Kína sajátos eszközökkel igyekszik javítani egyetemeinek népszerűségét. Nemrég az egyik tudományos rangsorban a kínai felsőoktatási intézmények az első 10 hely közül nyolcat szereztek meg – anélkül, hogy bármin változtattak volna. Az egyes adatbázisokban szereplő tudományos cikkek mennyisége jelentősen befolyásolja az egyetemek pozícióját, ezért az ázsiai ország egyre nagyobb hangsúlyt fektet a publikációk okos elhelyezésére.
Az egyetemeket különböző szervezetek, többek között a Times Higher Education és a ShanghaiRanking Consultancy rangsorolják, amire az intézmények vezetői nagy figyelmet fordítanak, hiszen ezek jelentősen befolyásolják a hallgatók számát, vonzzák a tehetséges oktatókat és a bőséges adományokat. Annak ellenére, hogy számos egyetemi vezető bírálja az eddigi gyakorlatot, és néhány iskola „ki is vonult” e rangsorokból, ezeknek mégis óriási hatása van. Mindebben azonban radikális változás várható, ugyanis
az egyik tudományos összeállításban a kínai egyetemek az első tíz hely közül nyolcat szereztek meg – anélkül, hogy bármin változtattak volna.
A Leideni Egyetem Tudományos és Technológiai Tanulmányok Központja (CWTS) 2024 elején például egy új egyetemi rangsort adott ki, amelyek az elit folyóiratok hagyományosan kezelt listáját további nyílt adatforrásokkal is kiegészítették. Az eredményük teljesen felborította az eddigi rangsorokat.
A régi módszerben összeállított listákon a tudományos hatás szempontjából az Oxford, a Stanford, a Harvard vagy a MIT volt a legmagasabbra értékelt intézmény. A leideniek új top 10-es rangsorában azonban már nyolc kínai egyetem mutat kiemelt tudományos hatást. A nyugatiak közül pedig csak a Harvard és a Torontói Egyetem maradt az első tízben.
Mindez akkor történik, amikor egyre erősödnek az aggodalmak, hogy az Egyesült Államok elveszítheti versenyelőnyét egy magabiztos riválisával szemben, ami potenciálisan kihat a nemzetbiztonságra, a gazdasági helyzetre és a globális befolyásra. Kína gyors előrehaladása a tudomány és a technológia területén, amelyet a kutatásba való befektetések hajtanak, megriasztja az USA-t és más nemzeteket – és ezek az új rangsorok pedig valószínűleg további aggodalmat keltenek.
Az egyetemi rangsorok szélesebb forráskörből merítenek
A rangsorolási programok nagymértékben támaszkodnak az indikátoroknak nevezett mennyiségi mutatókra. A befolyásos ShanghaiRanking kritériumait áttekintve látható, hogy az értékeléshez olyan tényezőket használnak, mint a főbb idézetindexekben szereplő cikkek. A népszerű mutatók egy gondosan összeállított, tudományos folyóiratokból álló csoportból merítenek, mint például a Cell, a The Lancet és a Chemical Reviews. Ezeket és más lapokat összegyűjtő legelismertebb index, a Clarivate által gondosan szabványosított és adatokkal gazdagított Web of Science keretén belüli Science Citation Index (SCI).
Az SCI azonban csak a töredékét képviseli a világszerte publikált munkának. Más kritikák mellett sokan helytelenítik a kizárólagosságát, és nyugati elfogultságot is felvetnek.
Az alapos összeállítás miatt azonban az SCI-t tekintik az akadémiai indexelés standardjának,
amelyhez a folyóiratok és a szerzők is csatlakozni szeretnének. Az értéke az ismételhetőségben rejlik: többször is bele lehet merülni különböző keresési stratégiák használatával és összehasonlítható eredményeket lehet produkálni.
Azonban a kurátolt adatbázisokra támaszkodás véget ér az olyan nyílt adatokon alapuló rangsorok bevezetésével, mint amilyen az OpenAlex által gyűjtött adatsor. Ez utóbbi adatbázisa az állításuk szerint több mint 100 ezer folyóiratot tartalmaz – amelyek minősége és szerkesztési gyakorlatai nagymértékben változók – az SCI 9200-ával szemben. Az OpenAlex összes adata egy nyilvános doménbe került azzal a céllal, hogy a kutatásokat szabadon hozzáférhetővé tegye mindenki számára. A hátránya azonban az, hogy ez a szélesebb háló magában foglalja azokat a „ragadozó folyóiratokat” is, amelyek kihasználják a kutatókat és aláássák a tudományos kommunikáció minőségét, integritását.
