John J. Mearsheimer, a politikai realizmus egyik legnagyobb hatású gondolkodója szerint ha Trump lesz az elnök, az az Egyesült Államok közel-keleti külpolitikáján nem változtatna, Európával kapcsolatban azonban valószínűleg komoly változásokat hozna.

A New Statesmannek adott interjúban a politikai realizmus mestere az ukrajnai háborúról, a közel-keleti konfliktusokról, az USA háborús téveszméiről, a Trump győzelme esetén kialakuló új amerikai külpolitikáról, valamint arról beszélt, hogy miért kiáltanak a nyugati államok sorban egymás után harmadik világháborút.

Az egység összeomlása Ukrajnában

Mearsheimer szerint az ukrajnai háború fegyveres eseményeit semmilyen formában nem befolyásolja az az 50 milliárd euró, amelyet az Európai Unió szavazott meg négyéves bontásban Kijevnek. Mint mondja, az az összeg az állami alapfunkciók életben tartásához szükséges, így nem is tudnának belőle fegyvereket vásárolni.

„Ukrajna és Oroszország között soha nem volt kiegyensúlyozott erőviszony a fegyverkészlet, különösen a tüzérségi lövedékektekintetében. Ez az egyensúlyhiány az idő múlásával egyre csak nő. A probléma gyökere nem a pénzben rejlik, hanem abban, hogy a Nyugatnak nincs meg az a fegyvermennyisége, amit akár rövid távon, akár a következő években átadhatna az ukránoknak” – mondta.

A politológus szerint az ukrán főparancsnok menesztése csak súlyosbította a helyzetet. Szerinte a Nyugat bizalmát épp az egység fenntartásával lehetett volna továbbra is megőrizni. Ehelyett Zelenszkij belement egy személyes konfliktusba Zaluzsnijjal, ami semmin nem segített, legfőképpen a fronton harcoló alakulatok morálján és harci körülményein nem. „Azt akarják elhitetni, hogy a politikai-katonai vezetés egységes, és mindent megtesz a győzelem érdekében a harctéren. De úgy tűnik, Zelenszkijt és Zaluzsnijt jobban érdekli az egymás, mint az Oroszország elleni háború megnyerése” – vélekedett.

Arra a kérdésre, hogy miként vélekedik az orosz gazdaság megdöbbentő meneteléséről és ennek tükrében a szankciók hatásosságáról, úgy válaszolt: sem ő, sem a Nyugat, de még maguk az oroszok sem gondolták, hogy a büntetőintézkedések ennyire hatástalanok lesznek az ottani gazdaságra. Amikor az ukránok 2022-ben harci sikereket értek el, mindenki azt hitte, hogy ezek a győzelmek a szankciókkal kiegészítve megsemmisítő csapást fognak mérni a Kremlre, a háború pedig záros határidőn belül véget ér. Mára azonban bebizonyosodott, hogy a szankciós politika több kárt okozott az európai gazdaságnak, mint az orosznak. Miközben az ottani gazdasági növekedés az idén is folytatódik, a harctéri erőviszonyok is megváltoztak, az orosz fölény pedig Moszkva győzelméhez fog vezetni.

Ragaszkodás az izompolitikához

A jemeni húszikra mért amerikai csapásokat Mearsheimer értelmezhetetlennek tartja. Mint mondta, ezt a harcot az USA soha nem lesz képes megnyerni: a húszik elleni katonai műveletek nem fogják megakadályozni őket a Vörös-tengeren áthaladó hajók elleni újabb támadásokban vagy a tenger alatti kábelek szabotálásában. „Kétségtelen, hogy az USA óriási előnyt élvez a nyers katonai erő tekintetében. De amint azt Vietnámban és Afganisztánban megtanulhattuk: a katonai túlsúly nem mindig garantálja a győzelmet. Ebben az esetben egész biztosan nem: az amerikai akciók a Vörös-tengeren hiábavaló próbálkozások” – véli a politológus, azt hangsúlyozva, hogy a washingtoni vezetés képtelen értelmezni a katonai erő határait.

Realistaként tökéletesen megértem, hogy egy állam a világ legerősebb katonai erejét akarja magáénak. Ugyanakkor fontos tudni, hogy ezen erő alkalmazásának nagyon is vannak határai

– mutatott rá. Jó példaként az 1991-es Öbölháborút említette, amikor sík terepen harcolva az amerikai csapatok erőfölénye gyors eredményt hozott, ezzel szemben Afganisztánban pedig „úgy is kudarcot vallottak a tálibok ellen, hogy minden fegyver a rendelkezésükre állt”. Mearsheimer utóbbihoz hasonlítja a jelenlegi helyzetet: ha az Egyesült Államok hadjáratot indítana a húszik ellen, képtelen lenne kihasználni fegyverzeti és technikai fölényét, az eredmény pedig csak egy újabb rövidnek képzelt „hosszú háború” lenne.

