Komolyan fontolóra vette a NATO, hogy létrehoz egy Japánban működő összekötő irodát. Ez felszínre hozta azokat a kérdéseket, amelyek felvetik egy NATO 2.0, azaz egy NATO-hoz hasonló szervezet kialakítását Ázsiában. Ez azonban jelenleg nem reális várakozás többek között az ázsiai nemzetek közötti különbségek, valamint a Kína-politikával kapcsolatos egység hiánya miatt.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása
Évtizedeken keresztül, a hidegháború időszakában az volt az alapfelállás, hogy az Egyesült Államok és Európa számára a legnagyobb katonai kihívást a Szovjetunió jelentette. Ebből a fenyegetésből alakult ki az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), valamint az Egyesült Államok és szövetségesei által létrehozott kollektív védelem. Napjainkban viszont a hidegháború 2.0 kontextusában az orosz–ukrán háború ellenére Kína váltotta fel Oroszországot mint az első számú biztonsági kihívás. Az Egyesült Államok úgy tekint Kínára, mint „az egyetlen versenytársra, aki egyszerre rendelkezik a nemzetközi rend átalakításának szándékával és – egyre inkább – az ehhez szükséges gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai erővel” – áll a 2022-es Nemzetbiztonsági Stratégiában.
Tekintettel viszont Kína katonai és biztonsági erejének növekedésére, a nemzetközi normák megváltoztatására tett kísérleteire, valamint az indo-csendes-óceáni térségben elkövetett provokációira,
már több esetben felmerült annak a lehetősége, hogy itt az ideje, hogy az Egyesült Államok és az ázsiai országok létrehozzanak egy NATO-hoz hasonló szervezetet a térségben.
Sokak szerint ennek az előjele többek között az is, hogy az Egyesült Államok az utóbbi időben szorosabban együttműködik az indo-csendes-óceáni térségben lévő hasonlóan gondolkodó partnereivel és szövetségeseivel a Kínához hasonló fenyegetések elrettentése érdekében. Reálisan nézve viszont nem valószínű, hogy az ázsiai országok a közeljövőben összefognának egy olyan szövetség létrehozására, amelynek a kollektív védelmi rendelkezései olyan erősek, mint a NATO-é.
Probléma, hogy a régió országai is más-más viszonyrendszerben vannak Kínával, és egyes államok kevésbé aggódnak az ázsiai nagyhatalom növekvő harcias retorikája miatt. Másfelől sokan gazdasági partnerként is szoros kapcsolatot ápolnak Pekinggel.
Lépéseket lehet tenni a hírszerzési információk megosztásának, az anyagi támogatásnak és a közös katonai műveleteknek a javítása érdekében is, hasonlóan ahhoz, amit a NATO-tagok folytatnak. A régió országai viszont még mindig nem jutottak el arra a pontra, hogy az Észak-atlanti Szerződésben foglaltakhoz hasonló kifejezett kötelezettségvállalásokat tegyenek.
Amerika maradna Ázsiában
Az amerikai hadseregnek összességében nagyjából több mint egy évszázada jól megalapozott a jelenléte Ázsiában – igaz, szégyenteljes jeleneteket is produkáltak, legutóbb például Afganisztánban.
Azóta az USA olyan délkelet-ázsiai államokkal épített ki biztonsági partnerséget, mint Thaiföld és Szingapúr, valamint olyanokkal, mint Tajvan.
Az egymást követő amerikai adminisztrációk a hiányosságok pótlásán fáradoztak az Ázsiában meglévő biztonsági kapcsolatainak elmélyítésével.
- 2017-ben újjáéledt a Quad – azaz a Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd – az Egyesült Államok, Japán, Ausztrália és India között. Ezek az országok azóta rendszeresen találkoznak, hogy olyan stratégiai kérdésekkel foglalkozzanak, mint a kínai kihívás vagy éppen a Tengeri Terület Tudatossága (MDA).
- Az Egyesült Államok növelte a fegyvereladásait a régióban, többek között vadászgépeket adott el Indonéziának – mintegy 14 milliárd dollár értékben – és 1,1 milliárd dollárért rakétákat Tajvannak. A katonai gyakorlatokon való rendszeres részvétele pedig folyamatos.
