-keleti konfliktus alakuljon ki:
azt sem gazdaságilag, sem társadalmilag nem tudná menedzselni, az aktuális biztonsági helyzetéről nem is beszélve. Évek óta megszokott a térségben, hogy a nyugati hatalmak (főként az USA és Izrael) támadásokat hajtanak végre az iráni infrastruktúra ellen. A damaszkuszi nagykövetség ellen elkövetett akció már a sokadik hasonló volt, ráadásul ez egy külképviseletet érintett. Mindez Iránt cselekvésre sarkallta, és valamilyen erőt muszáj volt felmutatnia: Teherán úgy ítélte meg, hogy a határozott választ kell adnia, nem akar komolytalanná válni más hatalmak szemében.
Éppen ezek miatt nem véletlen, hogy Irán október 7. óta attól tart, hogy a Hamász támadása egy Közel-Keletet felölelő regionális konfliktussá eszkalálódik. A gázai eseményekre Teherán heves választ adott, de ügyelt arra, hogy ne eszkalálja a helyzetet, ezért még ha Izrael létezése számára továbbra is elfogadhatatlan, megelégedett a proxyháborúval: az ellenállási tengelyéhez tartozó főként iraki, libanoni, szíriai, jemeni milíciák támogatásával.
Ez azért is volt kényelmes Iránnak, mert ezeknek a csoportoknak az Izraellel való összecsapásai megszokottak a térségben. Jemenben 2014 óta áll a bál, a Hezbollah és a zsidó állam összecsapásai a dél-libanoni határokon évek óta rendszeresek. Ha csak az elmúlt fél évet nézzük, az ez utóbbinál történt incidensek nagyjából 66 libanoni és 99 izraeli civil áldozatot követeltek. Emellett Irakban és Szíriában ezek a csoportok legalább 150 alkalommal intéztek támadásokat amerikai létesítmények ellen. A hivatkozási alap az USA Izraelnek nyújtott támogatása volt. A jemeni húszik, igaz távolabb, a Vörös-tengeren a tavalyi év végétől a nyugati felségjelzésű hajókat kezdték támadni, ezzel tiltakozva a zsidó állam gázai akciói ellen. Ez jelentős kereskedelmi anomáliákat idézett elő a Vörös-tengeren, amely a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalának tekinthető az Ádeni-öböllel két fojtópontot is érintve: a Szuezi-csatornát és a Báb el-Mandeb-szorost.
Reakciók
A Nyugat és benne Magyarország egyöntetűen elítéli a támadást, és kiáll Izrael mellett. Elítélték Irán rakéta- és dróntámadását az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Csehország, Dánia, Franciaország, Mexikó, Hollandia és Norvégia. Egyiptom és Szaúd-Arábia önmérsékletre szólított fel, míg az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendkívüli ülést tűzött ki az ügy megvitatására Izrael kérésére. Kína és Brazília részéről is érkeztek reakciók, amiben ugyan nem foglaltak állást, de mind Hszi Csin-ping, mind Lula önmérsékletet javasolt.
Az USA részéről Joe Biden telefonbeszélgetést folytatott Benjamin Netanjahu izraeli kormányfővel, miután ülésezett a Nemzetbiztonsági Tanáccsal, és leszögezte, hogy országa támogatja Izraelt a védekezésben, de óvakodjanak a válaszcsapástól. A támadás elhárításában a zsidó állam sokat köszönhet Washingtonnak, mivel legalább 70 drónt és 3 ballisztikus rakétát ártalmatlanítottak. Azokat két, a Földközi-tengeren állomásozó hadihajó lőtte le, a 70 drón leszedését pedig amerikai vadászgépeknek köszönhetik.
Biden emellett összehívta a G7-eket (USA, Egyesült Királyság, Kanada, Japán, Németország, Franciaország, Olaszország) is, hogy döntsenek az összehangolt diplomáciai válaszról. Európából is reagáltak a vezető politikusok, akik reális veszélynek tartják az eszkalációt a térségben. Német részről Olaf Scholz kancellár indokolatlannak és felelőtlennek nevezte Teherán akcióját, és leszögezte, hogy Berlin Izrael oldalán áll, de egyeztetnek a szövetségeseikkel.
Josep Borell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szerint az EU elítéli Teherán lépését, mivel az súlyos fenyegetés a regionális biztonságra nézve.
Mark Rutte holland miniszterelnök is elítélte a támadást, és szerinte nagyon aggasztó a helyzet a térségben. Hangsúlyozta, Teherán annak ellenére támadta meg Izraelt, hogy korábban többek között Amszterdam is óva intette ettől.
A belga parlamenti képviselő, Guy Verhofstadt úgy reagált a támadásra, hogy az Iszlám Forradalmi Gárdát már egyébként is rég terrorszervezetnek kellett volna nyilvánítani, mivel szerinte évek óta tudható, hogy destabilizálja a régiót.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke felszólította Teheránt, hogy fejezze be azonnal az indokolatlan támadást Izrael ellen, és szerinte mindkét félnek óvakodnia kell az eszkalációtól, dolgozva a Közel-Kelet békéjéért és stabilitásáért.