Arra is rámutatott, hogy Kína és Oroszország nagyon erős játékosnak számítanak a Közel-Keleten – Moszkva szíriai jelenléte révén, míg Peking éppen a világ legerősebb hadiflottáját építi ki, így a térség nagyhatalmi tényezőjévé fog válni. Eközben az Egyesült Államok minden eddiginél erősebben figyel majd a Közel-Keletre: nem csupán Izrael iránti kötődése miatt, hanem azért is, mert a régió immár teljesen a nagyhatalmi politika játszóterévé válik.

Az Európa–USA kapcsolatok hanyatlása

Mearsheimer egyetlen olyan területet emelt ki Trump (amennyiben megválasztják) lehetséges külpolitikájából, amelyen szerinte a következő elnök markáns változtatást eszközölne. Mint mondta, az USA közel-keleti politikája nem sokban változna: bár Trump keményebb hangot üt meg Iránnal szemben, mint Biden, fegyveres konfliktust ő sem akarna kirobbantani. Rámutatott: Trumpnak abban igaza van, amikor azzal dicsekszik, hogy ő az egyetlen elnök, aki hivatali ideje alatt nem indított háborút.

Kelet-Ázsiában hasonló a helyzet. Trump alapjaiban változtatta meg az Egyesült Államok külpolitikáját a térségben, elsősorban Kína-ellenes gazdasági intézkedéseivel. Legnagyobb meglepetésre Biden nemhogy folytatta elődje munkáját, de még szigorított is rendelkezésein. Igaz – teszi hozzá a politológus –, az utóbbi időben igyekezett együttműködést mutatni Pekinggel, de elsősorban időnyerési céllal: miután az USA elakadt Ukrajnában, ráadásul a Közel-Keletre is feszülten koncentrálni kell, érthető módon nem szeretné, ha most robbanna ki Tajvan miatt egy háború.

Az egyetlen nagy változás valószínűleg az Európához fűződő viszonyban fog beállni – véli Mearsheimer. Trump nagyon is komolyan gondolja, hogy gyorsan véget vet az ukrajnai háborúnak, ahogyan azt is, hogy csökkenti az amerikai katonai befolyást a kontinensen. Hogy ez valóban a NATO struktúrájának nagyarányú megváltoztatásával jár majd, az is valószínű, még ha nem is jelentené az USA kilépését a tömbből.

Értelmetlen elképzelés egy Oroszország–NATO háború

A kérdésre, miszerint miért állítják a nyugati politikusok, hogy reálisan megnőtt a lehetősége egy Oroszország–NATO háborúnak, ráadásul a legközelebbi jövőben, Mearsheimer a nevetséges szóval válaszolt.

„Az érvelést alátámasztó feltételezés az, hogy Putyin egész Ukrajna meghódítására készül, hogy aztán megtámadja a NATO keleti szárnyát, ami arra készteti majd Európát, hogy elkezdje a harmadik világháborút. Ezért jobb most Ukrajnának segíteni minden eszközzel, mint megvárni, hogy bekövetkezzen a világégés. Ez az egész indoklás nevetséges” – mondta, rámutatva: Putyinnak egyrészt nincs szándékában egész Ukrajnát meghódítani, másrészt soha nem adta jelét, hogy érdekelt lenne egy kelet-európai, pláne nem egy nyugat-európai háborúban.

„Értelmetlen az az elképzelés, hogy Oroszország nagy menetelésbe kezd. Még Ukrajnában is gondjai vannak, ahhoz pedig, hogy megtámadja Kelet-Európát, végképp nincsenek meg a katonai képességei” – vélekedett. Szerinte a harmadik világháborús forgatókönyv egy régi, jól bevált riogatási technika, amelyet az Egyesült Államok és Nagy-Britannia mindig is kiválóan alkalmazott. Jelenleg semmi realitása nincs, csupán arra szolgál, hogy még nagyobb nyomást gyakoroljon a nyugati politikusokra Ukrajna támogatásával kapcsolatban.

***

Kapcsolódó:

Fotó:
John J. Mearsheimer előadást tart a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen 2022. november 8-án
MTI/Bruzák Noémi