Egy NATO 2.0 Ázsiában
A közelmúltbeli jelentések, amelyek szerint a NATO egy Japánban működő összekötő irodát, és a Japánnal, Dél-Koreával, Ausztráliával, valamint Új-Zélanddal való együttműködés bővítését fontolgatja, a Hszi Csin-ping elnök vezette Kínával kapcsolatos nyugati aggodalmakat tükrözik. A NATO szervezete lehetséges modellként is szolgálhat az ázsiai országok számára.
A fő kérdés, hogy adott esetben mely államok lehetnek érdekeltek egy ázsiai katonai szövetség megalapításában.
- Japánnak kölcsönös védelmi szerződése van az Egyesült Államokkal, de az ország alkotmánya kifejezetten pacifista. A japán politika még bizonyos katonai felszerelések exportját is korlátozza.
- A Kínával fennálló határvitái ellenére India a szövetségkötéstől való elzárkózást támogatja. Egy ázsiai védelmi szervezetben való részvétel ellentétes lenne Újdelhi politikájával.
- A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) 10 tagja eltérő véleményen van az Egyesült Államokról és Kínáról is. Az ázsiai NATO-ban való tagság potenciálisan vitás kérdés lehet, és veszélyeztetheti az ASEAN által elérni kívánt konszenzusépítést.
A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségében (ASEAN) a konszenzus kialakítása különösen nehéz. Forrás: 123rf
Az ilyen szövetség alapító tagjává váló országok alakítanák a fókuszt. De mégis mi lenne az? Még ha a leendő szervezet csak Kelet-Ázsiára összpontosítana, abban az esetben is mindenképp választ kellene találni arra a politikai ellentétre, ami Dél-Korea és Japán között van. Igaz, hogy a jelenlegi szöuli és tokiói kormány azon dolgozik, hogy helyrehozza a megromlott kapcsolatot, és katonai együttműködést építsen ki, de még ennek fényében is nehéz elfeledkezni a két ország között továbbra is fennálló bizalmatlanságról.
Végül pedig felmerül a Tajvan biztonságával kapcsolatos kérdés. A legnagyobb figyelmet a Tajvanra esetleg támadó Kína fenyegetése kapja – a tajvani chipgyártás miatt kulcskérdés a sziget biztonsága. A G7 vezetőinek nemrég Japánban tartott csúcstalálkozóján megerősítették
„a Tajvani-szoroson átívelő béke és stabilitás fontosságát, amely a nemzetközi közösség biztonságának és jólétének nélkülözhetetlen eleme, és a Tajvani-szoroson átnyúló kérdések békés megoldására szólítanak fel”.
A jövő forgatókönyvei
A legvalószínűbb, hogy az Egyesült Államok tovább mélyíti az ázsiai partnerségeit. Az olyan szövetségesek, mint Japán, Dél-Korea és Ausztrália, szintén igyekeznek majd elmélyíteni a biztonsági partnerségüket Ázsiában, de Európával is. Ez viszont arra készteti Kínát, hogy biztonsági partnereket keressen.
Ezen erőfeszítések ellenére egy NATO-hoz hasonló szervezet létrehozásának a lehetősége a jelen folyamatok tükrében nem reális lehetőség rövid, közép- és hosszú távon sem.
Az Egyesült Államok már most is kölcsönös védelmi megállapodásokat kötött több ázsiai országgal. A NATO ázsiai analógiájának a hiánya nem jelenti azt, hogy az elrettentés nem erősíthető, vagy hogy az ázsiai országok nem nyújthatnak támogatást egymásnak és más szövetségeseknek. Ázsiában több olyan megállapodásra lehet számítani az amerikai partnerek és szövetségesek között, amely fokozza a biztonsági együttműködést, beleértve a kutatást-fejlesztést, az információmegosztást és a harci felkészültséget.
Eredetileg megjelent a mandiner.hu/rovat/makronom oldalán.
Borítókép: 123rf