Ami a spanyolokat illeti, Pedro Sánchez miniszterelnök elmondta, hogy nagy aggodalommal követi a Közel-Keleten zajló eseményeket. Szerinte a regionális eszkalációt mindenképp el kell kerülni.
Rishi Sunak brit miniszterelnök is illeszkedett a sorba, és elítélte a támadást, amelyet vakmerőnek nevezett. Világosság tette, hogy London továbbra is kiáll Izrael és regionális partnerei biztonságáért.
Donald Tusk Lengyelországból úgy látja, hogy a világ szakadék szélén áll, egy ilyen környezetben pedig a biztonság az első.
Magyarországon Orbán Viktor másnapra össze is hívta a Védelmi Tanács ülését, hogy számot vessenek a konfliktus Magyarországra gyakorolt nemzetbiztonsági és gazdasági következményeivel. Szijjártó Péter külügyminiszter is közölte a magyar álláspontot, és világossá tette, hogy hazánk egyöntetűen kiáll Izrael mellett.
Konklúzió
Irán legutóbbi közvetlen támadása Izrael ellen felerősíti az október 7. óta fennálló, az eszkalációk előrevetítő szcenáriókat, ami egy a közel-keleti térséget átfogó regionális konfliktus kialakulásával fenyeget. A több száz rakétából és drónból álló csapás emlékeztet arra, hogy az ellenétek a két hatalom között tovább fokozódtak.
Az Irán és Izrael közötti ellenségeskedés történelmi hátterében a mélyen gyökerező geopolitikai rivalizálás, vallási és ideológiai különbségek, valamint regionális hatalmi harcok állnak. Az Irán által a Hezbollahhoz, a Hamászhoz és a húszikhoz hasonló militáns csoportoknak nyújtott támogatás, valamint Teherán nukleáris képességekre való törekvése, keményvonalas Izrael-ellenes retorikája régóta tartó feszültségek táptalaja. A fokozódó térségbeli feszültségek, összefüggésében a Hamász 2023. október 7-i támadását követően folytatódó izraeli–palesztin konfliktussal, tovább fokozta a közel-keleti instabilitást, különösen a Gázai övezetben indított izraeli katonai művelet kezdete miatt. A folyamatban lévő feszült helyzet komoly biztonsági fenyegetést jelent Irán, Izrael és a tágabb régió számára.
Mivel a feszültségek már most is magasak, és mind a két ország mélyen bebetonozta magát a pozíciójába, jelentős a kockázata annak, hogy a mostani konfliktus szélesebb regionális háborúvá fajul. Ez a forgatókönyv szövetségek aktiválódását vonhatja maga után, például Irán ellenállási tengelyének fokozottabb bevonódását olyan proxycsoportokkal, mint a libanoni Hezbollah, a jemeni húszik, valamint más Irán-barát csoportok Irakban és Szíriában.
Az Irán és Izrael által egyaránt támogatott proxycsoportok bevonása súlyos kockázatot jelent, mivel ezek kihasználhatják a konfliktust arra, hogy támadásokat indítsanak egymás érdekei, valamint a régió polgári lakossága ellen.
Az ilyen akciók pedig tovább destabilizálhatják a Közel-Keletet. A folyamatos katonai műveletek, beleértve a légi csapásokat és a szárazföldi behatolásokat, növelik a humanitárius válság valószínűségét az érintett területeken, különösen a Gázai övezetben. Ráadásul az elhúzódó konfliktus miatt amúgy is kiszolgáltatott polgári lakosságot a lakóhelyváltoztatás, a sérülések és az életek elvesztésének veszélye fenyegeti.
Összességében, az Irán és Izrael közötti friss incidens súlyos fenyegetést jelent a regionális stabilitásra és a globális biztonságra nézve. Sürgős diplomáciai erőfeszítéseket kell tenni a feszültségek enyhítésére, a mögöttes sérelmek kezelésére és a további erőszak megelőzésére. Ha nem sikerülnek a deeszkalációra törekvő erőfeszítések, az humanitárius válságot, destabilizációt és szélesebb körű gazdasági és geopolitikai instabilitást okozhat.
Frissítés:
Izrael a jelentések szerint április 19-én kora reggel megtorló csapást mért Iránra, hat nappal azután, hogy Teherán először indított közvetlen támadást az ország ellen. Egy iráni hírügynökség szerint robbanásokat hallottak az iráni Iszfahán város közelében. Egy tisztviselő azonban a Reuters hírügynökségnek azt mondta, hogy ezt az ország légvédelmi rendszere okozta, amely állítólag három drónt semmisített meg. Az első jelentések szerint a csapás viszonylag kicsi volt. Irán szerint egyetlen katonai létesítményt sem ért találat, és az összes nukleáris létesítmény biztonságban van. Izrael vezetése és hadserege péntek kora reggelig nem kommentálta a történteket.
Borítókép: shutterstock