A kínai kutatás produktivitása
A nyílt adatbázisokban szereplő tudományos cikkek mennyisége jelentősen befolyásolja az ázsiai ország pozícióját a nyílt forráskódú rangsorokban. A kínai tudósok hatalmas mennyiségű cikkeket állítanak elő, egyeseket angolul, másokat kínaiul – a nyelvi megoszlásra vonatkozó becslések széles körben változnak, de körülbelül 50-50 százalék körüliek. Az ázsiai nagyhatalom oktatásba történő beruházása, és tudományos, valamint mérnöki kapacitásának növekedése eredményeként egyre többen készítenek szakmailag magas színvonalú cikkeket.
Az 1980-as években még nagyon kevés tudós és mérnök dolgozott Kínában, de 2023-ra a UNESCO adatai alapján a számuk 2,2 millióra nőtt. Az ázsiai ország a 1990-es évek óta minden más nemzetnél több tudományos és mérnöki témájú cikket publikált. Bár ezek minősége ugyan elmaradt a mennyiségétől, Kína már megelőzi az Egyesült Államokat a Web of Science tudományos publikációinak teljes számában. Erre az élen való helycserére azóta nem volt példa, hogy az USA 1948-ban megelőzte az Egyesült Királyságot.
Az Asia Times cikke visszautal egy régebbi kutatásra, 2010-ben ugyanis összeszámolták Kína tudományos cikkeit, és úgy becsülték, hogy 2000 és 2009 között körülbelül egymillió ilyet publikált, amelyeket a Web of Science viszont nem rögzített, így ezek nem számítottak bele a hagyományos rangsorokba. Ezeket a publikációkat az új, nyílt adatbázisokban már számontartják.
Annak ellenére, hogy sok nyílt forráskódú vagy szabad hozzáférésű folyóiratban megjelent cikk nem tekinthető magas minőségűnek, ennek ellenére részei lesznek az írott nyilvántartásnak.Az olyan nyílt kiadói szolgáltatóknál, mint a svájci MDPI vagy a Frontiers, általában több kínai közreműködő dolgozik, mint más országokból való. Ezek pedig gyakran hozzák az olyan tartalmakat, amelyeket üzleti vállalkozások készítenek el, méghozzá úgy, hogy azok akadémiai szövegeknek tűnjenek. Annak ellenére, hogy vannak aggályok ezen kiadók és szerkesztők hírnevét és szerkesztési gyakorlatait illetően, kevés felügyeletet kapnak. Ráadásul ezek a szolgáltatók árasztják el a világot nagy mennyiségű, alacsonyabb minőségű cikkekkel.
A kínai kutatók és a támogató intézményeik nagy hangsúlyt fektetnek a nemzetközi folyóiratokban történő publikálásra, még azokban is, amelyeket a fenti kérdéses kiadók működtetnek.
Halmozzák az idézeteket – a szerzők saját nemzetbeliek munkáira hivatkoznak, hogy növeljék az idézettségüket –, ami torzítja az adatokat és növeli Kína teljesítményét.
Persze már Peking is igyekszik kezelni e káros gyakorlatokat: a kormány nemrég bejelentett 17 ezer, kínai szerzők által írt vagy a közreműködésével létrejött cikk visszavonását. Folyamatban vannak a minőség javítására tett erőfeszítések is, illetve fokozatosan szűnnek meg azon kormányzati kifizetések, amelyek a rangsorolt folyóiratokban megjelent cikkek után járnak a kutatóknak.
Minőségi kérdések ellenére a puszta számok magasabbra tolják Kínát a ranglistákon. Önmagában ez az emelkedés nem tükrözi a színvonal, a státusz vagy a kibocsátás változását, de tovább fogja szítani a tüzet azoknál, akiket aggaszt az ázsiai ország emelkedése a világ tudományos, technológiai és innovációs köreiben, és további kérdéseket vet fel a rangsorolással kapcsolatban.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Shutterstock
